Egyelőre nem került sor a Starship SN6 ugrására

Ahogy tegnap a hírekben már beszámoltunk róla, vasárnap volt az első lehetősége a SpaceX-nek, hogy végrehajtsa az SN5 sikeres 150 méteres ugrását, ezúttal az SN6-tal. A sheriff hivatal is kiadta az útlezárási engedélyt, illetve az FAA (Federal Aviation Administration – Szövetségi Légügyi Hivatal) is lezáratta Boca Chica felett a légteret a szükséges időintervallumban. Bár az utat már helyi idő szerint reggel 7:30 körül lezárták, majd nem sokkal később a szakemberek is elhagyták a tesztelési területet, a teszt megkezdésére utaló első jeleket csak órákkal később tapasztalhattuk: szokás szerint az üzemanyag tankok aktivitása a tankolásra való felkészülést jelentette, ezt követően maga a tankolási művelet is lezajlott, és a Raptor SN29-et is előhűtötték, azonban a hajtóműgyújtást megelőző 10 perces szirénajelzésre nem került sor. Mivel semmilyen hivatalos információ nem látott napvilágot, senki sem tudhatta biztosan, miért állították le a folyamatot a SpaceX mérnökei. Néhány technikus ellenőrzés céljából kb fél órára visszatért a tesztpadhoz, ám mivel nem észleltek komolyabb problémát, ismét elhagyták a területet.
Ezután kerülhetett sor a második kísérletre. Ezúttal egész a jelzőszirénáig eljutott a folyamat, sőt a 10 perces jelzési időkeret fele is letelt, ám 5 perccel a hajtóműgyújtás előtt ismét leállították a tesztelést. Megint csak találgatni lehetett, hogy ezúttal mi lehetett a gond. Sokan az erős szélnek tudták be a leállást, ami egész nap tapasztalható volt Boca Chicaban, a SpaceX pedig valószínűleg nem akart kockáztatni, hogy pl. a leszállásnál egy hirtelen széllökés instabillá tegye az SN6-ot.
Nem sokkal később meg is nyitották az utat, így a tesztet elhalasztották. Később vált hivatalossá, hogy a két tartaléknapra, azaz hétfőre és keddre kitűzött lezárásokat is törlik, mivel továbbra is kedvezőtlen időjárás fog uralkodni a területen. Így néhány napot biztosan várnunk kell, hogy újabb prototípus repülését láthassuk.
Ám a legfontosabb, hogy az SN6 ép, és továbbra is készen áll a 150 méteres ugrásra. Reméljük jobbra fordul az idő Texasban, és még a héten meg tudják kísérelni újra a tesztet. Figyeljük a híreket és az információkat, amint lesz valami fejlemény, igyekszünk minél gyorsabban közzé tenni.

Addig is nézzétek vissza a tegnapi élő közvetítésünket, ahol több órán keresztül vártuk együtt a nagy pillanatot, és így számos dologról beszéltünk a Starshippel és más témával kapcsolatban is. 🙂

Dupla siker: 100. SpaceX indítás és Rocket Lab visszatérés

Izgalmas éjszakán vagyunk túl, két sikeres indítás is történt a SpaceX és a Rocket Lab jóvoltából.

SpaceX | SAOCOM-1B
Kezdjük a SpaceX-szel: bár a vasárnap délutánra tervezett Starlink-11 start elmaradt a kedvezőtlen időjárás miatt (legkorábban kedden indulhat majd), az LC-40-es indítóállásról éjszaka 01:18-kor sikeresen elindult a SAOCOM-1B küldetés.

A SAOCOM-1B az LC-40 indítóálláson
Forrás: SpaceX

A misszió érdekessége, hogy 1969 óta ez volt az első poláris pályára indított űreszköz Floridából, így a rakéta start után dél felé repült és Kuba felett is elhaladt.
A déli irány miatt a Falcon-9 majdnem végigrepült a többi floridai indítóállás felett, ezért kérdéses volt, hogy a szombati NROL-44 megszakítás miatt (a titkos és drága katonai műhold biztonsága miatt) engedélyezik-e a startot, de végül a SpaceX engedélyt kapott a repülésre.
A különleges küldetést a SpaceX kérésére helyezték át a nyugati parton lévő Vandenberg Légierőbázisról, ahonnan általában a poláris indítások történnek – a SpaceX egyetlen idei startja lett volna a Vandenbergről, így logisztikailag több értelme volt inkább Floridából indítani.

A meglehetősen könnyű, mindössze 1600 kg tömegű műhold (mellyel utazott még két kisebb műhold is, a 30 kilogrammos GNOMES-1 és az ismeretlen súlyú és méretű Tyvak-0172 is) lehetővé tette az első fokozat szárazföldre való visszatérését is. A B1059.4 jelű hordozónak ez volt a negyedik útja és probléma nélkül, látványosan szállt le a LZ-1 (Landing Zone 1) leszállóhelyen.

A SpaceX ezzel sikeresen teljesítette a jubileumi 100. indítását (zsinórban pedig a 67. sikeres SpaceX misszió), és ez volt a Falcon-9 rakéta 59. sikeres visszatérése is.

Rocket Lab | I Can’t Believe It’s Not Optical
Az új-zélandi indítóállásról a Rocket Lab az “I Can’t Believe It’s Not Optical” nevű küldetésével tért vissza a júliusi sikertelen 13. misszió után. Az 05:05-kor indult Electron ezúttal probléma nélkül szállította Alacsony Napszinkron Pályára a Capella Space cég Sequoia nevű képalkotó műholdját.

Forrás: Rocket Lab

Nagy örömünkre a Rocket Lab ezzel visszatért az operatív működésbe, és még jópár küldetés várható a cégtől idén, többek között Hold körüli pályára is szállítanak majd egy NASA műholdat (CAPSTONE), illetve ősszel kerülhet sor az első Electron visszatérésre, és helikopterrel való elkapásra. A Rocket Lab nemrégiben több izgalmas újdonságot is bejelentett, részletesen itt tudtok róla olvasni.

Rocket Lab 🇺🇸 | I Can’t Believe It’s Not Optical küldetés profil

Hétfő hajnalban láthatunk újra Electront repülni a sajnálatos 13. küldetés kudarca után – a következő egy úgynevezett return-to-flight, vagyis a menetrendszerű Electron repülésekhez való visszatérő misszió lesz. A küldetés az “I Can’t Believe It’s Not Optical” nevet kapta, ugyanis egy képalkotó kisműholdat fognak pályára állítani, de tükrök helyett rádiólokátoros technikát fog ehhez alkalmazni.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 31. magyar idő szerint 05:05, Launch Complex-1 – Mahia-félsziget, Új-Zéland 🇳🇿
Megbízó, rakomány: a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdja
Rakomány tömege: 100 kilogramm
Hordozórakéta: Rocket Lab Electron hordozórakétája
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO)
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a Rocket Lab YouTube csatornáján (cikkünket frissítjük majd a livestreammel)
Indítás kimenetele: sikeres indítás (összefoglaló)

Capella-2 (Sequoia)
A Capella-2, vagy Sequoia a kaliforniai Capella Space által kifejlesztett szintetikus apertúrájú rádiólokátort használó képalkotó műhold. A cég egy 30 szatelitből álló konstellációt tervez kiépíteni a jövőben. Az első műholdjuk, a Capella-1 (Denali) egy prototípus/technológiai demonstrátor volt, amit a SpaceX SSO-A Smallsat Express küldetésén állt pályára. A szatelit akkumulátorait napelemcellák töltik, tudásunk szerint nincs meghajtásuk – az atmoszféra fékezi őket folyamatosan amíg pár hónapon-éven belül be nem lépnek a Föld légkörébe. A Capella műholdak magas kontraszttal, alacsony zajszinttel rendelkező képeket és akár 50 centiméteresnél is jobb felbontást tudnak majd nyújtani. Ezt egy 3,5 méteres kihajtható SAR (szintetikus apertúrájú radar) antenna segítségével érik el. A tervek szerint további négy műhold indításra kötöttek már szerződést – hármat egy indiai PSLV-vel fognak a jövőben és egyet pedig a pár órával a jelenlegi küldetés előtti SAOCOM-1B misszión állítottak pályára.

Forrás: Capella Space

Űrhírek – 2020. augusztus 30.

  • A hét elején jelentette be a NASA, hogy a Commercial Crew Program másik résztvevőjével, a Boeing által épített Starlinerrel még idén decemberben megkísérlik az újabb teszterpülést. Az OFT-2 a tavaly decemberi sikertelen teszt megismétlése lesz. További infókat ebben a cikkben találtok.
  • Igazi indításdömping volt és van tervben a hétvégén: összesen három cég négy különböző indítást tervezett, tervez: egy ULA Delta IV Heavy indítás, 2 Falcon-9 start, és a Rocket Lab is visszatér az Electron rakétával!
  • Ezek közül elsőként a ULA NROL-44 nevű küldetése volt soron, melynek keretében az Amerikai Légierő megbízásából egy titkos katonai műholdat állítottak volna geostacionárius pályára. Az indítást eredetileg augusztus 26-ra tűzték ki, majd 27-én kísérelték meg először a startot, végül egy szenzor hibájának jelzése miatt augusztus 29-re halasztották a startot. Azonban három másodperccel a rakéta elemelkedése előtt, a hajtóművek gyújtási folyamata közben a vészleállító rendszer működésbe lépett, és a rakéta végül az indítóálláson maradt, az indítást ismét elhalasztották.
  • A SpaceX-nek rendkívül mozgalmas hétvégéje lehet: alig 9 óra eltéréssel terveznek indítani két Falcon-9 rakétát az SLC-39A és SLC-40 indítóállásról. Előbbi a Starlink-11, utóbbi pedig a többször elhalasztott SAOCOM-1B küldetés startja lesz. És ha nem lenne elég sűrű program már így is, a Starship SN-6 prototípus 150 méteres tesztje is mára van kitűzve Boca Chicaban! Az indításoknál az időjárás közbeszólhat, hiszen a Starlink-11 indításakor 50%-os, míg a SAOCOM-1B indításakor 40%-os valószínűséggel várható kedvező időjárás. Lehetőségeink szerint igyekszünk élőben közvetíteni a Starlink-indítást és az SN-6 tesztjét!
  • A Rocket Lab a július 4-i kudarc után visszatér és újabb Electront tervez indítani! Ezúttal a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdja lesz a rakomány, melyet magyar idő szerint hétfő reggel indítanak Új-Zélandról, a Mahia-félszigeten található Launch Complex-1-ről. Részletes előzetessel a küldetésről még ma jelentkezünk.
Kép
A Rocket Lab Electron rakétája az Launch-Complex 1 indítóállásán
Fotó: Rocket Lab

SpaceX 🇺🇸 | SAOCOM-1B küldetés profil

Hétfő hajnalban fog indulni a sok-sok Starlink-rideshare indítás után egy argentin kereskedelmi műhold és további két kisműhold egy Falcon-9 rakéta orrkúpjában. Ez az indítás különleges lesz, ugyanis már több mint 60 éve nem állítottak műholdat poláris pályára az Egyesült Államok keleti partjáról.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 31. magyar idő szerint 01:18, Cape Canaveral Légibázis – SLC-40, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: SAOCOM-1B az Argentin Űrügynökségnek (CONAE), illetve a GNOMES-1 kisműhold a PlanetiQ cégnek
Rakomány össztömege: ~1700 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO) 615 km × 634 km, 97.90° 
Első fokozat: B1059.4 – ez lesz az 4. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Landing Zone-1 szárazföldi leszállási zóna
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján (amint elérhető a link, frissítjük a cikket)
Indítás kimenetele: sikeres indítás (összefoglaló)

Köszönjük Geoff Barrett-nek a nagyszerű munkáit!

A misszióhoz használt rakéta
A küldetéshez a SpaceX Falcon-9 rakétáját fogják használni. Az első fokozat B1059.4 lesz, ez lesz ennek a boosternek a negyedik indítása – az előző három misszió: CRS-19, CRS-20 és Starlink-8. Mivel elég könnyű a rakomány, ezért a fokozat szárazföldi leszállást fog végrehajtani a SpaceX Landing Zone-1 területén Cape Canaveralben. Az áramvonalazó kúpok egyikét megpróbálják elkapni a Ms. Chief hajóval, a másikat pedig kihalásszák. A Ms. Tree hajó a Starlink-11 küldetésen teljesít szolgálatot, ugyanilyen módon.

