Egy legendás korszak vége – STS-135, az űrrepülőgép-program utolsó útja

|

2011. július 8-án indult az utolsó űrsikló a világűrbe, a program 135. küldetése egy legendás, bár tragédiákkal fémjelzett korszakot zárt le az amerikai űrutazás történetében.

„The space shuttle spreads its wings for one final time for the start of a sentimental journey into history”
“Az űrsikló még egy utolsó alkalommal kitárja szárnyait, hogy megkezdje szentimentális utazását a történelembe.”
Rob Navias, NASA kommentátor az Atlantis indítása után

Az utolsó misszió előzményei

A Columbia űrsikló 2003-as balesete után George W. Bush elnök bejelentette, hogy a Nemzetközi Űrállomás elkészülése után az űrrepülőgépek nyugdíjba vonulnak, egyúttal életre hívta a Constellation-programot (ez lett a későbbi Space Launch System – SLS, mely a mai napig csigalassúsággal halad). Az Űrállomás építésének befejezését 2010-re tervezték, azonban a csúszások miatt ez végül 2011-re tolódott ki.
A Columbia balesete után minden űrsikló küldetés rendelkezett egy „mentőmisszióval” is, mely egy esetleges meghibásodás esetén indulhatott volna a szerencsétlenül járt űrhajósok megmentésére. Így egy küldetésre két űrrepülőgépet és két személyzetet készítettek fel, a mentőmissziók pedig általában STS-3XX jelzést kaptak, azonban végül sosem került sor ilyen indításra.

2 űrsikló az indítóálláson: elől az STS-125 (Atlantis), hátul pedig az STS-400 mentőmisszió (Endeavour)

2010 novemberében a NASA akkori adminisztrátora, Charlie Bolden (egykori űrhajós) aggodalmát fejezte ki, hogy a tervezett STS-133 és STS-134 küldetések után szükség lesz még egy útra, mert a kereskedelmi teherszállító űrhajók elkészültéig biztosítani kell az utánpótlást az ISS-en. Bár a NASA 2011-es költségvetésében előszőr nem volt fedezet még egy útra, végül egy külön törvénykiegészítéssel biztosították azt.
Az Endeavour utolsó útjának, az STS-134 mentőküldetésére az Atlantist jelölték ki, STS-335 jelzéssel. Ez a misszió lett végül az utolsó út, az STS-135. 2003 óta először fog űrsikló mentőküldetés nélkül az űrbe indulni, ugyanis időközben a másik két űrrepülőgép, az Endeavour és Discovery szétszerelése már megkezdődött.
Ha esetleg bármilyen okból az Atlantis nem tud visszatérni (a félelmek főképpen az űrsikló hővédő tégláira vonatkoztak), akkor a személyzet az ISS-en marad, és később majd egyesével, Szojuz űrhajókkal térhet vissza. Az asztronauták ezért Oroszországban is jártak az indítás előtt, és személyre szabott orosz (Szokol) űrruhákat, és Szojuz-üléseket is kaptak, melyeket aztán magukkal vittek az útra.

A személyzet ezúttal csak 4 főből állt (a fenti okok miatt), mindegyikül már tapasztalt űrhajós. Érdekesség, hogy ilyen kis legénység utoljára 28 évvel korábban utazott űrrepülőgéppel, 1983-ban a Challanger által végrehajtott STS-6 küldetésen.

A küldetés feladatai

A legfontosabb feladat az ISS ellátmányának biztosítása 2012-ig, amikor a kereskedelmi cégek átveszik az űrállomás utánpótlás-szállítását a Commercial Resupply Services (CRS) program keretében. Később, 2012 májusában a SpaceX lesz az első magáncég, aki egy tesztküldetés keretében eljut a Dragon kapszulával az ISS-re, és 2012 októberében pedig a CRS-1-el megkezdődik a tényleges utánpótlás-szállító program.

