116 éve született Szergej Pavlovics Koroljov

Kapcsolódó

44 éve indult első magyarként az űrbe Farkas Bertalan

1980. május 26-án kezdődött Farkas Bertalan űrrepülése a Szojuz-36...

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

A nap képe #1480 – C3PO az IM-2 fedélzetén

Az Intuitive Machines IM-2 küldetésével C3PO is "elindul" a...

Az ESA két céget jelölt ki a kereskedelmi teherszállítási programjához

Az Európai Űrügynökség május 22-én jelentette be, hogy egyenként...

A Rocket Lab hajtotta végre az idei év 100. rakétaindítását

Az Electron ismét a NASA megbízásából indult, és két...

Kezdetek

Szergej Pavlovics Koroljov 1907. január 12-én született az ukrán Zsitomir városában. Már iskolás korában különbözött a többi diáktól az akkori új repüléstechnika iránti szenvedélye miatt, 17 évesen már kidolgozott egy eredeti tervezésű repülőgép projektet a „tehetetlen K-5 repülőgépet”. Koroljov 1924-ben repüléstechnikai diplomával bekerült a Kijevi Politechnikai Intézetbe, ahol két év alatt elsajátította az általános mérnöki tudományokat és vitorlázó repülőgépet kezdett el vezetni. 1926 őszén átiratkozott a Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetemre, ahol fiatal, tehetséges tervezőként és tapasztalt vitorlázópilótaként és versenyzőként szerzett hírnevet. Az általa tervezett és épített repülőgépek: a Koktyebel és a Krasznaja Zvezda vitorlázó repülőgépek, valamint a rekordrepülési hatótávolság elérésére tervezett, SK-4 könnyűrepülőgépek mutatták meg Koroljov kiemelkedő képességeit. Különösen lenyűgözték a sztratoszférába való repülések és a sugárhajtás elvei. 1931 márciusától Koroljov vezető repülési tesztmérnökként kezdett el dolgozni a Központi Aerohidrodinamikai Intézetben, ahol Mihail Gromovval együtt repült és együtt dolgoztak az első orosz robotpilóta kifejlesztésén. 1931 szeptemberében részt vett a Sugárhajtás Kutatási Csoport (GIRD) megszervezésében, amelyet Fridrih Cander vezetett. 1932 áprilisában lényegében rakétarepülőgép-fejlesztési és állami kutató- majd tervezőlaboratóriummá vált, amelyben megalkották és felbocsátották az első szovjet folyékony hajtóanyagú ballisztikus rakétákat a GIRD-09-et és a GIRD-10-et.

1933 és 1938 között a Nehézipari Népbiztosság Repülőgép Kutatóintézetében dolgozott az intézet helyettes vezetője, a cirkálórakéta-ágazat vezető mérnöke, osztályvezető, csoportvezető, vezető csoportmérnök pozíciókban. Ebben az időszakban számos repülőgép-projektet dolgozott ki, köztük egy irányított cirkálórakéta projektjeit.

Koroljov a Koktyebel pilótafülkéjében.

Börtönévek

Nehéz idők jöttek a Szovjetunióban, amikor Sztálin hatalomátvételének idején megkezdődtek a nagy tisztogatások. 1938. március 23-án Valentyin Gluskót letartóztatták. Vádjainak enyhítése érdekében feljelentette Koroljovot és több társát, aminek eredményeként június 7-én letartóztatták őket „felforgató tevékenység” vádjával, és 10 év kényszermunkára ítélték őket, amelyet később 8 évre enyhítettek. A letartóztatott személyeket ellenforradalmi trockista bűntársaknak nevezték, akik „célként tűzték ki a védelmi hatalom gyengítését a fasizmus javára.” Attól a naptól fogva a két tervező megutálta egymást, aminek az lett a vége, hogy a Szovjetunió soha nem jutott el a Holdra.

Egy évet töltött a butyrkai börtönben. A kihallgatások során súlyos kínzásoknak és veréseknek volt kitéve, aminek következtében Koroljov állkapcsa eltört és több betegséget is összeszedett. 1939-ben a szibériai Kolimában kötött ki, ahol a Maldjak aranybányában volt kényszermunkán. 1940-ben új fogvatartási helyre küldték az NKVD TsKB-29 moszkvai különleges börtönébe, de utazása során skorbuttal fertőződött meg, ami majdnem az életébe került. A híres repülőgép tervező, Andrej Tupolev, aki szintén politikai fogoly volt, aktívan részt vett a Pe-2 és Tu-2 bombázók megalkotásában és egyidejűleg aktívan dolgozott egy irányított légi torpedó és egy rakétaelfogó rendszer új változatának projektjeivel. Ez volt az oka annak, hogy 1942-ben Koroljovot áthelyezték egy másik börtöntípusú tervezőirodába, az OKB-16-ba a 16. számú kazanyi légiközlekedési üzembe, ahol új típusú rakétahajtóműveken dolgozott.

1944. július 27-én a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége határozatot fogadott el Szergej Koroljov idő előtti szabadlábra helyezéséről és a büntetett előélet eltörlésével. Később, 1945-ben Németországba küldték, ahol a Műszaki Bizottság tagjaként megismerkedett a lefoglalt német rakétatechnikával. A háború éveiben a repülőgépek rakétaerősítőinek létrehozásával kapcsolatos sikeres munkájáért, megkapta az első Becsületrendet.

1946 augusztusában, Koroljovot kinevezték az első szovjet nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta vezető tervezőjévé, valamint a Szovjetunió Fegyverügyi Minisztériumának 88. számú Kutatóintézetének speciális tervezőirodájának vezetőjévé. 1947-ben ő végezte az elfogott A-4 rakéta első indításának műszaki felügyeletét a Kapusztyin Jar kísérleti helyszínen. 1948-ban végrehajtották az R-1 BRDD első indítását.

Szergej Koroljov az első űrtesztek során a Kapusztyin Jar tesztterületen. Forrás: Kozmonautikai Múzeum

A világ első műholdja a Szputnyik

Mivel Koroljov katonai ballisztikus rakétákkal foglalkozott, ő ennél sokkal többre vágyott: a világűr meghódítására. 1955-ben Koroljov, Keldisz és Tyihonravov azzal a javaslattal fordultak a kormányhoz, hogy egy mesterséges földi műholdat küldjenek az űrbe az R-7 rakétával. 1957. október 4-én Koroljov az emberiség történetének első mesterséges földi műholdját indítja alacsony Föld körüli pályára, amely a Szputnyik nevet viselte. Kevsebb mint egy hónap alatt Koroljov és csapata egy második műholdat is létrehozott. November 3-án, éppen a bolsevik forradalom 40. évfordulója alkalmával, és még azelőtt, hogy az Egyesült Államok első sikertelen műholdindítására tett kísérletet, felbocsátották a Szputnyik-2-t. A fedélezten volt Lajka kutya, az első állat, amely megkerülte a Földet. Koroljov és az R-7 újabb sikereket ért el: az első szonda a Holdra, az első kép a Hold túlsó oldaláról, valamint az első szondák a Vénuszra és a Marsra.

Az R-7 interkontinentális ballisztikus rakéta első sikeres indítása. Forrás: Roszkoszmosz

„Bip-bip-bip” – ezzel a csipogással tudatta a világgal a Szputnyik-1 hogy Föld körüli pályára állt.

Luna-program

1959-ben részt vett a Luna-1, Luna-2, Luna-3 bolygóközi űrszondák előkészítésében és elindításában. Ez utóbbi fényképeket küldött a Hold távoli nem látható oldaláról. Később jött a Luna-5, Luna-6, Luna-7, Luna-8, Venyera-2, Venyera-3 szondák, valamint a Zond-3 űrszonda és a Molnija-1 típusú kommunikációs műhold felbocsátása.

Felül: Luna-3 a Kozmonautikai Múzeumban. Alul: A Luna-3 először fotózta le a Hold nem látható másik oldalát.

A Vosztok- és a Voszhod-program

1961. április 12-én Koroljov ismét meghökkentette a világot: az első emberes Vosztok űrhajó megalkotása után Jurij Alekszejevics Gagarin végrehajtja első űrrepülését a közeli Föld körüli pályán. A munkát a Vosztok, Voszhod emberes űrprogramjai keretében végezték, viszont ekkor már megkezdődött a munka az emberes holdprogramokon, tervezési és feltáró fejlesztéseket végeztek a Naprendszer bolygóira való repülésekhez és egyéb projektekhez. Nem volt megállás, 1962-ben előkészítette és lebonyolította a Vosztok-3 és Vosztok-4 űrhajók első csoportos repülését és részt vett a Marsz-1 bolygóközi űrszonda indításában. 1963-ban előkészítette és lebonyolította a Vosztok-5 és Vosztok-6 űrhajók második csoportrepülését. 1964-ben jóváhagyta a Szojuz rakétarendszer projektjét, amelyet az ő vezetése alatt álló szakemberek fejlesztettek ki. 1965-ben ő irányította a Voszhod-2 űrhajó repülését, melynek során Alekszej Leonov kozmonauta a történelem során először űrsétát hajtott végre. A sikeres Vosztok-program 1958 és 1964 között, míg a második szovjet űrprogram a Voszhod 1964 és 1966 között futott, melyben az első többszemélyes szovjet űrhajók indultak az űrbe. A program során öt űrrepülést hajtottak végre, melyben három tesztrepülés volt, kettő pedig emberes küldetés. Sajnos a Voszhod-2 repülése után meghalt Koroljov, ami az egész űrprogramra negatív hatással volt, így végül áttértek a mai napig tartó Szojuz-programra.

Szergej Koroljov a kozmonauták első különítményével.

A történelmi repülés előtt, Gagarin és Koroljov elbúcsúznak egymástól (1961. április 12.). „Ezekben a számomra boldog napokban volt egy régóta várt megismerkedésünk az űrhajó főtervezőjével. Láttuk a széles vállú, vidám, szellemes embert egy jó orosz vezetéknévvel és egy apanévvel. Azonnal megnyert mindenkit és egyenrangú félként kezelt minket, akárcsak a legközelebbi aszisztenseit.” – Jurij Gagarin.

German Tyitov volt a második ember aki kijutott a világűrbe (1961. augusztus 6.). Forrás: Roszkoszmosz

Valentyina Tyereskova az első nő az űrben. Ez volt a Vosztok-program hatodik, egyben utolsó emberes küldetése (1963. június 16.).

A világ első űrsétáját Alekszej Leonov hajtotta végre (1965. március 18.). Forrás: Roszkoszmosz

Irány a Hold

A folyamatos szovjet űrsikerek után hamar jött az amerikai válasz, amely 1961. május 25-én érkezett John F. Kennedy elnök közvetlen kihívásával, aki megígérte, hogy az évtized vége előtt embert küldenek a Holdra és épségben vissza is hozzák onnan. Koroljovnak saját terve volt arra, hogy hogyan győzze le az Egyesült Államokat a Holdversenyben. Javasolta egy óriási rakéta, a 100 méter magas N-1, valamint egy moduláris űrhajó megépítését, amelynek ígéretes jövője volt: ez nem más volt, mint a Szojuz.

Sikerei ellenére (vagy talán éppen ezért) Koroljovot széles körben kritizálták magas rangú katonák és más tervezők, akik rámutattak arra, hogy rakétáit rosszul tervezi. Koroljovot nem zavarták kritikusai; az R-7 talán nem volt túl hasznos fegyverként, de korának legjobb rakétája volt. Mint már egy korábbi cikkemben írtam az N-1 körül rengeteg konfliktus és nézeteltérés volt, ezért a program megállt és mire 1964-re jóváhagyták a fejlesztését, addigra az Egyesült Államok holdprogramja már három éve nemzeti prioritás lett.

Hosszan tartó örökség

Koroljov már nem láthatta, hogy elkészül hatalmas „gyereke”, az N-1. 1965-ben rákot diagnosztizáltak nála és azt tanácsolták, hogy végeztessen el egy vastagbélműtétet. Sajnos a műtét sikertelen volt és Koroljov a műtőasztalon halt meg 1966. január 14-én. Mindössze két héttel Koroljov halála után a Luna-9 landolt a Holdon, mely az utolsó nagy szovjet elsőség volt az űrkutatásban. Koroljov halála után az egész orosz űrprogram számos nehézséggel küzdött. Az N-1 megarakéta nem állt készen időben, hogy legyőzze a Holdra irányuló Apollo-programot, és a négy indítása közül mindegyik katasztrófával végződött. 1974 augusztusában Valentyin Glusko, aki átvette Koroljov tervezőirodáját, végleg törölte a programot.

Szergej Koroljov számos rendkívüli ötlet generátora és a rakéta- és űrtechnológia területén dolgozó kiemelkedő tervezőcsapatok őse volt, hozzájárulása az orosz és a világ emberes űrhajózásának fejlődéséhez meghatározó a mai napig. Csak ámulni lehet tehetségének sokoldalúságán, kifogyhatatlan alkotói energiáján. Elképzelni is nehéz, milyen szintet ért volna el az orosz űripar, ha Koroljov korai halála nem szakította volna meg gondolatainak alkotói repülését.

„Megnyílt az út a csillagokhoz!” – áll az üzenet a bajkonuri tesztelő- és összeszerelő épület falán. Forrás: Roszkoszmosz

Szergej Korszakov, Oleg Artyemjev és Denisz Matvejev a Koroljovról elnevezett Szojuz MSz-21 űrhajójuk előtt pózolnak, még tavaly márciusban. Forrás: Roszkoszmosz

Az ikonikus „Koroljov-kereszt”.

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye