SpaceX | CRS-19 küldetés profil

2019. december 4-én hajtja végre a SpaceX immár 19. küldetését a CRS program keretében, ráadásul egy vadonatúj hordozórakétával, a B1059.1-es Falcon 9-el.

Kilövés ideje, helye: 2019. december 4. 17:51 UTC (magyar idő szerint 18:51), Cape Canaveral, Space Launch Complex 40 (SLC-40)
Megbízó, rakomány: NASA, utánpótlás és kísérleti eszközök az ISS-re
Landolás: Az első fokozat az Of Course I Still Love You (OCISLY) drónhajóra fog visszatérni, mely az Atlanti-óceánon várakozik majd (korábban tervben volt szárazföldi visszatérés is, ám végül ezt elvetették).
Dragon kapszula: a C106 jelű teherűrhajónak ez már a harmadik útja lesz (ezzel ez már a második olyan küldetése a SpaceX-nek, ahol már korábban kétszer használt kapszulát lőnek fel). Ez a Dragon a CRS-4 (2014 szeptember) és a CRS-11 (2017 június) misszió keretében teljesített már szolgálatot, illetve ez volt az első újrahasznosított eszköz is, tehát elég híres “szereplőről” beszélhetünk.
A dokkolásra 3 nappal később, december 7-én kerül sor.

Forrás: Geoff Barrett

Hol tudom nézni a fellövést?

Szokásos módon a NASA és a SpaceX is élőben közvetíti majd az indítást, de valószínűleg Everyday Astronaut és SpaceXcentric közvetítését is figyelemmel kísérhetjük majd a Youtube-on.

Képtalálat a következőre: „dragon c106”
A Dragon C106 teherűrhajó
Forrás: SpaceX

Köszönjük Geoff Barrett-nek a lehetőséget, hogy használhatjuk a szuper illusztrációit. A honlapját itt találjátok, ha pedig van rá lehetőségetek, támogassátok Patreon-on is!

Mozgalmas hét az űriparban világszerte, 5 fellövés 5 nap alatt!

Bár a hétnek még nincs vége, hogy a szokásos összefoglalót megírjuk, azonban annyi minden történik a napokban, hogy érdemesnek tartottam beszámolni róla. Nézzük a fellövések listáját.

  • November 25-én indult az űrbe egy modósított Szojuz 2-1v az észak-oroszországi Plesetskből egy titkos katonai rakománnyal
  • November 26-án, egy napos halasztás után az Arianespace indította el 250. Ariane 5 rakétáját, mely Egyiptom első katonai kommunikációs műholdját a TIBA1-et juttatta fel egy másik műhold, az Inmarsat GX5 nevű eszközzel együtt
  • November 27-én az Indiai Űrkutatási Hivatal (ISRO) lőtt fel egy PSLV-t, azaz Polar Satellite Launch Vehicle-t, mellyel 14 műholdat állítottak orbitális pályára
  • November 28-án (ottani idő szerint még 27-én) Kína is újabb sikeres fellövést hajtott végre, egy Long March 4C rakéta startolt a taiyuani inditóközpontból a Gaofen-12 műholddal a fedélzetén
  • Szintén 28-án indult volna el a Rocket Lab Electron rakétája (a küldetésről bővebben itt olvashattok), ám a fellövést egy nappal elhalasztották
A Szojuz 2-1v indítása
Forrás: spaceflightnow.com
A 250. Ariane 5 rakéta startja
Forrás: spaceflightnow.com
Az ISRO PSLV
Forrás: spaceflightnow.com

A kettes számú landolási pont

Talán a Holdraszállás egyik legfontosabb kérdése volt, hogy a landoló holdkomp milyen helyszínre érkezik. Az első sikeres landolás helyszínének megtalálása egyáltalán nem volt egyszerű feladat. S mint az az űrkutatásban lenni szokott számos mérés és megelőző elemzésnek köszönhetően léphetett ember a Hold felszínére.

