A nap képei 71# – Műhold geostacionárius pályán

A Northrop Grumman cég Mission Extension Vehicle (MEV) nevű “küldetés-meghosszabbító” űreszköze sikeresen dokkolt a geostacionárius pályán lévő Intelsat-901 műholddal. A MEV-vel így a jövőben újratankolhatóak a távoli pályán lévő műholdak, így élettartamuk jelentősen meghosszabbíthatóak. Korábban ilyen még nem történt, úgy hogy a randevú történelmi jelentőségű. Itt tudtok amúgy hosszabban olvasni a témáról, alul pedig a fantasztikus képek.

A dokkolás

Orion vészhelyzeti hajtóműteszt

A NASA leendő Orion űrhajójának vészhelyzeti hajtóműveit tesztelték a gyártó Northrop Grumman cég telephelyén. A vészhelyzeti rendszert 3 alkalommal kell tesztelni az első emberes út előtt, ez volt a második sikeres teszt. Legénység előszőr majd az Artemis-2 küldetésen utazhat, legkorábban 2022-ben.. A teszt mindenesetre látványos volt, alul van a videó. Hosszabban itt tudtok olvasni a témáról.

SpaceX gyorshírek – Raptor tesztállás, F-9/Falcon Heavy fejlesztési tervek

Érkezett két rövid, de annál érdekesebb hír a SpaceX háza tájáról.

Új Raptor függőleges tesztállás

Valamelyik heti hírösszefoglalónkban már mi is írtuk korábban, hogy a cég McGregorban található telephelyén egy új, függőleges tesztállást épít az új Raptor hajtóműnek, na erről kaptuk most az első képet. Korábban csak vízszintes tesztpadon tesztelték a hajtóművet, de a függőleges irányban már egy éles indítást is jobban tudnak szimulálni. A SpaceX szerint 2019-ben 18 különböző sorozatszámú Raptort teszteltek, összesen 3200 másodperc időtartartamban, és több alkalommal is teljes tolóerővel. Ez jó jelnek tekinthető, úgy tűnik a Raptor fejlesztése jól halad. Ne feledjük, hogy a hajtómű üzemanyaga folyékony metán, szóval egy teljesen új és bonyolult (ún. full flow closed cycle) technológiáról van szó.

Teszt közben a Raptor
Forrás: SpaceX

Vertikális Falcon-9/Falcon Heavy összeszerelés

Az amerikai hadsereg (illetve az összes haderő) 2022-2026 közötti műhold indításaira a pályázat jelenleg is zajlik, melyen természetesen a SpaceX is indul. Két céget fognak majd kiválasztani, melyek az USA legfontosabb/legdrágább/legtitkosabb hadászati műholdjait fogják a világűrbe juttatni, természetesen igen zsíros pénzekről beszélünk. Namár a pályázat egyik feltétele, hogy egyes (főleg nemzetbiztonsági) műholdakat függőlegesen kell a rakéták tetejére szerelni, és ilyennel a SpaceX nem rendelkezik – nem véletlen, borzalmasan drága megoldás. Egy most megjelent tervezet szerint azonban a SpaceX az LC-39A startállomás átalakítására készül, úgy hogy lehetőség legyen a vertikális végszerelésre is. Egy mozgatható épületet terveznek, mely a rakétát is védi rossz idő esetén, illetve indítás előtt itt szerelhető fel a titkos és drága hasznos teher. Bónusz hír, hogy a SpaceX egy nagyobb áramvonalazó kúpot (fairing) is tervezhet a Falcon-9/Falcon Heavy-re, ugyanis a jelenlegi 5.2 m széles fairing-be nem mindegyik hadászati műhold fér bele. Az új fairing 5.4 m széles lenne, ebbe már minden műhold elférne.

A nagyobb fairing és a mobil épület

Napi videó – Az űrsikló gyorsítórakétáinak begyűjtése a tengerről

Az űrsikló-programban használt szilárd tüzelőanyagű gyorsítórakéták az indítás után a tengerbe hullottak, melyeket aztán az “újrahasznosítás” jegyében kihalásztak a vízből. A gyakorlatban azonban olcsóbb volt újakat gyártani, mint a használtakat újrahasználni… Érdekességnek viszont tökéletes az alábbi videó a rakéták begyűjtéséről.

Könyvajánló: Egy év az űrben – Scott Kelly

Ez az a könyv, amit mindenkinek olvasnia kell, akit egy kicsit is érdekel az űrutazás.

A Scott Kelly 1 évig tartó űrutazásáról készült 12 részes TIME dokumentumfilm után (Youtube-on már nincs fent, jelenleg a Netlfix kínálatában elérhető, mindenképpen nézzétek meg) nem volt kérdés, hogy Kelly könyvét is beszerzem.

A könyv alapvetően Kelly 1 éves ISS küldetésére fókuszál, de párhuzamosan az űrhajós gyerekkorát, tanulmányait és korábbi küldetéseit is megismerhetjük. Ez úgy valósul meg, hogy egy fejezetben az előéletéről, egy fejezetben pedig a 340 napos misszióról ír felváltva. Engem ez egy kicsit zavart az elején – mégiscsak a hosszú küldetésről akarok olvasni -, de olvasás közben megértettem, hogy mindez szükséges, hogy megértsem Kelly motivációit és személyiségét.

Kelly tipikusan egy régivágású űrhajós, aki vadászpilótából lett asztronauta, és a motivációja sem a tudomány iránti elkötelezettségéből, vagy egy gyerekkori Apollo TV-közvetítés emlékéből ered, hanem a kemény munka által remélt célok megvalósításából. Fanyar humora, kissé lazának tűnő hozzáállása nekem nagyon szimpatikus volt, és sokszor kifejti saját (nem mindig pozitív) véleményét a NASA módszereiről is. Az űrhajós kétszer is utazott a Szojuzzal, valamint a NASA oroszországi kapcsolattartója is volt, így elég jó belátást nyert az „orosz módszerbe”, az ezzel kapcsolatos észrevételei tetszettek nekem a legjobban. Ezt kellő iróniával, de mégis nagy tisztelettel teszi, szó sincs arról, hogy Kelly egy beképzelt amerikai lenne, a NASA-t ugyanúgy kritizálja ha kell.

A könyv legjobb részei természetesen a Nemzetközi Űrállomáson zajló mindennapi élet és együttélés részletes bemutatása, ha valaki csak erről szeretne többet tudni, mindenképpen olvassa el a könyvet. A kis hétköznapi apróságok, a személyzet mindennapi kihívásai (minden ami a NASA TV-ből a közvetítések során kimarad), egy új nézőpontot adnak az ISS-ről az olvasónak – én pontosan ezt vártam a könyvtől.

Nem kérdés, vegyétek meg a könyvet mindenképpen, nem fogjátok megbánni. Amíg végig nem olvassátok, addig úgysem lehet letenni. 🙂

Ha esetleg tudtok még ajánlani hasonló, űrhajósok élményeit bemutató könyvet, írjátok meg kommentben. Köszi☺