Ma pontosan tíz évvel ezelőtt egy jetpack leeresztette a NASA Curiosity marsjáróját a Vörös Bolygóra, ezzel megkezdte a „kis” felfedező azon bizonyítékok keresését, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a Marson megvoltak-e a szükséges feltételek a mikroszkopikus élet fenntartásához. Azóta a Curiosity közel 29 kilométert tett meg, miközben felfedezi a Gale-krátert és a benne található Sharp-hegy lábát. A rover 41 kőzet- és talajmintát elemzett egy sor tudományos műszerre támaszkodva, hogy megtudja, azok mit árulnak el a Föld sziklás testvéréről. Valójában a Curiosity misszióját nemrég újabb három évvel meghosszabbították, így a NASA fontos asztrobiológiai küldetéseit tovább folytathatja.
A tudomány jutalma
Mozgalmas évtized volt. A Curiosity a Vörös Bolygó egét tanulmányozta, és képeket készített a távolban megcsillanó Földről és a Mars sodródó holdjairól. A rover sugárzásérzékelője lehetővé teszi a tudósok számára, hogy megmérjék, mekkora energiájú sugárzásnak lesznek kitéve a jövő űrhajósai a Mars felszínén, így segít a NASA-nak kitalálni, hogyan lehet őket biztonságosan megóvni a káros sugárzásoktól.
Az éjszakai égbolt legfényesebb fénypontjaként a Föld és a Hold tündököl. A kép 80 perccel napnyugta után, az 529. marsi napon készült. Forrás: NASA
De ami a legfontosabb, a Curiosity megállapította, hogy a folyékony víz, valamint az élet fenntartásához szükséges kémiai építőelemek és tápanyagok legalább tízmillió évig jelen voltak a Gale-kráterben. A kráterben egykor egy tó volt, amelynek mérete az idő múlásával gyarapodott és apadt. A Sharp-hegyen feljebb lévő rétegek a Mars környezetével kapcsolatos újabb korszak feljegyzéseként szolgálnak.
Sharp-hegy magasabb régiói. Az előtérben kb. 3 km-re a rovertől egy hosszú hegygerinc látható. Közvetlenül mögötte van egy hullámos, agyagásványokban gazdag síkság. Forrás: NASA
A rettenthetetlen rover most egy kanyonon halad át, amely egy új, eddig ismeretlen környezetbe vezeti. A helyről azt gondolják a víz kiszáradása közben keletkezett, sós ásványokat, és úgynevezett szulfátokat hagyott maga után. A csapat azt tervezi, hogy a következő néhány évet a szulfátokban gazdag terület felfedezésével tölti. Ezen belül olyan célpontokat tartanak szem előtt, mint a Gediz Vallis, amely a Sharp-hegy történetének késői kialakulása során keletkezhetett, és a nagy, cementált törések, amik a talajvíz hatásait mutatják a hegy magasabban található régióiban.
Hogyan tartsunk életben egy rovert?
Mi a Curiosity titka az aktív életmód fenntartásához közel 10 éves korában? Természetesen több száz elkötelezett mérnökből álló csapat, akik személyesen a JPL-nél dolgoznak. Katalogizálnak minden egyes repedést a kerekeken, tesztelnek minden számítógépes kódsort, tulajdonképpen ők figyelik és segítik minden egyes lépését a marsjárónak.
„Amint leszállsz a Marson, minden, amit teszel, azon a tényen alapul, hogy nincs senki, aki megjavítsa 100 millió mérföldön belül” – mondta Andy Mishkin, a Curiosity megbízott projektmenedzsere a JPL-nél. „Az egész arról szól, hogy intelligensen használd fel azt, ami már a rovereden van.”
A Curiosity robotfúró eljárását például a landolás óta többször is újraindították. Egy ponton a fúró több mint egy évig offline állapotban volt, mivel a mérnökök úgy alakították át a használatát, hogy inkább egy kézi fúrógéphez hasonlítson. A közelmúltban leállt egy sor fékező mechanizmus, amely lehetővé teszi a robotkar mozgását vagy helyben maradását. Bár a kar a szokásos módon működik, mióta a mérnökök egy sor módosítást bevezettek, a csapat a kíméletesebb fúrást is megtanulta, hogy megőrizzék az új fékeket.
Az első mintavétel a Sharp-hegyen. A lyuk 1,6 cm átmérőjű és kb. 6,7 cm mély. Forrás: NASA
Az első fúrási minta a kanálban. Forrás: NASA
A kerekek sérülésének minimalizálása érdekében a mérnökök figyelik az olyan árulkodó helyeket, mint a nemrég felfedezett, pikkelyszerű megjelenésük miatt „aligátorhátú” terepnek nevezett területet, és kidolgoztak egy kipörgésgátló algoritmust is, amely segíti a rover biztonságos közlekedését.
2016. április 18-án készült ellenőrző fotó, a marsjáró 1315. marsi napján. Forrás: NASA
A Gator-Back „aligátorhátú” terep. A kőzetek elnevezése a pikkelyes megjelenése miatt kapta. Ezt a területet a marsjáró elkerülte ugyanis a kerekeit az éles sziklák jobban koptatták. Forrás: NASA
A csapat hasonló megközelítést alkalmazott a rover lassan csökkenő erejének kezelésében. A Curiosity egy hosszú élettartamú, atomenergiával működő akkumulátorra támaszkodik, nem pedig a napelemekre. Ahogy az akkumulátorban lévő plutónium pellet bomlik, hőt termel, amelyet a rover energiává alakít át. A pelletek fokozatos bomlása miatt a rover nem tud annyi mindent csinálni egy nap alatt, mint az első évében. Mishkin elmondta, hogy a csapat továbbra is figyeli, hogy a rover mennyi energiát használ naponta, és kitalálták, hogy milyen tevékenységeket lehet párhuzamosan végezni a rover rendelkezésére álló energia optimalizálása érdekében. „A Curiosity határozottan több többfeladatos munkát végez ott, ahol ez biztonságos” – tette hozzá Mishkin. A gondos tervezésnek és mérnöki „hekkelésnek” köszönhetően a minden elvárás teljesül, hogy a rover még évekig kutathasson a Mars felszínén.
Önarckép. Forrás: NASA
Visszatekintés egy dűnére. Forrás: NASA