A Hold, az emberiség nagy álmainak színhelye, örök kísérőnk azóta foglalkoztatja az ember gondolatvilágát, mióta az első ősember feltekintett az éjszakai égen ragyogó korongra. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a kezdetek kezdete óta vágyódik az ember erre az égitestre, mint hogy számos istenség megtestesítője lett. Legendák és megszámlálhatatlan történetek dísze/vagy éppen díszlete is lett, s nem egy dalszerzőt ihletett azóta halhatatlan dallamok és szövegeket megalkotására. Hiszen még mi magyarok is énekeltük nem is olyan régen, hogy „sajtból van a Hold”.
A Huszadik századig kellett várnia az emberiségnek arra, hogy fajunk első pár kiválasztott tagja sétát tehessen ezen a gyönyörű égitesten. Jó emberi szokáshoz híven ez az elképesztő utazás is egy verseny eredményeként jöhetett létre.
Hogy melyik nemzet érte el a Holdat, az az emberiség szempontjából nem is olyan lényeges. A teljesítmény az, amely igazán számít, az, hogy az emberi tudomány és technika ezt lehetővé tette.
Ötven éve, 1969. július 20 -án az Apollo 11 legénységének két tagja elsőként léphetett egy másik égitest felszínére. Azt egy pillanatra sem szabad elfelejteni, hogy ehhez a rendkívüli teljesítményhez rengeteg szakember több évig tartó munkája kellett. Ahhoz, hogy emberek lépjenek a Holdra, számos űreszközre volt szükség, még olyan viszonylag egyszerűnek tűnő kérdés eldöntésében is, hogy hol történjen a tényleges leszállás.

Az nem volt kérdéses, hogy a Holdon felelhető számos „tenger” valamelyikén fog landolni a majdani Holdkomp. Érdekes módon ezeknek a területeknek semmi köze a földi értelembe vett vízfelszínhez. Hatalmas összefüggő medencékről van szó, amelyeket a naprendszer korai szakaszában olvadt bazalt töltött fel. A megkövült bazatláva sötét színe miatt hitték azt az első csillagászok, hogy tengereket látnak, amikor a Hold sötét foltjait szemlélték. Ezért is neveztek el minden ilyen képződményt „mare-nek” vagyis latinul tengernek. Az ember előtt számos űreszköz vizsgáltak ezeket a felszíni képződményeket, az esetleges leszállóhelyek után kutatva.
Az első ilyen gépezet a Luna–1 volt 1959-ben. A Szovjetunió első sikeres űrszondája rengeteg hasznos tudományos mérést és megfigyelést végzett, többek között ennek az eszköznek hála tudhattuk meg, hogy a Holdnak nincs magnetoszférája. Az odaút során egy érdekes kísérletet is véghez vittek a szovjet kutatók. A szonda a fedélzetén szállított 1 kg nátriummal „mesterséges üstökössé” alakította magát az űreszköz és több mint három percig, 7 magnitúdós objektumként volt megfigyelhető az éjszakai égbolton. Luna 1 elhúzott a megfigyelni kívánt égitest mellett és később pályára állt a Nap körül, január 8-án az első mesterséges bolygóvá vált. 450 napos keringési idejével még mai is  központi csillagunk körül kering

A Luna-1
Forrás: RIA Novosti archive, image #162831 ( Alexander Mokletsov )

Több Luna egység is követte az első küldetést, egy Luna eszköz készített elsőnek fényképet a Hold Földről nem látható oldaláról. Egy későbbi misszió pedig sikeresen landolt a Hold felszínén 1966-ban. Rengeteg tudományos eredményt és felfedezést köszönhetünk a Luna programnak mely összességében egy sikeres tudományos projektként írta be magát a történelemkönyvekbe.
Az Amerika Egyesült Államok is elindította a saját Holdszondáit 1966 és 1967 között összesen öt Lunar-Orbiter egységet küldtek a Holdra. Az amerikai egységek fő feladata a fényképes adatgyűjtés, melynek eredményeként a földi személyzet megfelelő leszállóhelyek után kutathat a leendő Surveyor és Apollo-program számára. Az Surveyor-program olyan űrszondákat küldött égi kísérőnk felszínére, amelyek talajszerkezeti méréseket végezve kutattak megfelelő leszállóhely után. Elsőként a Surveyor-1 végzett sikeres landolást 1966 májusában. Egy kis érdekesség, hogy a 2009-ben Hold körüli pályára állított Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) műhold nem csak az Apollo küldetések során otthagyott eszközökről készített felvételeket, hanem a Surveyor egységek leszállóhelyeit is megvizsgálta.

A Lunar-Orbiter egységek kamera rendszere
Forrás: NASA

A Lunar-Orbiter felvételei alapján a számos leszállóhely jöhetett szóba. De az ezért felelős bizottság – érthető módon – komoly feltételeket szabott a leendő landolás helyét illetően. Elsősorban, mint arról már fentem említést tettem, csak is kizárólag síkság lehetett a kívánt helyszín. Kráterektől és nagyobb kövektől mentesnek kellett lennie. A dőlés szöge sem lehetett 2 foknál nagyobb, hogy a leszálló egység biztosan szilárdan állhasson, és földi start esetleges késése esetén is megközelíthető legyen. Bizony ez fontos szempont volt, hiszen egy szűk tíz perces késés a Holdra érve komoly kilométeres elcsúszásokat eredményezhetett.
Három leszállási pont élvezett elsőbbséget, de természetesen a felvételek pontosságáról is meg kellett győzködni. És az emberi szem abban a korban mindennél többet ért, ha észlelésről van szó. Így két Apollo küldetés tette fel azt a bizonyos pontot az íre. Az Apollo-8 felmérései szerint még a 1-es számú leszálló hely tűnt a legalkalmasabbnak a Nyugalom Tengerének legkeletibb pontján, amelyet a leszálló egység még képes volt megközelíteni.

Az Apollo-11 leszállási helye. A felvételen a Holdon maradt Landoló Fokozat is kivehető.
Forrás: NASA

Az Apollo-10 a Holdraszállás főpróbája mellett több mérést is elvégzett és újabb megfigyelésekkel bővítette a három leszállási pont dokumentációját. Thomas Stafford, parancsnok csapatával olyan felvételeket készítettek, amely alapján az addigi második leszállási pont tűnt jobb helyszínnek, a Hold látható felének közepe táján elhelyezkedő hármas leszálló hely itt már nem jött számításba. A végső döntés a Nyugalom Tengerének nyugati pontjára esett Moltke és a Sabine kráterek közti területre. Ezen az amúgy jelentéktelen területen írt végül történelmet Neil Armstrong és Edwin „Buzz” Aldrin.

Rocket Lab | “Running out of fingers” küldetés profil

Csütörtök reggel a Rocket Lab tizedik Electron rakétája indul az űrbe, fedélzetén két magyar fejlesztésű műholddal, lássuk is a részleteket.

Kilövés ideje, helye: 2019. november 28. 07:56 UTC (magyar idő szerint reggel 08:56), Launch Complex 1 (LC-1) Onenui Station, Mahia-félsziget, Új-Zéland
Megbízó, rakománysúly: Arba Orbital és ALE Co., Ltd.
Az Arba Orbital rakománya 6 db kisméretű (ún. pocketqube) műholdat tartalmaz, köztük a magyar fejlesztésű ATL-1 és SMOG-P műholdak.
Az ALE cég rakománya az ALE-2 műhold.
Az összes hasznos teher súlya kb. 77 kg.
A műholdak Alacsony Föld Körüli (LEO) pályára állnak majd.
Landolás: Az első fokozat az óceánba fog becsapódni, azonban az első alkalommal irányítottan. A fedélzeten ezért új szenzorokat és navigációs műszereket építettek be, hogy adatokat gyűjtsenek a későbbi újrahasznosítási terveikhez. Itt írtunk részletesen a cég terveiről.

ATL-1 műhold

Az ATL Ipari és Kereskedelmi Kft. (röviden ATL Kft.) fejlesztésében  készült pikoműhold (5cm x 5cm x 10 cm), a cég által készített speciális szigetelőanyag űrbéli viselkeldését fogja tanulmányozni. Az Űrvilág cikkét itt olvashatjátok a témáról.

SMOG-P műhold

A SMOG–P a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékén, hallgatók bevonásával készülő SMOG–1 ikertestvére és előfutára. A műhold méretei 5cm x 5cm x 5cm. A SMOG–1 a Föld rádiófrekvenciás környezetét fogja vizsgálni, vagyis hogy a 470–800 MHz-es frekvenciasávban mennyi „elektroszmog” jut ki a világűrbe. A BME oldalát ajánlom további információkért.

Hol tudom nézni a fellövést?

A Rocket Lab hivatalos Youtube csatornáján itt, vagy pedig Everyday Astronaut kommentálásával itt.

Forrás: Geoff Barrett
A küldetés jelvénye
Forrás: Rocket Lab

Köszönjük Geoff Barrett-nek a lehetőséget, hogy használhatjuk a szuper illusztrációit. A honlapját itt találjátok, ha pedig van rá lehetőségetek, támogassátok Patreon-on!

Űrhírek – 2019. november 24.

Újabb hét telt el, lássuk a legfontosabb és legérdekesebb történéseket a héten.

  • A Starship szerdai robbanásáról itt már írtunk.
  • Képes formában, de itt már írtunk az első Starliner űrhajó kigördüléséről és az Atlas-V hordozóra való felhelyezéséről. A beszámolók szerint minden a tervek szerint halad a december 17-i start előtt. A küldetés neve Orbital Test Flight (OFT), a kapszula természetesen személyzet nélkül fog a Nemzetközi Űrállomásra menni, mely egy fontos mérföldkő lesz a jövő évre tervezett első emberes Starliner küldetés előtt. Az OFT előtt majd részletesen írunk a misszióról, addig is itt tudtok többet megtudni a mostani eseményekről.
  • Kína szombaton két újabb Beidou navigációs műholdat juttatott fel egy Long March-3B rakétával. Idén ez volt a hatodik küldetés, ami új Beidou műholdakat vitt fel. Sajnos a visszahulló fokozatok megint eltaltaláltak egy falut, a durva képeket itt találjátok.
  • Szintén kínai hír, hogy hamarosan újra indulhat a legnagyobb rakétájuk, a Long March-5. A rakéta 2016-os sikeres bemutatkozása után, a második küldetésén 2017-ben elveszett egy hajtóműhiba miatt. A december vége felé esedékes harmadik küldetés nagyon fontos, ugyanis jövőre ezzel a hordozóval tervezik indítani az első marsjárójukat és egy holdi talajmintavető küldetést is. Itt tudtok bővebben olvasni a témáról.
  • Pénteken indult volna egy Ariane-5 hordozó két új telekommunikációs műholddal (TIBA-1 és Inmarsat GX5), a Francia Guyana-nán lévő Korou űrközpontból, azonban áramellátási problémák miatt a küldetést mára halasztották. Az Arianespace azonban a mai fellövést is lefújta, új dátum egyenlőre nincsen, és folyik a hibának a vizsgálata. A műholdak egyenlőre a rakéta orrán maradtak. Itt tudtok bővebben olvasni a küldetésről.
  • A NASA 5 új céget hívott meg a Commercial Lunar Payload Services (CLPS) programjába, melynek célja, hogy kereskedelmi partnerek fejlesszenek űrhajókat, melyek képesek nagyobb terheket a Holdra juttatni. A programba korábban már meghívtak kilenc céget, most pedig a SpaceX, Blue Origin, Sierra Nevada Corporation (SNC), Ceres Robotics, és a Tyvak Nano-Satellite Systems kaptak meghívást. A programban való részvétel nem jelent támogatást, vagy szerződéskötést, szimplán csak a későbbi pályázatra való lehetőséget. A SpaceX a Starshippel fog pályázni (100 tonnát ígérnek szállítani a Holdra), a Blue Origin pedig a korábban már bemutatott Blue Moon űrhajóval. További részleteket itt találtok.
  • Pénteken befejeződött a második űrséta az ISS-en, melynek célja az alfa-mágneses spektrométer (AMS) eszköz megjavítása. Luca Parmitano, az ESA, és Drew Morgan a NASA űrhajósa 6 órát és 33 percet töltött az Űrállomáson kívül, a szerelés december 2-án folytatódhat a harmadik űrsétával. NASA közlemény itt olvasható az űrsétáról.
A SpaceX Starshipje a Holdon

Űrtörténelem – Űrhivatalok 2. rész – India

Sorozatunk második részében az Indiai Űrkutatási Szervezetet, az ISRO-t (Indian Space Research Organisation) és India űrtörténelmét mutatjuk be.

