Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta elnevezésű űrszondája 2004. március 2-án indult el a több, mint 12 évig tartó küldetésére egy Ariane-5 típusú hordozórakéta segítségével. A küldetés fő célja a 67P/Csurjumov–Geraszimenko elnevezésű üstökös megközelítése és vizsgálata volt.
Maga az űrszonda két fő részből, a keringő egységből (Rosetta) és a leszálló egységből (Philae) állt. A Philae segítségével az üstökös magján, közvetlenül a felszínen tudtak méréseket végezni 10 tudományos műszere segítségével.
A Rosetta tudományos műszerei: ALICE: ultraibolya tartományú spektrométer, CONSERT: üstökösmag hang és rádióhullám-terjedési kísérletet végző műszer, COSIMA: másodlagos ionelemző műszer, tömegspektrométer, GIADA: szemcse becsapódás analizáló és porgyűjtő, MIDAS: 3 dimenziós mikro-képalkotó porelemző rendszer, MIRO: a fő gázok mennyiségének, felszíni kiáramlási sebességének és a mag felszín alatti hőmérsékletének meghatározására használt műszer, OSIRIS: optikai, spektroszkópiai és infravörös képalkotó rendszer, ROSINA: az üstököst körülvevő gázok, ionok tulajdonságait mérő műszer, RPC: az üstökösmag és a belső kóma tulajdonságait mérő műszerm, RSI: az üstökösmag tömegét és gravitációját mérő műszer, VIRTIS: látható és infravörös tartományú spektrométer. Forrás: ESA
Mindkét egység tervezése és megépítése során magyar szervezetek is közreműködtek: az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont az SGF Kft-vel közösen a Philae leszállóegység hibatűrő fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépének fejlesztésében vett részt, valamint a Wigner Fizikai Kutatóközpont ezen túlmenően a Rosetta plazma-mérőrendszerének fejlesztésében is közreműködött. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont a Philae számára tervezett és készített tudományos műszereket, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem pedig a leszállóegység fedélzeti energiaellátó és -elosztó rendszerének tervezésében vett részt.
A Philae tudományos műszerei: APXS: röntgen spektrométer, COSAC: mintavevő és elemző műszer, Ptolemy: az üstökösmag illanó anyagainak összetételét vizsgáló műszer, CIVA: üstökösmag infravörös és látható tartományban való analizálására szolgáló műszer, ROLIS: Rosetta leszállóegység kamera, CONSERT: üstökösmag hang és rádióhullám-terjedési kísérletet végző műszer, MUPUS: az üstökös felszíni és felszín alatti tulajdonságait vizsgáló műszer: Rosetta leszállóegység magnetométer és plazmamonitor, SESAME: felszíni elektromos, hang- és akusztikus monitorozó műszer, SD2: Mintavevő, fúró és elosztó alrendszer. Forrás: ESA
Az indítás utáni első évben, 2005 márciusában először kerülte meg az űrszonda a Földet és hajtotta végre az első, úgynevezett gravitációs hintamanővert a gyorsítás érdekében, 2007 februárjában a Mars megkerülésével tett szert további sebességre, 2007 és 2009 novemberében pedig ismét a Föld tömegvonzásának segítségével növelte sebességét.
A Rosetta 2008. szeptemberében 800 km-re a 2867 Šteins kisbolygó mellett, 2010 júliusában 3170 km-re a Lutetia kisbolygó mellett haladt el és készített róluk képeket.
Balra a Šteins, jobbra a Lutetia ksibolygók. Forrás: ESA
Az űrszonda útja az üstököshöz több, mint tíz évbe telt (melyből 3 évet hibernált állapotban töltött), a randevúhoz szükséges manővereket 2014 május-augusztus között végezték el, 2014 augusztusában 100 km-re közelítette meg, végül 2014. november 12-én a Philae sikeres landolást hajtott végre a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösön, melyről Twitteren egy magyar nyelvű üzenetet is közzétett: „Landoltam! Az új címem: 67P! #CometLanding”
A 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökös és a belőle napsugárzás hatására kiáramló víz, gáz és egyéb illékony anyagok által alkotott kóma. Forrás: ESA
A landolás nem volt zökkenőmentes, ugyanis az üstökös felszínének laza szerkezete miatt a leszálló egység rögzítéséhez szánt „karmok” nem működtek, így kétszer is visszapattant az üstökös felszínéről, 1 km-es magasságig, szerencsére a sebessége nem érte el a szökési sebességet. A többszöri eltávolodás eredményeként a szonda nem az előre kijelölt helyen szállt le, hanem attól 1 km-re, 30°-os dőlési szögben sikerült végül nyugalmi állapotba kerülnie.
A Philae landolásának (touchdown 1-3) helyei. Forrás: ESA
A Rosetta volt az első olyan űrszonda, amely pályára állt egy üstökös körül, illetve műszeres méréseket végzett egy üstökös felszínén. Korábban a NASA Deep Impact szondája (melyet 2005 januárjában indítottak útnak, azonban még ez év júliusában el is érte a célpontját) közelítette meg a Tempel 1 üstököst, és egy 350 kg-os egységet „lőtt” bele az égitestbe, azonban itt sem pályára állás nem történt, a becsapódó tárgy pedig nem végzett méréseket, ebben az esetben a Deep Impact a becsapódó egység által keltett hatásokat tanulmányozta.
Az üstökösök olyan időkapszulák, amelyek a Nap és a bolygók kialakulásának időszakából fennmaradó anyagokat tartalmaznak. Az üstökös gáz, por részecskéinek és szerkezetének vizsgálatával, valamint a távolról történő megfigyelések révén a Rosetta küldetése jelentős mértékben hozzájárult Naprendszerünk történetének megismerésében. Az űrszondával és a leszállóegységgel végül 2016. szeptember 30-án szűnt meg végleg a kapcsolat.