Tegnap volt pontosan 37 éve, hogy a Discovery űrsikló először elindult a világűrbe. Az űrrepülőgép flotta harmadik tagjaként szolgálatba állt űrsikló 1984. augusztus 30-án startolt a floridai 39A indítóállásról. A bemutatkozó, 6 napig tartó STS-41-D küldetésen 3 telekommunikációs műholdat állítottak vele pályára.
Az első küldetés előtt
A Discovery (és vele együtt a másik eredeti három űrrepülőgép: Columbia, Atlantis, Challenger) megépítésére 1979 januárjában nyert megbízást a NASA-tól a Rockwell International vállalat. Az űrsikló építése még abban az évben elkezdődött a Rockwell Palmdale-i üzemében, és egészen 1983 februárjáig tartott. A tesztek elvégzése után 1983 novemberében szállították a Kennedy Űrközpontba.
Az OV-103 jelzésű űrsikló korábbi kutatóhajókról kapta a nevét: a HMS Discovery James Cook harmadik expedícióján volt Henry Hudson hajója, amit 1610-1611-ben az északi átjáró keresésére használtak, illetve az RSS Discovery, ami Robert Falcon Scott és Ernest Shackleton 1901-1904-es antarktiszi expedíciójának volt a hajója.
A Discovery-vel 27 év alatt összesen 39 küldetést hajtottak végre , ezalatt 365 napot töltött a világűrben. Összesen 238 millió kilométert tett meg, és 5830 alkalommal kerülte meg a Földet. Az űrrepülőgép flotta tagjai közül a Discovery hajtotta végre a legtöbb küldetést. Érdekesség, hogy 1985-ben például 4 alkalommal repült a világűrbe.
Az utolsó indítás, az STS-133
A NASA legjelentősebb missziói is a Discovery nevéhez kapcsolódnak: az űrsikló juttatta fel a Hubble űrteleszkópot 1990-ben, amit a második és harmadik szerviz küldetés alkalmával is újra meglátogatott. A Discovery indította az Ulysses űrszondát, három TDRS műholdat (a NASA kommunikációs rendszere), és a Nemzetközi Űrállomás építésében és kiszolgálásában is aktívan részt vett. A Challenger 1986-os katasztrófája előtt a Védelmi Minisztérium dedikált űrrepülőgépe lett volna titkos katonai küldetésekre és műholdak felbocsátására. Ebben a szerepben a kaliforniai Vandenberg Légierőbázisról indították volna (az ehhez szükséges infrastruktúra és startállás is elkészült), azonban ezeket a terveket a Challenger balesete után törölték, és maradt az amerikai űrhivatal kötelékében.
1995-ben és 2002-ben is nagyobb felújításon esett át, illetve a két űrrepülőgép katasztrófa után (Challenger 1986-ban és Columbia 2003-ban) mindkét alkalommal a Discovery indult előszőr újra a világűrbe. A program befejeztével a három aktív űrrepülőgép (Endeavour, Atlantis, Discovery) közül a Discovery vonult először nyugdíjba: 2011 februárjában az STS-133 misszió a Nemzetközi Űrállomásra volt az utolsó repülése. A küldetés után a Virginia államban található Smithsonian Intézet repüléstörténeti múzeumának Udvar-Hazy kiállítóhelyére került, ahol a mai napig megtekinthető.
A Discovery 1992-ben az STS-53 küldetésről visszatérve
A Discovery küldetéseinek a logói
A Discovery kiállításon