37 éve következett be a Challenger űrsikló katasztrófája

Kapcsolódó

Egyre közelebb az 50. repüléséhez az Ingenuity

Az Ingenuity ismét egy sikeres repülésen van túl,  mely...

Újabb sikeres indítás a kínai Kuajcsou-1A rakéta neve mellett

Tavaly december óta először hajtottak végre ismét küldetést a...

Brit kommunikációs és navigációs szolgáltatások a Holdon

Az új finanszírozás az ESA Moonlight programjának a része, melynek célja, hogy 2028-tól új műholdkonstellációt állítsanak Hold körüli pályára.

Hold körüli pályán a HAKUTO-R

Nem régiben számoltunk be az első ispace küldetés fejleményeiről, ...

A nap képe #1052 – Irizáló felhők a Marson

A Curiosity marsjáró 2023. január 27-én napnyugta után rögzítette...

A mai napon az amerikai űrtörténelem második tragikus eseményére emlékezünk: 1986. január 28-án az STS-51-L jelű küldetés indításának 73. másodpercében felrobbant és megsemmisült a Challenger űrsikló. A héttagú személyzetnek esélye sem volt a túlélésre.

A 6 naposra tervezett misszió feladata két műhold pályára állítása, illetve tudományos kísérletek végrehajtása lett volna. A katasztrófa oka az egyik szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta (SRB) tömítőgyűrűjének átégése volt, ami miatt a külső üzemanyagtartály lángra kapott, majd felrobbant, darabokra szaggatva az egész űrsiklót. Pár technikus a start előtt felhívta a küldetés vezetőinek a figyelmét a tömítőgyűrű hibájára (miszerint 12°C alatt túlzottan rideggé válhat és ezért nem szigetel rendesen), azonban a figyelmeztetést nem vették komolyan. Ronald Reagan amerikai elnök független vizsgálatot rendelt el a baleset körülményeinek kivizsgálására. A testület 4 hónapos munka után megállapította, hogy az összetört űrhajóról szinte egy darabban leváló személyzeti kabinban helyet foglaló űrhajósok nem a robbanáskor haltak meg, hanem a kabin Atlanti-óceánba való 330 km/órás becsapódásakor. Emellett számos egyéb okot is megneveztek, melyek a balesethez hozzájárultak és amelyek a NASA szervezeti kultúrájában, döntéshozatali mechanizmusában és kommunikációs folyamatában gyökereztek. Az űrsikló-program indításai 2,5 évre leálltak, ez idő alatt számos hibás részegységet újra terveztek, és az űrhivatal működésében is változtatásokat eszközöltek.

Az STS-51-L jelű küldetés több szempontból is érdekes volt: első alkalommal indult az űrbe civilként Christa McAuliffe, aki a „Tanár az űrben” pályázat győzteseként kapott helyet az űrsiklón, és talán épp miatta is több millióan követték figyelemmel TV-n keresztül élő közvetítésben a drámai eseményt, de a Kennedy Űrközpontba ellátogató diákcsoport (akiket McAuliffe tanított) is szemtanúja volt a katasztrófának.

A tragédiában elvesztett személyzet tagjai: F. Richard Scobee parancsnok, Michael J. Smith pilóta,  Ronald McNair, Ellison Onizuka, Christa McAuliffe Gregory Jarvis, Judith Resnik küldetés-specialisták.

A héttagú személyzet. Forrás: NASA

Christa McAuliffe súlytalansági gyakorlat közben

A Challenger egy kiállított darabja a Kennedy Űrközpont Látogatóközpontjában. Fotó: Tamási Dávid

„A jövő nem a gyenge szívűeké, hanem a bátraké.” – Ronald Reagan

Dark mode powered by Night Eye