Bár év elején még úgy tűnt, hogy akár négy újgenerációs amerikai nehézrakéta is bemutatkozhat idén, tegnap végül az utolsó esély is megszűnt erre. Ezért ebben a cikkben sorra vesszük a Blue Origin New Glenn, a NASA SLS, a SpaceX Starship és a ULA Vulcan rakétájának jelenlegi helyzetét és a várható bemutatkozási időpontot (ha van ilyen egyáltalán).
Blue Origin – New Glenn
A napokban írtunk róla, hogy végre első alkalommal láthattuk legalább a rakéta tömegszimulátorát kigördülni a cég hangárjából Floridában. Azonban ha belegondolunk, hogy először 2012-ben értesülhettünk a rakéta terveiről, akkor már más megvilágításba helyezi a jármű fejlesztését. Leginkább erre volt a legkisebb esély, hogy idén láthatjuk repülni, hiszen eddig gyakorlatilag csak a rakéta BE-4 hajtóműveiről tudhattunk meg néhány infót…bár sokat ezek sem segítettek a helyzeten, hiszen az első kísérleti hajtóművek még a tesztpadot sem hagyták el. A BO nagy lemaradásban van a John Glennről elnevezett rakétán (ő volt az első amerikai, aki orbitális pályára jutott), és a jelenlegi tervek szerint legkorábban 2024-ben mutatkozhat be.
A New Glenn első tömegszimulátorként szolgáló prototípusa. Fotó: Blue Origin
A „fő ludas”, mely két rakéta késlekedését is okozza: a BE-4 hajtómű, és a kevés tesztek egyike, amit eddig végrehajtottak vele. Fotó: Blue Origin
NASA – SLS
Az amerikai űrhivatal új Holdrakétája szenvedte el a négy jármű közül a legtöbb csúszást. Amikor már úgy tűnt 2019-ben, hogy végre sínen van a fejlesztés és az első rakéta építése, több természeti katasztrófa is sújtotta a NASA központjait és a koronavírus helyzet is több hónapos leállásra kényszerítette az űrhivatalt. Mindezek ellenére tavaly is még úgy tűnhetett, hogy idén talán sor kerülhet az Artemis-I indítására, és az oldalsó szilárd meghajtású gyorsítórakéták szavatossági ideje szinte kötelezővé is tette a 2021-es indítást, hiszen ezeknek a segédrakétákat 1, vagy kicsivel több mint 1 éven belül a végszerelés után fel kell használni, különben a hajtóanyag „megromlik”, és nem a megfelelő hatást váltja ki indítás során. November 9-én tartotta a NASA a legutóbbi sajtótájékoztatóját többek között az egész Artemis-küldetések indítási ideinek módosításairól, de akkor még 2022 februári dátumot jósoltak legkorábbi lehetőségként, amikor az SLS az Orion űrhajóval elindulhat. Tegnap az űrhivatal főfelügyelője azonban már 2022 nyarát jelölte meg indítási periódusnak, így további csúszás várható ennél a projektnél is. A rakéta felkészítése néhány hónapja legalább folyamatosnak mondható, megtörtént a végszerelés, és az utolsó földi tesztsorozatok is elkezdődhetnek, amint az óriási járművet kigördítik az LC-39B indítóállásra. Erre néhány mai forrás szerint december legvégén kerülhet sor, mely feltétele a 2022 februári indításnak.
Az SLS rakéta majdnem teljesen összeszerelt állapotban várja az Orion űrhajó felszerelését. Forrás: NASA
SpaceX – Starship
Minden kétséget kizáróan ez az egyik olyan rakéta, amely leginkább foglalkoztatja a közvéleményt, mióta a nap bármely percében beleláthatunk a nehézrakéta fejlesztésébe és építésébe a Boca Chica-i Starbase komplexumban. A leglátványosabb fejlesztési program címet valószínűleg a SpaceX kapná, ha létezne ilyen díj, hiszen teljesen más szemléletben építik és fejlesztik a Starship első és második fokozatait, forradalmasítva a rakétagyártást és az egész űripart, megdöntve korábban lehetetlennek mondott elméleteket. Részletesen ezúttal nem ismertetjük a fejlesztés és tesztelés mindennapjait, mert a legfrissebb híreket külön hírfolyamban gyűjtjük össze folyamatosan. Jelenleg néhány teszttől eltekintve nem annyira látványos az előrelépés a programban, de a háttérben folyamatosan zajlik az első orbitális indításra történő felkészülés, és az ahhoz szükséges földi kiszolgáló létesítmények építése.
