1988. november 15-én az Enyergija hordozórakéta és a Buran (oroszul: Буран=hóvihar) űrrepülőgép felszállt a Bajkonuri Kozmodrómról. Ez már a második repülése volt a rakétának és az első ennek az újrafelhasználható rendszernek. Sajnos a Buran nem tudta bizonyítani újrafelhasználhatóságát, mivel csak egyszer repült. Az űrhajó repülése pilóta nélküli volt, de úgy gondolták, hogy akár 10 űrhajós is tartózkodhat majd a fedélzetén.
A Buran és az Enyergija páros felemelkedik a 110/37-es indítópadról Bajkonurban. Forrás: Energia-Buran
Körülbelül 1300 vállalkozás és szervezet, több mint 80 minisztérium és osztály dolgozott csaknem 20 éven keresztül az első szovjet újrafelhasználható orbitális űrhajó megalkotásán. A rendszer vezető fejlesztője az NPO Molnyija volt. Akkoriban a program összköltsége meghaladta a 16 milliárd szovjet rubelt, amit már később nem tudtak finanszírozni.
A Buran célja és feladata különbözőek voltak: űrobjektumok Föld körüli pályára bocsátása és karbantartása, nagyméretű űreszközök és bolygóközi komplexumok pályára állításához szükséges modulok. Valamint személyzet szállítása, hibás vagy kimerült műholdak visszajuttatása a Földre, és egyéb teher- és utasszállítás a „Föld – Űr – Föld” útvonalon. Például az űrhajó új orbitális állomásmodulokat szállíthatott volna, és a visszatéréskor visszahozta volna a Földre azokat a modulokat, amik kimerítették élettartamukat. Így 6 indítással teljes mértékben megújítható lett volna a Mir űrállomás.
Egy illusztráció arról, hogy miként nézett volna ki, ha a Buran a Mir űrállomás Krisztall moduljához dokkol. Forrás: Energia-Buran
Az egyik fő előnye az volt hogy a Buran raktere 4,7 m széles, 18,55 m hosszú és 350 m³ térfogatú volt. A Buran osztályú orbiterek tömege üzemanyag nélkül 65 tonna volt, üzemanyaggal viszont már 105 tonnát nyomott. Legfeljebb 30 tonnás rakományt lett volna képes 200 km-es magsságba juttatni, és ugyanúgy 20 tonnát lett volna képes visszahozni a Földre.
A Buran raktere. Forrás: Energia-Buran
Az egész program egy Enyergija szupernehéz hordozórakétát, egy Buran újrafelhasználható űrrepülőgépet és földi űrinfrastruktúra létesítményeket tartalmazott. A hordozórakéta akár 100 tonna súlyú rakományt is képes volt pályára állítani. A Burant 100 repülésre tervezték, amely 7-30 napig tudott volna az űrben tartózkodni.
Az RD-170 RN rakétamotor (a világ legerősebb folyékony üzemanyagú rakétamotorja) amely az Enyergija hordozórakéta Blok A boostereit hajtotta, a mai napig az ezen alapuló technológiákat és fejlesztéseket alkalmazzák, vagy továbbra is igény van rá:
- RD-171 – az orosz-ukrán Zenyit rakétákban és annak, RD-171MV módosításában az új Szojuz-5 hordozórakétához.
- az amerikai Atlas III és Atlas V rakétákban használt „fél” RD-180-as.
- A „negyed” RD-191-et az orosz Angara rakétákban használják, és eddig az évig alkalmazták az RD-181-es exportváltozatát az amerikai Antares rakétákban.
Az Enyergija Blok Ts RD-0120 hajtóművei. Forrás: Energia-Buran
Az RD-0120 hajtóművek az alapfokozaton és az RD-170-esek a boostereken. Forrás: Energia-Buran
Végül mindössze 3 óra elteltével és két Föld körüli keringés után, a Buran a Bajkonuri Yubileiny repülőtéren landolt. A teljesítmény még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült a következő címen: „Egy űrhajó repülése az űrbe és a Földre való leszállása, automatikus üzemmódban egy fedélzeti számítógép irányítása alatt.”
A landolás pillanatai. Forrás: Energia-Buran
Forrás: Energia-Buran
A Buran halála
Ez a repülés bizonyult az egyetlennek, bár a Burant 100 indításra tervezték, 1990-ben a programot felfüggesztették, majd 1993-ban pedig teljesen leállították.
2002. május 12-én, helyi idő szerint 11 óra 40 perckor a Bajkonuri Kozmodróm 112-es számon lévő összeszerelő- és tesztépület (MIK) teteje, egy félresikerült tetőjavítás során beszakadt. A hangárban volt a Buran űrrepülőgép és az Enyergija hordozórakéta a 11F36-MD összeállításban (így hívták a 11K25 2L számú Enyergija hordozórakéta és a 11F35 Buran orbitális űrhajó eggyüttesét). Az beomlás következtében nyolc munkás meghalt, az Enyergija 2L-es rakéta, és a Buran űrhajó teljesen megsemmisült, a MIK pedig teljesen tönkrement.
Mint a RIA Novosztyi akkoriban 2002. június 17-én megírta, a tető beomlásának oka a MIK tetejének maximális terhelésének másfélszerese volt. Ugyanakkor mint később kiderült, a MIK 1967-es építése során jelentős eltérések történtek a projekttől. Akkoriban jelentéktelennek tűntek, hiszen a hangárt az N-1 holdrakétához építették. Ezen kívül több mint plusz 10 tonna súlyú tetőfedő anyagot helyeztek el a tető vízszigetelésére, amit a szerkezet már nem bírt tovább.
Megsemmisülten.
Az utolsó út. Lélegzetelállító fotó a Buranról, amint az Antonov An-225 Mrija (magyarul: Álom) hátán repül a Bajkonurból Kijevbe tartó repülése közben, hogy aztán részt vegyen az 1989-es párizsi légikiállításon. Forrás: Energia-Buran
Mi lesz a megmaradt két prototípussal?
A program halálához jelentősen hozzájárult a Szovjetunió felbomlása, aminek következtében pénzhiány állt elő, így minden ami nem volt hasznos, eladták. A 3 db Buran űrrepülőgépet és az 1 db Enyergija modellt Kazahsztán vásárolta meg. Azóta már az oroszok többször vissza akarták szerezni, de a Kazah fél nem igazán együttműködő, sőt ki is jelentették hogy nem is fogják visszaadni, ráadásul valamilyen úton módon magánkézbe kerültek, és a Kazah bíróság is folyamatosan elutasítja a benyújtott keresleteket. Sajnos így egyre kevesebb az esély, hogy a megmaradt két Buran prototípus megmenekül a rá váró megssemisüléstől. A csaknem 55 éves hangár olyan súlyos állapotban van, hogy bármikor összedőlhet. A hangárba – bár lezárt területen van és folyamatos a katonai járőrözés -, régóta rendszeresen jutnak be kalandvágyók, például ez a videó is megörökíti az egyik ilyen látogatást, amely még idén májusban készült.
A két prototípus. Az egyik egy repülési modell a másik pedig egy sima modell. Az elsőt automata üzemmódban való repülésre szánták, hogy majd a Mir űrállomáshoz dokkoljon. A második a földi műveletek gyakorlására szolgált. Ma már elhagyatottan állnak a hangárban, ahová néha-néha beszöknek hívatlan látogatók.
Ha többet szeretnétek tudni a Buranról, akkor ajánlom figyelmetekbe egy korábbi Tech-Q adásunkat: