4 éve a Jupiternél – a Juno űrszonda bemutatása

Kapcsolódó

A nap képe #1501 – OneWeb ST-31

A Szojuz-2.1b rakéta, mely 36 db OneWeb műholdat szállított...

A SpaceX és a ULA mellett immár a Blue Origin is fontos nemzetbiztonsági megbízást nyert el a Pentagontól

Az Amerikai Űrhaderő 5,6 milliárd dollár összértékben köt szerződést...

A nap képe #1500 – Apollo hőpajzs

Az Apollo űrhajó hőpajzsának, pontosabban a 350 000 különálló...

A Voyager-1 összes műszere használható tudományos adatokat szolgáltat!

Úgy tűnik a NASA sikerrel járt, és helyreállt a...

Újabb Artemis Egyezmény aláíró: Örményország

Immáron 43 országot számlál az Artemis Egyezmény, ugyanis június...

2016. július 5-én állt Jupiter körüli pályára a NASA Juno űrszondája. Rengeteg hasznos tudományos adatot és csodálatos képeket köszönhetünk neki. Összeállítottunk egy kis összefoglalót az űrszonda történetéről, és a legjobb képek közül kiválogattunk párat.

A Juno űrszonda
Az űrszonda a NASA New Frontiers programjának keretében készült, a Lockheed Martin építette meg. Tömege 3,6 tonna, 20,1×4,6 m méretekkel. Az űrszondát a Jet Propulsion Laboratory-ból (JPL) irányítják. A Pioneer szondákhoz hasonlóan a Juno-t még a rakétafokozatról való leválás előtt felpörgették, ez stabilitást és könnyebb kormányozhatóságot biztosított. A Jupiter távolságában a napfény ereje már 25-ször kisebb, mint itt a Földön, így hatalmas napelemtáblákra volt szükség a megfelelő energiaellátáshoz. A napelemek az indítás alatt behajtott állapotban voltak, és csak a szonda leválása után nyíltak ki. Összesen 435 W-t termelnek a Jupiternél. A szonda 7 darab tudományos eszközt vitt magával, és a híres JunoCam-et, aminek a csodálatos képeket köszönhetjük. Az űrszonda még egy emlékplakettet is vitt magával, amin Galileo Galilei arcképe található, illetve Galilei egyik eredeti, 1610-ben írt feljegyzése a Jupiterről és holdjairól. A plakettet és az eredeti kézírásos dokumentumot az Olasz Űrügynökség adományozta a NASA-nak.

Az emlékplakett Galilei eredeti kézírásával.

Út a Jupiterhez

A Juno egy Atlas-V 551 rakétán indult Cape Canaveralból 2011. augusztus 5-én. Először egy heliocentrikus pályára állt, melynek aphéliuma közel volt a Mars pályájához. 2013-ban megközelítette a Földet, így egy gravitációs hintamanőver segítségével a Jupiterhez gyorsította magát. 2016. július 5-én érkezett meg a Jupiterhez, 58,3 km/másodperc sebességgel. A legközelebbi ponton begyújtották a Juno hajtóműveit és egy 2102 másodperces (kb. 35 perces) gyújtást végrehajtva lelassította magát, így már nem hiperbolikus szökési pályán keringett, hanem egy elliptikus, poláris pályára állt a Jupiter körül. Periódusideje 53 nap, legtávolabbi pontja 8,1 millió kilométerre, legközelebbi 4200 kilométerre van a gázóriástól. A Juno műszerei nem bírták volna ki a Jupiter sugárzási övein a többszöri átkelést, ezért ez az említett elliptikus pálya sosem haladt át a legerősebb részein.

A Juno pályája a Naprendszerben
A Juno pályája a Jupiter körül.
A sugárzási öveket elkerülő pályák vizualizációja.

Főbb tudományos eredmények
A Galileo szonda korábbi megfigyelésire támaszkodva a tudósok egy egységes belsőre és egy szilárd hidrogénmagra számítottak a Jupitert illetően, azonban a Juno korszerűbb gravitációs mérései mégis inkább tagoltabb, különböző belső rétegekre adnak utalást.
Egy másik nagy felfedezés a Jupiter mágneses mezejét illeti, amelyet korábban sokkal kisebbnek véltek. A Juno előtti mérések 6 millió kilométeres mágneses mezőt feltételeztek, ami körülbelül 10-20szorosa a Föld mágneses mezejének. A Juno viszont ezt is megcáfolta, és a legújabb mérések alapján a gázóriás mágneses tere akár 12 millió kilométerre is kinyúlhat. Érdemes megjegyezni, hogy a bolygók közül a Jupiter rendelkezik a legnagyobb és legerősebb mágneses mezővel a Naprendszerben.
A Jupiter atmoszféráját illetően bebizonyosodott, hogy a felsőbb rétegek alatt is rengeteg “vihar” tombol, melyek sokkal tovább tartanak mint a földi viharok, egyesek több száz évig is eltarthatnak.
A Juno mérései után ki lehet jelenteni, hogy a pólusokon lévő ciklonok állandó légköri jelenségek, ami egyedi Naprendszerünkben.
További mérések kimutatták, hogy a mágneses pólusok közti kölcsönhatások nagy hatást gyakorolnak a Jupiter légmozgásaira, amit főleg a mélyebb rétegeken lehet megfigyelni.

Poláris ciklonok a Jupiteren (infravörös felvétel).

A JunoCam legszebb képei

A szonda jelenleg is gyűjti az adatokat és a képeket a Jupiterről. A missziót 35 keringésre tervezték, idén július 25-én fogja befejezni a 28. keringését (a befejezés alatt a perijove, azaz a legközelebbi pont elérését értjük a Jupiter felszínéhez képest a szonda pályáján). A 35. keringés 2021. július 30-án fog véget érni, a misszió meghosszabbításáról még nem adott ki információt a NASA.

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye