15 évvel ezelőtt indult a Genesis-1 kezdetleges felfújható űrmodul, mely megannyi reményt és nagyratörő tervet hordozott magával, de sajnos, ahogy azt már tudjuk, ezekből rettentő kevés valósult meg. Az indításkor a teljes térfogatuk töredékére „összecsomagolt” modulok ötletét legelőször a ’60-as évek Amerikájában vetették fel, de az első kidolgozott terveket a NASA szakemberei készítették el 1989-ben, ami még egy félig a holdi regolitba temetett, felfújható egységekből álló holdi kutatóbázist vázolt fel. Később az ilyen modulokat a Nemzetközi Űrállomás-programra is kiterjesztették, és a ’90-es években kidolgozták a TransHab modult.
A tervek szerint a Tranquility (Node 3) modulhoz csatlakoztatták volna a TransHab-ot, és 340 m³ lakóteret tudott volna biztosítani a ISS-en tartózkodó űrhajósok számára. A projektet 1999-ben kivonták azonban a Nemzetközi Űrállomás építéséből, ugyanis még túl kísérletinek tartották a technológiát. 2000-ben az amerikai törvényhozás megtiltotta a NASA-nak a projekt további folytatását, így végleg el lettek vágva a felfújható egységek technológiájától. Ezt a helyzetet kihasználva a Bigelow Aerospace megvásárolta a kidolgozott terveket, és egy privát űrállomás kiépítésén kezdtek munkálkodni. Így el is jutottunk az első tesztpéldányhoz, a Genesis-1-hez.
Bal oldalon az egyik tesztpéldány, jobb oldalon pedig a TransHab látványterve. Kép forrása: ResearchGate
A Genesis-1 volt az első kísérleti felfújható modul, amit valaha pályára állítottak, illetve a Bigelow Aerospace első űrben működő eszköze is volt egyben. 2006. július 12-én állították pályára az oroszországi Dombarovszkij Rakétabázisról egy ballisztikus rakétából átalakított Dnyepr hordozórakétával. A sikeres pályára állítás után a Bigelow szakemberi még aznap kapcsolatba léptek a kísérleti modullal, a Genesis fedélzeti rendszerei tökéletesen működtek. A modul hossza a „becsomagolt” és felfújt állapot között nem változott, de az átmérője 1,6 méterről 2,54 méterre nőtt, hasznos térfogata kb. 12 m³ volt (összehasonlításképpen a SpaceX Crew Dragonja 10 m³ nyomás alatti térrel rendelkezik). Energiaellátását napelemek biztosították. A felfúvódást nitrogén gázzal idézték elő, és körülbelül 10 percig tartott, de a későbbi tesztpéldányoknál már nitrogén-oxigén légkört biztosítottak volna. Az energiaellátásért napelemtáblák feleltek. A rakomány között voltak a Bigelow alkalmazottainak személyes tárgyai, fotók, képeslapok, de tudományos-biológiai teher is felkerült: madagaszkári bütykös csótányok és mexikói ugróbabok (melyben a sodrópille hernyója élősködik) is az űrbe jutottak.
A Genesis-1 küldetésének célja a technológia alapvető demonstrációja, továbbá az űrmodul szerkezetének hosszútávú megfigyelése volt. Több kamerát is elhelyeztek a külsején, így a folytonos műszaki adatok mellett 14 000 képet is készített a bolygónkról. Első nagyobb megpróbáltatása 2006 decemberében volt, amikor egy napviharból érkező töltött részecskék áramlata elérte a Földet, és jelentős károkat okozott a Genesis elektromos rendszereiben. A mérnökök szerint egy hajszálnyira voltak at űreszköz elvesztésétől, de még időben sikerült újraindítani a fedélzeti számítógépeket.
A Genesis-1 egyik kameraképe. Kép forrása: Bigelow Aerospace
Az eredetileg 6 hónaposra tervezett élettartamát jócskán túllépte, több mint két és fél éven át sugározta le a telemetriai adatokat és a képeket a modul, és ami ennél is fontosabb: a nyomás és hőmérséklet konstans volt az egységben, így jól vizsgázott a technológia. Bár nincs vele kapcsolat, a Genesis-1 a mai napig Föld körüli pályán kering, a Heavens Above oldalon lehetséges a követése is. Várhatóan a következő években fog visszatérni a sűrűbb légköri rétegekbe, és elégni. A modul utódjára nem kellett sokat várni: a Genesis-2, már rengeteg fejlesztést tartalmazó egységet 2007 nyarán állították pályára, még javában az első egység küldetése alatt, szintén Dnyepr rakétával a Dombarovszkij Rakétabázisról. A Genesis-2 szintén 2,5 évig volt működőképes, és a fejlesztett technológiai megoldásokat sikeresen tesztelték vele. Elődjéhez hasonlóan szintén a mai napig orbitális pályán kering.
A Genesis-2 modul belseje.
Érdekességképpen a nem szokványos Dnyepr rakéta indítása, földalatti silóból. Eredetileg a rakéta a szovjet hadsereg arzenáljában szolgált R-36 néven (a NATO neve SS-18 „Sátán” volt), és a világ bármely pontjára képes volt nukleáris töltetet juttatni.