2024 közepére tűzték ki az Ariane-6 bemutatkozásának időpontját

Kapcsolódó

Nikon fényképezőgép utazik a Holdra

A NASA nemrégiben számolt be arról, hogy megállapodást kötöttek...

A nap képe #1396 – Ivanpahi naperőmű

A kaliforniai Mojave-sivatagban található ivanpahi naperőmű. Mindegyik torony egy...

Mivel foglalatoskodtak a Crew-7 űrhajósai a Nemzetközi Űrállomáson?

A Crew-7 küldetés tagjai hamarosan hazatérnek, de természetesen  nem...

Már tesztelik a Starship holdi verziójának dokkolórendszerét

A rendszer a Dragon 2 űrhajó aktív dokkolómechanizmusán alapul,...

A nap képe #1395 – A várakozó Buran

A várakozó Buran és az Antonov An-225 „Mrija” repülőgép.

Az európai űripari vezetők ma tartottak telekonferenciát a múlt heti sikeres hajtóműtesztet követően.

Ma délelőtt ültek össze az európai felsővezetők, hogy beszámoljanak az Ariane-6 eredményeiről és a következő időszak ütemtervéről.

Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója elmondta, hogy a múlt csütörtöki sikeres hajtóműtesztet követően elérhetővé vált az új nehézrakéta 2024 közepén való debütálása. Az első repülést a június 15-július 31 közötti időszakra datálják, de ezt a tágabb időszakot a jövő tavaszi kvalifikációs ellenőrzések után még tovább tudják szűkíteni. 
Bár a november 23-i tesztet eredetileg 470 másodpercesre tervezték, a főfokozat Vulcain-2.1 hajtóműve 426 másodpercnél már leállt. Ezzel kapcsolatban Aschbacher megerősítette, hogy a túl konzervatív hibahatárok miatt egy szenzor hibát jelzett, emiatt szakadt meg idő előtt a teszt. Mégis sikernek könyvelhető el a teljes próba, ugyanis egyrészt a valóságban ilyen körülményekkel nem fog találkozni a rakéta (emlékezhetünk, hogy hasonló beállítási „probléma” merült fel a NASA SLS rakétájának első, teljes időtartamú földi hajtóműtesztje során, akkor mindössze 68 másodpercig működött a négy RS-25 motor), másrészt minden szükséges lépést sikerült végrehajtani. Ezek a túlzottan óvatos hibahatárok az indító,- vagy tesztállás megóvásának érdekében kerülnek beállításra.

Az Ariane-6 főhajtóművének tesztje november 23-án. Forrás: Arianespace

Még néhány teszt hátravan a rakétafokozatok rendszereinek teljes körű ellenőrzéséhez: december 7-én fogják az utolsó tesztet végrehajtani a felső fokozattal a németországi Lampoldhausenben, majd 15-én a főfokozat fog átesni egy kombinált tankolási procedúrán (Combined test loading 3, CTLO3) Kourou-ban.

A már ténylegesen repülésre szánt rakéta (FM1) alkotóelemei már gyártás alatt vannak, és ha a decemberi tesztek sikerrel végződnek, január végén vagy február elején indulhatnak Francia Guyanaba uszállyal, hogy nagyjából egy hónapos utazást követően megérkezzenek. Ott összeszerelik a teljes rakétát, lezajlanak a végső kvalifikációs tesztek, egy teljes visszaszámlálási és indítási főpróba (Wet Dress Rehearsal), ezután pedig kijelölik a pontos indítási dátumot. A debütálás főleg a rendszerek repülési tesztjeként fog megtörténni, ezért néhány kis méretű műholdon kívül semmilyen drága űreszközt nem visz majd magával az Ariane-6. Ha az első indítás a tervek szerint zajlik, még 2024 vége előtt sor kerülhet a második küldetésre, melynek keretében a CSO-3 felderítő műholdat állíthatja pályára a hordozó a francia haderő megbízásából.

Ami a hosszabb távú terveket illeti, Martin Sion, az ArianeGroup elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy évi 9-10 indítást szeretnének végrehajtani az Ariane-6-tal, beleértve a legnagyobb kereskedelmi partner, az Amazon Kuiper műholdjainak felbocsátásait is, melyeket 2025-ben szeretnének megkezdeni.
Aschbacher még hozzátette, hogy a november eleji, sevillai csúcstalálkozón meghozott finanszírozási döntéseknek köszönhetően az első 15 rakétán kívül további 27 legyártása is biztosítottá vált. Ezt az tette lehetővé, hogy évi 340 millió euró támogatást nyújtanak a tagállamok az Ariane-6 és a Vega-C gyártási költségeinek fedezésére. 

Dark mode powered by Night Eye