CRS-19 indítás, A B1059 első útja volt
Forrás: SpaceX
Falcon-9 szárazföldi leszállása – ilyet láthatunk ennél a küldetésnél is

A SAOCOM-1B
Az argentin SAOCOM konstelláció (Satélite Argentino de Observación Con Microondas – Argentin műhold mikrohullámű megfigyeléshez) két L-sávú transzponderekkel ellátott műholdból tevődik össze. A missziót a CONAE (Argentin Űrügynökség) vezeti. Az INVAP cég tervezte és gyártotta a SAOCOM műholdakat és tudományos eszközeiket. A SAC-C műholdplatformból szerzett tapsztalatok segítéségével építették a két szatelitet. A SAOCOM 1A és 1B teljesen identikusak.

Művészi ábrázolás egy SAOCOM műholdról a világűrben
Forrás: CSL

Szintetikus apertúrájú rádiólokátor (Synthetic Aperture Radar, SAR) segítségével globális térképezési szolgáltatást tudnak nyújtani 7-100 méteres felbontásban, 50-400 kilométeres sávokban. Egy nagy kapacitású merevlemezzel (50-100 Gbit ), és nagysebességű adatátviteli rendszerrel (két X-sávú csatorna 150 Mbits/s sebességel) vannak ellátva a műholdak. A SAOCOM konstelláció az olasz COSMO-SkyMed rendszerrel fog közösen működni (szintén X-sávú SAR képalkotás), hogy gyors és nagyfelbontású képeket tudjanak generálni vészhelyzet sújtotta területekről, illetve kereskedelmi megrendelésre. A két műholdrendszer összevonásával naponta kétszer tudnak egy adott pontról nagyfelbontésú képeket alkotni, illetve kereskedelmi partnerek számára is napi szinten tudnak X- és L-sávú felvételeket nyújtani. A SpaceX 2009-ben lett megbízva a két műhold indításával, tervezetten 2012-ben és 2013-ban, de a SAOCOM-1A csak 2018. októberében indulhatott. A második SAOCOM konstelláció, a SAOCOM-2A és 2B-vel tervben van, de jövőjük még bizonytalan.

Capella-Y1 (Whitney Y1)
A Capella-1Y, vagy Whitney Y1 a kaliforniai Capella Space által kifejlesztett szintetikus apertúrájú rádiólokátort használó képalkotó műhold. A cég egy 30 szatelitből álló konstellációt tervez kiépíteni a jövőben. Az első műholdjuk, a Capella-1 (Denali) egy prototípus/technológiai demonstrátor volt, ami a SpaceX SSO-A Smallsat Express küldetésén állt pályára. A szatelit akkumulátorait napelemcellák töltik, tudásunk szerint nincs meghajtásuk – az atmoszféra fékezi őket folyamatosan amíg pár hónapon-éven belül be nem lépnek a Föld légkörébe. A Capella műholdak magas kontraszttal, alacsony zajszinttel rendelkező képeket és akár 50 centiméteresnél is jobb felbontást tudnak majd nyújtani. Ezt egy 3,5 méteres kihajtható SAR (szintetikus apertúrájú radar) antenna segítségével érik el. A tervek szerint további négy műhold indításra kötöttek már szerződést – hármat egy indiai PSLV-vel és egyet a következő Electron misszión – ami mindössze négy órával indul később mint ez a küldetés! Az Electron küldetésről rövid időn belül kikerül a cikkünk.

Capella műhold illusztációja
Forrás: Capella Space

A másik kisműhold a GNOMES-1. A PlanetiQ cég egy kisműholdakból álló konstellációjának első tagja, célja rádió-okkultációs adatokat gyűjteni az atmoszférából időjárás-előrejelzési, klímakutatási és űridőjárás megfigyelési célokra. A műholdakat a coloradói Blue Canyon Technologies építi, míg az okkultációs szenzort a PlanetiQ biztosítja. A Pyxis névre keresztelt szenzort a PlanetiQ fejleszti és gyártja, az összes GNSS rendszerből (GPS, Galileo, Glonassz és BeiDou) érkező jeleket fogadja és elemzi ahogy azok áthaladtak a Föld atmoszféráján, és az ebből kinyert adat segítségével szolgáltat hasznos információkat az fent említett kutatási és megfigyelési területeknek. Áramellátását napelemek és akkumulátorok biztosítják. Későbbi missziókon terveznek egy ún. Active Temperature, Ozone and Moisture Microwave Spectrometer (ATOMMS) műszert elhelyezni a műholdakon, mely segítségével több hullámhosszon tudnák megállapítani a légköri hőmérsékletet, légnyomást és vízgőz eloszlását magassági rétegek szerint. 11 műholdra van már indítási szerződés aláírva, 1 darab egy következő Falcon-9-cel fog indulni, míg 10 darab egy indiai PSLV-vel.

Rádióokkultáció illusztrációja
A GNOMES kisműhold
Forrás: Gunther’s Space Page

Új Starliner infók + ISS menetrend

A Commercial Crew Program résztvevőjéről, a Boeing Starliner űrhajójáról láttak napvilágot új információk, plusz összefoglaljuk, milyen emberes utak várhatóak a Nemzetközi Űrállomásra 2021 végéig.

A NASA egy új bejegyzésben osztotta meg a fejleményeket, miszerint az Űrhivatal és a Boeing jó úton halad a második, személyzet nélküli teszküldetés előkészítésével. Az OFT-2-nek nevezett tesztút (Orbital Flight Test 2) legkorábban 2020 decemberében indulhat a Nemzetközi Űrállomásra, és feladata az első, sikertelen út megismétlése is lesz.
A dátum még sok tényező miatt módosulhat, ilyen az űrhajó felkészítésének állapota, a továbbfejlesztett (javított?) szoftverek megfelelőségének a biztosítása, és a Nemzetközi Űrállomás menetrendje.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az ISS-en két IDA (International Docking Adapter) dokkolóport tud fogadni Starliner űrhajót, azonban az ősszel induló SpaceX Crew-1 kapszulája (október 23.), és egy másik, teherszállító Crew Dragon (CRS-21 novemberben) is az űrállomáson tartózkodik majd, így kérdéses, hogy a NASA hogyan tervezi a decemberi Starliner kikötést. Arról sincsenek információk egyelőre, hogy a Starliner hány napot fog a Nemzetközi Űrállomáson tölteni.

Az OFT-1 űrhajója felkészítés közben
Forrás: NASA

Az OFT-2 küldetéshez egy új kapszulát fognak használni, melynek végső összeszerelése jelenleg is zajlik a Boeing floridai üzemében. A kapszula több mindenben is eltér a tavaly használt Calypso névre keresztelt első űrhajótól: egy új hővédő takaró védi majd a dokkolószerkezetet a visszatérés közben fellépő hőhatásoktól, illetve további hővédő csempéket kap az űrhajó. Az üzemanyagtartályok is új melegítő/hűtő rendszereket kapnak, ezek az űrhajó további biztonságáért felelnek majd.
A NASA és Boeing vizsgálóbizottsága által megfogalmazott 80 ajánlás 75%-át is már teljesítették, és továbbra is kiemelt figyelmet fordítanak az űrhajó számítógépes rendszerének az alapos tesztelésére – mely az első úton rengeteg problémát okozott. A szoftverek áttervezésében és tesztelésében a Starliner leendő űrhajósai is aktívan részt vesznek.

A CFT űrhajósai: Nicole Mann, Mike Fincke és Chris Ferguson
Forrás: NASA

Amennyiben az OFT-2 sikeres lesz, következhet az első emberes tesztút, a CFT (Crew Flight Test), ami az OFT-1 űrhajóját használja majd. A küldetésre legkorábban 2021 júniusában kerülhet sor és háromfős személyzete lesz: Chris Ferguson (a Boeing űrhajósa, aki az utolsó űrrepülőgép út, az STS-135 parancsnoka is volt), Mike Fincke és Nicole Mann a NASA asztronautái. A misszió időtartamáról nincsen információ.

Starliner kapszula az Atlas-V rakéta tetején a tavalyi OFT küldetésen
Forrás: ULA

A sikeres CFT után kerülhet sor az első, operatív ISS útra, mely jelenlegi tervek szerint 2021 decemberében startolhat. A Starliner-1-nek nevezett küldetésre eddig három NASA űrhajóst jelöltek ki: Sunita Williams, Josh Cassada és Jeanette Epps.
Amennyiben maradnak a dátumok, akkor zsúfolt és izgalmas hónapok elé néz a Nemzetközi Űrállomás. 2021 végéig a következőképpen alakulhat az emberes indítások menetrendje:


Szojuz MS-17: 2020. október 14. (3 űrhajós)
SpaceX Crew-1: 2020. október 23. (4 űrhajós)
Boeing Starliner OFT-2: 2020. december (személyzet nélkül)
SpaceX Crew-2: 2021. február (4 űrhajós)
Szojuz MS-18: 2021. április 9. (3 űrhajós)
Boeing Starliner CFT: 2021. június (3 űrhajós)
SpaceX Crew-3: 2021. szeptember-október (4 űrhajós, egyelőre nem megerősített út)
Szojuz MS-19: 2021. szeptember (3 űrhajós)
SpaceX Axiom Space-1: 2021. október (1 űrhajós + 3 űrturista)
Boeing Starliner-1: 2021. december (3 űrhajós – megerősített, valószínűleg négyen utaznak majd)
Szojuz MS-20: 2021. december (1 űrhajós + 2 űrturista)

Sunita Williams egy Starliner kapszulában
Forrás: NASA

SpaceX 🇺🇸 | Starlink-11 küldetés profil

Szerda, éjfél után egy újabb adag Starlink műhold fog elindulni egy Falcon-9 rakéta orrkúpjában. Az elmúlt pár missziótól eltekintve ez most egy dedikált Starlink start lesz 60 műholddal, egyéb kisműholdak nélkül.

Indítás ideje, helye: 2020. szeptember 3. magyar idő szerint 14:46 – , Kennedy Űrközpont – Launch Complex 39A, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: 60 darab Starlink v1.0 műhold
Rakomány össztömege: ~18 500 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 210 x 366 km, 53.0° inklinációval
Első fokozat: B1060.2 – ez lesz az 2. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Of Course I Still Love You drónhajó
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján.
Indítás kimenetele: sikeres indítás és első fokozat visszatérés (összefoglaló)

Forrás: Geoff Barrett
A B1060 első indítása a GPS III SV03 Columbus küldetésen
Forrás: AmericaSpace

A rakéta és a műholdak
A Falcon-9 első fokozata a B1060.2 lesz, ami immáron másodszor fog repülni. Előző indításán az Amerikai Védelmi Minisztérium számára állított pályára egy harmadik generációs GPS (Global Positioning System) holdat. A jelenlegi Starlink küldetés után az Of Course I Still Love You drónhajóra fog visszaérkezni, ami ~ 640 kilométerre lesz a floridai partoktól. Az áramvonalazó kúpokat megpróbálják most is elkapni, a Ms. Tree és Ms. Chief hajókkal. Részletesen a SpaceX vízi flottájáról ebben a cikkben írtunk.
A rakomány 60 darab Starlink internet-műhold, ezek közül az összes rendelkezik VisorSat nappelenző modullal, ami amatőr észlelések alapján bevált és nagy mértékben képes csökkenteni a műholdak fényességét. Ha minden rendben zajlik, így fog kinézni a Starlink-konstelláció az indítás után:

IndításMűholdak indítvaLégkörbe beléptekNem hajt végre
pályamódosításokat
№ 0 (Tintin-A, Tintin-B)210
№ 1 (v0.9)6088
№ 2-10 (v1.0)65349
Összesen7151317
Jobb és bal oldalt a Starlink műhold, középen pedig a hatvanas csomag
Forrás:SpaceX