Ha űrutazásra/űrkutatásra gondolunk, általában a következő országok/űrszervezetek jutnak az eszünkbe: USA, Oroszország, az Európai Űrügynökség (ESA), valamint az utóbbi időben Kína. India általában kimarad a felsorolásból, pedig azon kevés nemzetek közé tartozik, akik saját rakétákkal is rendelkeznek.
Lássuk tehát honnan indult, és hova jutott India az űrkutatásban.

Az ISRO történelme

1962-ben az indiai kormány megalapította az Indiai Nemzeti Űrkutatási Bizottságot (INCOSPAR), Vikram Sarabhai indiai csillagász és fizikus vezetésével, aki korábban is hangoztatta az önálló indiai űrkutatás fontosságát. 1969-ben az INCOSPAR alapjain megalakult az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO), mely azóta is meghatározza és összehangolja India űrkutatási tevékenységeit. 1972 óta az ISRO a Department of Space (DOS – gyakorlatilag az indiai Űrminisztérium) alá tartozik, mely közvetlenül az indiai miniszterelnöknek jelent.

Az ISRO logója


Az ISRO jelenleg kb. 5000 embert foglalkoztat és számos bázissal, kutatási központtal rendelkezik Indiában. A legnagyobb ezek közül a Satish Dhawan Űrközpont, Sriharikota-ban, mely az ország délkeleti részén található és innen történnek az indítások is (2 indítóállomás található itt).
Az ISRO éves költségvetése folymatosan növekszik, jelenleg kb. 1.45 milliárd amerikai dollár évente.
Az ISRO küldetése: “Nemzeti fejlődés elősegítése az űrtechnológia hasznosításával, űr-, és bolygókutatási tevékenységek folytatása”.

A Satish Dhawan űrközpont elhelyezkedése

Indiai rakéták

A saját és független űrprogramhoz saját rakéták is szükségesek voltak, ezeknek a fejlesztése már az 1960-as években megindult. 1963-ban indították az első rakétájukat, egy kétfokozatú, szilárd hajtóanyagú M-100-ast. Ez a rakéta (ún. sounding rocket) 85 km magasra 70 kg, 150 km magasságba pedig 30 kg hasznos terhet tudott feljuttatni. Az évek során folyamatosan fejlesztették a szilárd hajtóanyagú hordozókat, melyek alacsony magasságokba tudnak juttatni kisebb terheket, ezek főleg tudományos célokat szolgáltak. Az ezirányú fejlesztéseket 1975-ben fogták össze a Rohini Sounding Rocket (RSR) program keretében.

A jelenleg használatban lévő “sounding “, azaz szilárd hajtóanyagú rakéták tulajdonságai
Forrás: ISRO

Föld körüli pályára először 1980-ban jutottak egy SLV-3 rakétával (miután 1979-ben volt egy félig sikerült indításuk), mely egy négyfokozatú, szintén szilárd hajtóanyagú rakéta. Rakománya a Rohini-1 Föld-megfigyelő műhold volt, ezzel India lett a hatodik ország aki saját erejéből elérte a világűrt. Két további indítása volt az SLV-3-nak, 1981-ban és 1983-ban.
A következő hordozó az SLV-3 továbbfejlesztett verziója, az ASLV rakéta volt, ez már 150 kg hasznos terhet tudott LEO pályára juttatni. 1987-től 1994-ig négy indítás történt, ebből az első kettő sikertelen volt.
A harmadik generációs hordozó neve Polar Satellite Launch Vehicle (PSLV), mely 1993 óta repül, és jelenleg is használatban van (45 sikeres és 3 sikertelen küldetés). Ez a rakéta már folyékony üzemanyagot is használ a szilárd mellett (négy fokozatból csak a harmadik szilárd, plusz az oldalára szerelt gyorsítófokozatok).
A negyedik (és egyben legnagyobb) indiai rakéta a Geosynchronous Satellite Launch Vehicle (GSLV), ennek legújabb változata, az MK-III már 10 tonnát is képes Alacsony Föld Körüli Pályára vinni.

Az indiai rakéták legfontosabb jellemzői
Forrás: ISRO
GSLV-III rakéta indítása a Chandrayaan-2 holdszondával 2019. júliusában
Forrás: ISRO

Jelentős indiai missziók

Az első indiai űrhajós Rakesh Sharma volt, aki 1984 áprilisában jutott fel a szovjet Szaljut-7 űrállomásra, mint sok más országhoz hasonlóan, ő is az Interkozmosz program keretein belül. Sharma több mint 7 napot töltött az űrállomáson, Földmegfigyeléseket (természetesen Indiára koncentrálva), orvos-, és anyagtudományi kísérleteket végzett, illetve sor került egy TV konferenciára is Gandhi miniszterelnökkel. Érdekesség, hogy a mikrogravitációban különböző jóga ászanákat (ülések, testtartások) próbált ki, melyek hatásait a testére rögzített szenzorokkal figyelték meg.

Rakesh Sharma a Szaljut-7 fedélzetén (balra alul)
Forrás: logout.hu

2008. október 22-én az ISRO sikeres elindította a Chandrayaan-1 holdszondát, mely novemberben sikeresen Hold körüli pályára is állt (harmadik ázsiai országként sikerült ez Kína és Japán után). A szonda ásványtani feltérképezést végzett, fedélzetén európai és amerikai műszerek voltak, illetve egy 20 kg-os becsapódó egység is. A szondával a tervezett idő előtt (2 éves élettartamra tervezték) szakadt meg a kapcsolat 2009. augusztus 30-án. A rövid élettartam ellenére a szonda jelentős felfedezést tett: a déli pólus közelében lévő, örökké árnyékos kráterek mélyén lévő vizekre utaló bizonyítékokat talált.

A Chandrayaan-1 egy renderképen

2013. november 5-én indult a Mars Orbiter Mission, India első Mars-kutató szondája, mely 2014. szeptember 24-én sikeresen pályára is állt a Vörös Bolygó körül. Ezzel a negyedik ország lettek, aki sikeresen elérte a Marson – és az első nemzet, akinek az első próbálkozásra sikerült. A szonda a Mars légkörét vizsgálja, kiemelt figyelemmel a metán jelenlétére.

A Mars szonda (Mangalyaan)  felépítése

2019. július 22-én indult India második holdszondája, a Chandrayaan-2, melynek fő tudományos célja a víz eloszlásának feltérképezése a Holdon. A szonda rendelkezett egy Vikram nevű leszállóegységgel, (benne egy holjdáróval is), viszont a szeptember 2-án leszállás közben, alig 2 kilométerrel a felszín felett elveszett a kapcsolat a Vikrammal. Később megerősítésre nyert, hogy a leszálló egység nagy sebességgel becsapódott (korábbi részletes írásunk az eseményről itt olvasható).

Baloldalt a leszálló egység, jobboldalt pedig az orbiter (keringő egység)
Forrás: ISRO

Jövőbeli tervek

Mint látható tehát, India hatalmas energiákat fektett az űrkutatásba, rakéta-családjuk pedig képes szinte bármilyen műhold és misszió indítására. Logikus a következő lépés, hogy saját űrhajóst juttassanak a világűrbe (ezúttal saját rakétával és járművel), melynek megvalósítása már meg is kezdődött. A céldátum pedig 2022, az űrhajó pedig a Gaganyaan (Égi jármű), mely 3 űrhajóst képes szállítani Alacsony Föld Körüli Pályára (300-500 km magasra), maximum 7 napos küldetésre. Az űrhajó tesztelése már javában zajlik, tavaly sor került már egy pad abort tesztre is. 2020 és 2021-ben két, ember nélküli orbitális teszt várható a járművel, melyet egy GSLV-III hordozó fog az űrbe juttatni. Idén pedig az ISRO bejelentette, hogy az indiai űrhajósok kiválogatását és felkészítését az orosz Glavkozmosz űripari cég fogja végezni.

A Gaganyaan űrkapszula felépítése
Forrás: imgur/ AmGiwargis

Források:
ISRO
logout.hu
wikipedia
Quartz India

Cikksorozatunk következő részében a Kanadai Űrhivatallal (Canadian Space Agency) foglalkozunk.