Emellett a Szövetségi Légügyi Hivatal (Federal Aviation Administraion) is folyamatosan vizsgálja és elemzi a SpaceX folyamatait, és szinte egész évben tanulmányozta környezeti hatások szempontjából a folyamatosan épülő és bővülő komplexumot, és a Starship indításának várható vagy legalább megbecsülhető következményeit a környező ökoszisztémára. Októberben nyilvános véleménynyilvánítási időszakot is hirdettek, melynek során bárki írásban foglalhatott állást a Starship-program mellett vagy épp ellen. Ezen kívül két szóbeli meghallgatást is tartott a hivatal, és november 1-jén zárult le a teljes közvélemény-kutatás. Tegnap érkezett a megerősítés arról, hogy december 31-ig szeretnék az összes beérkezett véleményt is figyelembe véve eldönteni, hogy szükséges-e kiadni ajánlást módosításokról, ha igen, milyen mértékben, vagy esetleg mindent megfelelőnek találva engedélyt adjanak a komplexumnak a tényleges működésre. Ez azonban még nem jelenti a SpaceX számára a Starship repülési engedélyének megszerzését…azt külön kell az FAA-nek kiadnia több földi teszt (első-, illetve második fokozat statikus hajtóműtesztjei, az új orbitális tartálypark tesztje) végrehajtása után. Viszont az, hogy a környezetvédelmi engedélyt legkorábban december 31-én kaphatja meg a SpaceX, az egyúttal azt is jelenti, hogy bármennyire is megtesz mindent az összes szerelő, építőmunkás, mérnök stb, nem kerülhet idén sor az első komoly tesztrepülésre. Addig is persze nem áll le a munka, és a nap 24 órájában, a hét minden napján folyamatosan zajlik az építkezés és a felkészülés. Amíg azonban nincs meg az engedély az FAA-től, a SpaceX orosz rulettet játszik, hiszen úgy építette fel lényegében az egész orbitális indítóállást és a kiszolgáló infrastruktúrát, hogy akár még az egész építkezést is leállíthatja a hivatal. Ha pedig erre sor kerülne, az hónapokra, de akár 1 évre is visszavetheti a cég saját ambíciózus terveit, de egyúttal a NASA HLS-programra is kihatással lehet: mivel a Lunar Starship (a módosított holdi leszállóegység) az űrhivatal jelenleg egyetlen opciója a Hold felszínének eléréséhez, ebből a szempontból sem mindegy, milyen ütemben haladhat előre a program.
A tegnap kiadott terv a jelenleg még zajló engedélyeztetési folyamatokról. A legtöbb ezek közül idén év végéig lezárulhat, de ezek csak tervezett dátumok. Forrás: https://cms.permits.performance.gov
Az első teljes Starship/Super Heavy rakéta. Forrás: SpaceX
ULA – Vulcan
A United Launch Alliance új rakétájának története 2014-ben kezdődött, ekkor értesülhetett először a közvélemény a nehézrakéta terveiről. Akkoriban a krími válság miatt az Amerikai Légierő meg akarta szüntetni az összes hajtóműbeszerzési szerződést Oroszországgal, és mivel a ULA Atlas-V rakétája, melyre a NASA és a Légierő is leginkább támaszkodott, szintén orosz gyártmányú Energomash RD-180 hajtóműveket használta, felmerült az igény az első fokozat teljes áttervezésére, és lényegében ebből született meg a Vulcan rakéta. És ezen új első fokozat hajtóműveinél bizonyos BE-4 rakétamotorokra esett a választás a Blue Origintől…A BE-4 hajtómű fejlesztése olyan „jó ütemben” halad, hogy még mindig nem jutott olyan fázisba, hogy egy prototípusba beszereljék további tesztek céljából, és ez idén már nem is fog változni nagy valószínűséggel. Így akármennyire szerette volna a ULA felgyorsítani a Vulcan földi tesztprogramját, hajtóművek nélkül igen nehéz helyzetben vannak. Ennek ellenére azok a tesztek legalább megkezdődtek, melyeknél még nincs feltétlenül szükség beszerelt motorokra, és két tankolási tesztet már végrehajtottak az első prototípussal, ami idén augusztusban érkezett Cape Canaveralbe. Mivel továbbra sem tudni, hogy a Blue Origin mikor lesz képes leszállítani a ULA-nek az első tesztelésre alkalmas BE-4 hajtóműveket, szinte lehetetlen megmondani azt is, hogy mikor kerülhet sor a Vulcan bemutatkozására.
A Vulcan első „útkereső” prototípusának hordozófokozata halad a ULA hangárja felé. Fotó: ULA