Ma kereken 20 évvel ezelőtt, 2003. február 1-jén történt az amerikai űrtörténelem harmadik, illetve az űrsikló-program második halálos kimenetelű balesete, amikor az űrből történő visszatérés közben megsemmisült a NASA elsőként üzembe helyezett űrsiklója, a Columbia. Ismét egy héttagú személyzetet vesztett el az űrhivatal.
A Columbia STS-107 jelű küldetése 2003. január 16-án indult útnak egy több mint két hetes küldetésre. Az emelkedés során az űrsikló külső üzemanyagtartályán lévő habszigetelés egy darabja levált, és megrongálta az űrsikló bal oldali szárnyának belépőélét. 16 nappal később, a légkörbe való visszatérés során a sérült részen a súrlódás miatt felforrósodó légköri gázok bejutottak a Columbia hővédő szigetelése alá, ezzel a bal oldali szárny szerkezetének túlhevülés miatti erőteljes megrongálódását okozva. Ennek következtében az orbiter elvesztette stabilitását, és a légkörben darabjaira hullott. A balesetre Texas állam légterében került sor, majd a roncsok három állam területén szétszóródva csapódtak a földbe.
Az egyik utolsó felvétel a Columbiaról, amelyen már látható a bal szárny sérüléséből adódó kiáramlás
A korábbi űrsikló küldetések során már tapasztalták az üzemanyagtartály habszigetelésének leválását, amelyek kisebb mértékű sérüléseket okoztak az űrsiklók hővédő pajzsán, majdnem katasztrófát eredményezve. A balesetről szóló beszámolókból kiderül, hogy az indítás másnapján, január 17-én az emelkedésről készült nagy felbontású felvételeket szemügyre véve észlelték a szigetelőanyag leválását, azonban a sérülésre vonatkozóan további vizsgálatokat nem végeztek, részben a Föld körül keringő űrsikló javításának korlátozott lehetőségei miatt. A Columbia önálló repülést végzett, ha esetleg fel is fedezik a sérüléseket, az űrsikló képtelen lett volna dokkolni a Nemzetközi Űrállomásra, ugyanis teljesen más Föld körüli pályán keringett.
Az üzemanyagtartályról leváló szigetelésdarab kb. 800 km/órás sebességgel csapódott az űrsikló bal szárnyának
A Challenger-katasztrófához hasonlóan ennek a balesetnek a kivizsgálását is független bizottság végezte, ami már másnap felállt és megkezdte az elemzéseket. A testület 2003. augusztus 26-án tette közzé jelentését, ami számos ajánlást tartalmazott a NASA számára különböző időtávokra lebontva. Természetesen a vizsgálat idejére felfüggesztették a programot, ami egyúttal a Nemzetközi Űrállomás építésének leállását is jelentette, és csak 29 hónappal később, 2005. július 26-án emelkedhetett újra űrsikló a magasba. Az STS-114 küldetés már azzal a döntéssel a háttérben indult, hogy nyugdíjazzák a teljes űrsikló-flottát, és az Egyesült Államok más úton folytatja űrprogramját. A maradék három orbiterrel (Discovery, Atlantis és Endeavour) összesen még 22 repülést hajtottak végre 2011. július 8-áig, az 1981 óta fennálló űrsikló-program utolsó, STS-135 küldetéséig.
Az STS-107 küldetés személyzetének tagjai: Richard Husband parancsnok, Willie McCool pilóta, Mike Anderson kutatásfelelős, David Brown kutatásfelelős, Kalpana Chawla kutatásfelelős, Laurel Clark kutatásfelelős, Ílán Rámón rakományfelelős.
Ülő sor: Rick Husband, Kalpana Chawla és Willie McCool. Álló sor: David Brown, Laurel Clark, Mike Anderson és Ílán Rámón
A Columbia-katasztrófa emlékműve az Arlingtoni Nemzeti Temetőben