Starship SN8: A végső összeszerelés!

|

A múltkori sikeres, már 3 Raptor hajtóművel elvégzett statikus teszt után az SN8 megkapja az orrkúpot, amit az éjszaka már át is szállítottak a tesztálláson lévő SN8 mellé.
A tavalyi MK1 prototípus után így az SN8 lehet a második, teljesen összeszerelt Starship (bár az MK1 inkább egy kiállítási darab volt), ami hamarosan a 15 kilométeres repülésére készülhet.

Fotó: LabPadre
Fotó: LabPadre

Eközben a tesztállástól nem messze egy sátrat is építenek, ez valószínűleg Elon Musk éves beszámolójára készül, bár pontos dátumot még mindig nem tettek közzé ezzel kapcsolatban.
A telephelyen egy Starship orrkúpot pedig fehérre festettek, a találgatások szerint ez is az éves beszámolóra készül, és a holdra tervezett Moonship-ként akarják majd prezentálni.

Fotó: Austin Bernard

“Starship SN8: A végső összeszerelés!” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. MK1 nem felrobbant? Azzal is akartak már szuborbitális ugrást csinálni, meg a SuperHeavy-t is elkezdték a építeni a másik telephelyen. Bár amilyen amatőr hibával robbantották fel, nekem az volt a érzésem hogy rájöttek hogy zsákutca, így arcvesztés nélkül csak megvonták a vállukat hogy hát sajnos felrobbant, nem tudunk repülni.
    A StarHopper pedig csak szerencsés véletlen volt hogy ilyen tákolmányként működött.
    Utána kezdtek igényesebben dolgozni, meg komolyabban fejleszteni, és így kb. az első kitűzött teszt után 1 évvel végre valóban tudnak is egy skydive leszállást prezentálni remélhetőleg.

    Válasz
    • De igen, az MK1 felrobbant az első teszt során, de nem is azzal terveztek repülést. Ugyanúgy, ahogy a Starhopper, mindkettő egy útkereső tesztalany volt, és senki nem is várta, hogy nagy dolgokra lesznek képesek. Ehhez képest azért a Starhopper első alkalommal repült éles körülmények között egy Raptor hajtóművel, azért ez sem kis dolog. Tény, hogy miután eldöntötte a SpaceX, hogy merre és hogyan tovább, a későbbi prototípusok kívülről és belülről is teljesen máshogy néznek ki, de ehhez kellett a két fent említett tesztalany is.

      Válasz
  2. Persze hogy útkeresés, csak azt írták itt, hogy prezentációs darab volt, pedig már az MK1-el is akartak repülni. Ha jól emlékszem már a Raptorok is benne voltak, de egészen komoly leszálló lábakat is szereltek rá, és a 150méteres ugrás előtti nyomástesztet nem bírta.

    Aztán az MK2 és MK4-et (ez lett volna a SuperHeavy) félbe is hagyták, talán még mindig ott porosodik Cocoa Beach-en, és tértek át az SN jelölésre, és kezdtek rámenni a minőségre.

    SN4 volt amibe újra mertek Raptort tenni, de az meg a statikus hajtómű teszt után egy sérült üzemanyag vezeték miatt robbant atomjaira nagyon látványosan, szóval tuti gyorsabb és látványosabb eredményeket reméltek az elején. 🙂

    De mindenesetre így is nagyon szép és elképesztő gyors a fejlesztés és fejlődés üteme, különösen ha az SLS és Orion-hoz hasonlítjuk 😛

    Válasz

Szólj hozzá!