A kb. 6 tonna súlyú ellátmányt és tartalék alkatrészeket a Raffaello többcélú logisztikai modul segítségével szállítják fel, mely az Atlantis rakterében kerül elhelyezésre, és dokkolás után a robotkarral csatlakoztatják majd a Harmony modulhoz. A Raffaellot visszafelé szeméttel, és meghibásodott/felesleges eszközökkel töltik majd meg. Mivel az űrsiklón csak 4 fős személyzet utazik, ezért az Atlantis középső fedélzetét is ellátmánnyal töltik fel.
Az űrsikló rakterében helyett kapott az ún. Lightweight Multi-Purpose Carrier (LMC) platform is, mellyel a Robotic Refueling Mission (RRM) nevezetű kísérleti eszközt viszik fel. Az RRM-et az űrállomás egyik külső tároló platformjára fogják elhelyezni, és egy jövőbeli űreszköz „feltankolásának” a lehetőségét fogják vizsgálni.

Az LMC platform visszafelé is hoz majd szállítmányt: a 2010-ben már egy űrséta során leszerelt, a hűtőrendszer egyik meghibásodott szivattyúját (Pump Modul, PM) juttatja majd vissza. Az új RRM eszközt, és a visszahozandó PM-et egy űrsétával fogják majd az űrhajósok a raktérből ki,- és behelyezni. A kis létszámú űrsikló legénység, és a viszonylag rövid felkészülési idő miatt az űrsétákat az ISS személyzete fogja majd végrehajtani. 
Az Atlantis egy kísérleti pikoműholdat is visz magával, melyet majd az űrállomásról való ledokkolás után állít majd pályára. A PSSC-2 (Picosatellite Solar Cell Testbed 2) nevű műhold a 180. és egyben utolsó űreszköz melyet űrrepülőgép állít majd pályára.

Chris Ferguson, Doug Hurley, Sandy Magnus és Rex Welhiem egy sajtótájékoztatón, háttérben az indítóállásra tartó Atlantis

Indítási előkészületek, start

A több hónapig tartó felkészítés után az Atlantis június 1-jén gördül ki az OPF (Orbiter Processing Facility) épületéből a 39A indítóállás felé. Érdekesség, hogy eközben alig pár kilométerrel arrébb az Endeavour űrsikló landolt a Kennedy Űrközpont 15-ös kifutópályáján, visszatérve az STS-134-es küldetésről. Természetesen hatalmas érdeklődés előzte meg az űrrepülőgép utolsó útját, és a NASA is nagy ünnepségeket szervezett a dolgozóknak és a médiának. Barack Obama amerikai elnök is meglátogatta családjával a még felkészítés előtt álló Atlantist.

Az Atlantis az indítás előtti este

Az Atlantis végül július 8-án indult útjára, bár az indítás előtti nap még kedvezőtlennek tűnt az időjárás, később azonban kitisztult az idő. A visszaszámlálás T-31 másodpercnél leállt, mert a rendszer úgy érzékelte, hogy egy folyékony oxigént szállító kar nem húzódott megfelelően vissza az űrhajótól. Az irányítóközpontban ülő technikusok végül az egyik indítóálláson lévő kamera segítségével megbizonyosodtak, hogy minden rendben van és kb. 2 perc után folytatódhatott a visszaszámlálás. Az Atlantis sikeresen elindult és ezzel megkezdődött az űrrepülőgép-program utolsó, 12 naposra tervezett útja.

Első és második nap Föld körüli pályán

Pályára állás után a szokásos műveletek kezdődtek meg: a raktérajtók, és a kommunikációs antenna kinyitása, illetve a robotkar ellenőrzése.
Második nap különleges reggeli ébresztőre keltek az űrhajósok: a Marshall Űrközpont többtucatnyi munkatársa egy előre felvett videóban kívánt sok szerencsét a legénységnek. Ezen a napon került sor a Columbia balesete óta bevezetett „TPS Survey”-re: az űrsikló borításának és hővédő tégláinak részletes lefotózása és vizsgálata a robotkar végére helyezett speciális kamerákkal és szenzorokkal. A folyamat kb. 5 óra hosszat tartott, és az űrhajósok még aznap megkezdték az előkészületeket a másnapi dokkolásra. Két kisebb pályakorrekció végrehajtására is sor került.

Harmadik nap – Dokkolás

Következő nap megérkezett az Atlantis az ISS-hez, de még a dokkolás előtt, 180 méterrel az Űrállomás alatt az űrsikló egy 360 fokos “bukfencet” hajtott végre, hogy az ISS űrhajósai alaposan le tudják fotózni az Atlantis hasán lévő hővédő téglákat, sérüléseket keresve. A manőver után az űrsikló sikeresen dokkolt a PMA-2 modulhoz, ez volt az Atlantis tizenkilencedik, és az űrrepülőgépek utolsó dokkolása a Nemzetközi Űrállomásra. A zsilipajtók kinyitása után az űrhajósok üdvözölték egymást, és ezzel 10 főre nőtt az ISS-en lévő űrhajósok száma. Még aznap az irányítóközpont jelentést kapott a Védelmi Minisztériumtól, hogy egy régi orosz műhold, a Kozmosz-375 másnap délben az ISS-Atlantis komplexum pályáját keresztezheti, de később megállapították, hogy nincsen veszély, és nincs szükség pályaemelésre sem.

Az ISS és az Atlantis személyzete

Negyedik nap – A Raffaello csatlakoztatása az Űrállomáshoz

Másnap, július 11-én Sandra Magnus, és Doug Hurley a Canadarm-2 robotkar segítségével kiemelték az űrsikló rakteréből a Raffaello modult, és a Harmony modul alsó kikötési pontjára csatlakoztatták. A földön közben döntés született a küldetés 1 napos meghosszabbításáról, ugyanis a pontos indítás, és az első három nap takarékos üzemmódja miatt bőven maradt az Atlantis üzemanyagcelláiban energia. A plusz egy napot az űrhajósok a Raffaello ki-, és bepakolásával tölthetik majd. Chris Ferguson parancsnokot arról is tájékoztatták, hogy nincs szükség a hővédő téglák további vizsgálatára, ugyanis a rendelkezésre álló fényképek alapján a mérnökök nem találtak megrongálódott kerámiacsempéket.

Az Atlantis az ISS-en – itt már kiemelték a Raffaello modult

Ötödik nap – Űrséta

Következő nap az ISS Expedíció-28 két űrhajósa, Mike Fossum és Ron Garan készült űrsétára.
Az űrséta feladatai a következők voltak: a meghibásodott szivattyúmodul átmozgatása az ISS egyik külső tárolómoduljáról az űrsikló rakterébe, az RRM eszköz kivétele az Atlantis rakteréből, és a Dextre robotkar egyik tárolójára helyezése. További feladatok voltak még a Canadarm2 robotkart tartó szerkezet megjavítása: ezt az előző, STS-134 úton helyezték fel a Zarja modulra, jelentősen kibővítve ezzel a robotkar hatótávját. Azonban az eszköz egyik vezetéke beszorult, és a megfelelő működés érdekében ki kellett szabadítani. Sor került még a MISSE-8 nevű anyagkísérleti panel kihelyezésére, illetve a PMA-3 adapter külső részére helyeztek fel egy hővédő paplant, mely jelentős napfénynek volt folyamatosan kitéve.
Fossum és Garan 6 óra és 31 perc alatt sikeresen végzett a teendőkkel, eközben a személyzet (Hurley és Magnus kivételével, akik a robotkart kezelték a Cupola modulból) az ISS belsejében megkezdte a Raffaello kipakolását.

Hatodik, hetedik, nyolcadik nap – A rakomány kipakolása

Július 13-án a reggeli ébresztőt Sir Elton John videózünete szolgáltatta az űrhajósoknak. A két nap nagyrészt a Raffaello, és az űrsikló középső fedélzetén lévő rakomány kipakolásával telt, illetve számos TV interjút is adtak az űrhajósok. A hetedik napi ebédre egy “All American” menüt állítottak össze, az étlapon volt marhaszegy, grillcsirke, sült bab, kukorica és almás pite is. Az ebédet a NASA élőben közvetítette. Aznap délutánra a személyzet pihenőidőt is kapott. Lefekvés után azonban az űrhajósok egy riasztásra ébredtek: az Atlantison lévő 5 független számítógép egyike (GMC-4) hibát jelzett, de Chris Ferguson parancsnok kb. 1 óra alatt a földi irányítás segítségével elhárította a problémát. A legénység a riasztás miatt 30 perccel tovább aludhatott és reggeli után Ferguson és Hurley sikeresen újraindította a meghibásodott számítógépet.
Aznap reggel Sir Paul McCarthy ébresztette az asztronautákat. A nyolcadik napon is folytatódott a rakomány ki,- és bepakolása, illetve délután Barack Obama egy jóhangulatú telefonhívásban is üdvözölte az űrhajósokat. A nap végére az ellátmány 70%-nak kipakolásával végeztek.

Az “amerikai” ebéd közben

Kilencedik és tizedik nap

Július 16-án, a küldetés kilencedik napján is folytatódott a logisztikai munka: Walheim és Fossum egy leendő orosz űrsétához szükséges eszközöket pakolt a Quest zsilipmodulba, Hurley és Garan pedig az űrsikló középső fedélzetére rögzített visszahozandó csomagokat. Sandra Magnus eközben mintákat vett az Űrállomás légköréből, melyet a Földön fognak majd kielemezni. Az Atlantis legénysége egy videót is rögzített, melyben a programban résztvevőknek kösztönték meg a munkájukat, illetve tisztelegtek az amerikai űrhajózás nagy alakjai előtt: Alan Shepard, John Glenn, Neil Armstrong, Eugene Cernan és John Young neve is elhangzott a köszöntőben.
Tizedik nap reggel a Stennis Űrközpont dolgozói ébresztették az űrhajósokat. Aznapra a szállítmány átpakolásának befezejése volt a program, mellyel sikeresen végeztek is, és a Raffaello zsilipajtaját is bezárták. Doug Hurley és Rex Walheim iskolások kérdéseire válaszoltak, Satoshi Furukawa és Sandra Magnus (aki nagy focirajongó hírében állt) pedig a női futball-világbajnokság döntőjét nézték meg együtt. A nap további részére pihenőt kaptak az űrhajósok.

Tizenegyedik nap – A Raffaello visszaemelése, búcsúzás

Július 18-én a Johnson Űrközpont munkatársainak ébresztőjére kelhettek az űrhajósok. Reggeli után Hurley és Magnus a Canadarm2 robotkar segítségével a Raffaello modult visszahelyezték az Atlantis rakterébe. Ezután kezdődött meg a búcsúceremónia, melynek során Chris Ferguson, bemutatta azt az amerikai zászlót, amit az Atlantis magával hozott. A zászló érdekessége, hogy az űrrepülő első útján, az STS-1 küldetésen is megjárta a világűrt. “A zászló mindaddig a Nemzetközi Űrállomáson marad, míg legközelebb amerikai űrhajó jön érte.” – mondta az Atlantis parancsnoka.

Chris Ferguson (mikrofonnal) a ceremónia közben

Innen származik a híres “Capture the flag” mondás, amit a Commercial Crew Programmal kapcsolatban sokszor hallhattunk. A Boeing és a SpaceX versenyéből most a SpaceX juttathat újra amerikai űrhajóst, amerikai űrhajóval a Nemzetközi Űrállomásra – legalább is jelen sorok írásakor, május 27-én indul a DM-2 küldetés. A dolog külön érdekessége, hogy Doug Hurley, aki az STS-135 pilótája volt, most a DM-2 parancsnokaként személyesen lehet ott a zászló “visszaszerzésekor”. A zászló vissszatérte után, legközelebb akkor viszik csak az űrbe megint, ha az egy Földön túli expedíció lesz.
Az elbúcsúzás és köszönetnyilvánítások után az űrsikló személyzete visszatért az Atlantisba, és bezárták a zsilipajtót.

A híres zászló

Tizenkettedik nap – Ledokkolás az ISS-ről

Július 19-én korán reggel az Atlantis lecsatlakozott a Nemzetközi Űrállomásról, és megkezdte a távolodást. 180 méter távolságban az űrsikló megállt, és a pozícionáló fúvókák segítségével lassan körberepülték az űrállomást, alapon lefényképezve azt, későbbi elemzések céljából. A robotkar segítségével mégegyszer átvizsgálták az űrsikló borítását, űrszemét, vagy mikrometeoritok által okozott sérüléseket keresve. A képeket a földi személyzet gyorsan ki is értékelte, és nem találtak semmilyen sérülést.

Tizenharmadik nap – Utolsó nap az űrben

Az utolsó űrben töltött nap reggelén a Kennedy Űrközpont munkatársai köszöntötték a személyzetet.
Ezen a napon került sor a PSSC-2 nevű pikoműhold pályára bocsátására, illetve az űrhajósok több interjút is adtak az országos csatornáknak. A nap nagy részében a másnapi landolás előkészületei zajlottak, többek között Ferguson és Hurley egy szimulátoron gyakorolta újra a leszállást.
Aznap este, a New York-i Empire State Building felhőkarcolót piros-fehér-kék színekben világították ki, így tisztelegve az űrrepülőgép-program 30 éve előtt.

Az utolsó landolás – egy korszak lezárul

Július 21-én elérkezett a leszállás napja, az utolsó űrrepülőgép legénységét pedig az amerikai himnusszal keltették. A himnusz után a NASA legendás űrhajósnője Shannon Lucid köszöntötte az űrhajósokat, illetve megköszönte a programban résztvevő összes ember munkáját, akik a “szívüket és a lelküket” adták az űrsikló-programhoz.

Shannon Lucid az irányítóközpontban

Az Atlantis megkezdte az utolsó ereszkedését, és hamarosan feltűnt az éjszakai Florida egén. Ahogy Rob Navias, NASA kommentátora fogalmazott: “Piercing the pre-dawn skies, the Space Shuttle announces its arrival at the lauch site with its signature sound of twin sonic booms, having gone subsonic, for the last time. “ – “Utoljára a hajnali égen áttörve, az Űrsikló a jellegzetes kettős hangrobbanással jelenti be érkezését.”

A landolás közben Rob Navias gyönyörű szavakkal búcsúzott az űrrepülőgép-programtól:

“Having fired the imagination of a generation, a ship like no other, its place in history secured, the shuttle pulls into port for the last time. Its voyage, at an end.”“Egy semmi máshoz sem fogható hajó, mely egy egész generáció képzeletét ragadta meg, és biztosította helyét a történelemben, utoljára kötött ki. Utazása végetért.”

A sikeres landolás és megállás után Chris Ferguson parancsnok a következő szavakkal zárta az Űrsikló utolsó útját:
“Mission complete, Houston. After serving the world for over 30 years, the shuttle has earned its place in history, and it has come to a final stop.” – “Küldetés teljesítve, Houston. Miután az Űrsikló 30 évig szolgálta az egész világot, kiérdemelte méltó helyét a történemben, és végleg megállt.”

Az Atlantis főfutóművének (Main Landing Gear) helye

Fontosabb repülésadatok

Űrsikló: Atlantis ( az űrsikló-program 135. és egyben utolsó, az Atlantis 33. küldetése)
Parancsnok: Chris Ferguson (harmadik űrutazása)
Pilóta: Doug Hurley (második űrutazása)
Küldetés specialisták: Sandra Magnus (harmadik űrutazása) és Rex Walheim (harmadik űrutazása)
Start, indítóállomás: 2011. július 8. Cape Canaveral, LC 39-A
Időtartam: 200 keringés, 12 nap 18 óra 27 perc 52 mp
Magasság: 350 km
Landolás: 2011. július 21. Cape Canaveral

A személyzet balról jobbra:Rex Walheim, Doug Hurley, Chris Ferguson és Sandra Magnus 

Források
spacefacts.de
Wikipedia
NASA
NASA / STS-135 Press Kit

Szólj hozzá!