Az orosz űripar újkori történetétek egyik legsűrűbb időszakát éli: ebben a hónapban ez már öt rakétaindítást hajtottak végre három különböző rakétatípussal is (Szojuz-2.1, Angara-1.2 és Proton-M), melyek közül kettő ezen a hétvégén zajlott le 24 órán belül, de még hátravan egy hatodik küldetés is, melynek során egy Progressz teherűrhajó fog ellátmányt és utánpótlást szállítani a Nemzetközi Űrállomásra. De egyelőre maradjunk a legutóbbi két missziónál.
Pénteken 21:20-kor végül elstartolhatott az a Szojuz-2.1v hordozórakéta, melynek indítását zsinórban háromszor is elhalasztotta a Roszkoszmosz. Ez ritkaságszámba megy az orosz űrhivatal esetében, hiszen a Szojuzokat hosszú évek óta szinte minden esetben az első kísérletre sikerül elindítani. A mostani halasztások okát nem közölték, már csak azért sem, mert a ritkábban indított 2.1v variáns raktérborítása alatt két titkosított katonai műhold várta a felbocsátását. A Pleszeck Űrközpont 43/4 startállását gond nélkül hagyta el a rakéta, és az utolsó Volga fokozat a küldetés sikeres lezárásaként megfelelő napszinkron pályára állította a Kozmosz-2561 és 2562 nevű szatelliteket. Ezek valószínűsíthetően hasonló feladatot látnak majd el, mint az augusztusban felbocsátott Kozmosz-2558, amit az Egyesült Államok februári NROL-87 küldetésének keretében pályára állított USA-326 felderítő műholdra válaszul indított a Roszkoszmosz.
A négy darab első fokozat nélkül szokatlanul karcsú 2.1v variáns indítása. Fotó: Roszkoszmosz
A hétvége másik, Gonyec-M 33-35 küldetésének indulására tegnap este került sor a Vosztocsnij Kozmodrómból 21:57-kor. Ezt egy Szojuz-2.1b rakéta hajtotta végre, ami 3 db Gonyec-M távközlési műholdat, és a Skif-D demonstrációs űreszközt vitte magával. Az 51%-ban a Roszkoszmosz tulajdonában lévő JSC Satellite System Gonets vállalat által működtetett program az eredeti Gonyec-műholdak felváltására jött létre. A „M” variánsok úgynevezett „store-and-dump”, azaz „tárol és továbbít” elven működnek, azaz olyan kevésbé fejlett infranstruktúrájú területeket vizsgál az űrből, ahol nincs földi jelátviteli-rendszer kiépítve. Az ezen területek felett begyűjtött adatokat aztán az első erre alkalmas adóvevő állomás fölé érve továbbítja, így a ritkábban lakott területekről is viszonylag hamar eljut a szükséges információ. A korábbi 12 megabites tárolókapacitást 8 megabájtra növelték, és az adatokat három különböző átviteli sebességgel tudják átküldeni a műholdak: 2,4 gigabit/mp, 9,6 kilobit/mp és 64 kilobit/mp. A most felbocsátott és sikeresen pályára állított 33, 34 és 35 jelű szatellit az eddigi 22 egységhez csatlakozik, melyek 1400 km-es közepes Föld körüli pályán keringenek.
A rakéta ezen kívül még feljuttatott egy Skif-D elnevezésű demonstrációs eszközt is, ami a jövőbeli Sphere-konstelláció első prototípusaként indult a világűrbe. Ha kiépül a rendszer, egész Oroszország számára internet-szolgáltatást fog biztosítani. A Sphere több különböző nevű műholdcsoportot foglal majd magába: geostacionárius pályán a Jamal és Expressz, elnyújtott elliptikus pályán az Expressz-RV, alacsony Föld körüli pályán a Marathon és közepes Föld körüli pályán a Skif fog üzemelni. Ez utóbbi előfutára a most felbocsátott űreszköz. 264 műholdból fog állni ez a hálózat, melynek egységei 12 rétegben helyezkednek majd el kb. 750 km magas pályán. Az első operatív szatellit indítását 2027-re tűzte ki a Roszkoszmosz, és 2029-ig szeretnék is befejezni a teljes rendszer kiépítését.
A Szojuz-2.1b szombat esti indítása. Fotó: Roszkoszmosz
A Skif-D demo-eszköz, amire rákkal küzdő gyerekek rajzait is felhelyezték
A gyerekek remekművei