Ma 50 éve, 1972. december 7-én kezdte meg útját az Apollo-17 háromtagú személyzete a Holdra. Eugene A. Cernan parancsnok, Ronald E. Evans parancsnoki modul pilóta és Harrison H. Schmitt holdkomp pilóta a NASA Apollo-programjának hetedik és egyben utolsó Holdra szálló küldetés személyzeteként indult el a 39A indítóállásról a Saturn-V rakétával (ezt követően már csak egy alkalommal emelkedett a magasba a rakéta a Skylab-1 misszió során). Közülük Cernan és Schmitt lépett tizenegyedik és tizenkettedik űrhajósként égi kísérőnk felszínére, de Schmitt volt az egyedüli, aki geológus szakemberként tette ezt meg. Ezért is döntöttek korábban a NASA vezetői a Taurus-Littrow-völgynél történő leszállásra, amire még az Apollo-15 Hold körüli keringése során végzett megfigyelések alapján esett a választásuk. Ez a terület ugyanis gazdag volt ősi holdkérekanyag-lelőhelyben, illetve vulkánianyag-lelőhelyben. Mivel a személyzet mindhárom tagját korábban már jelölték tartalék űrhajósoknak is, így már ismerték az Apollo rendszereit, melynek köszönhetően több idő maradt a geológiai felkészítésre.
A Saturn-V SA-512 rakéta magyar idő szerint 6:33-kor hagyta el az indítóállást (helyi idő szerint 0:33-kor), így Schmitt geológus végzettsége mellett ez volt a másik érdekessége ennek a missziónak, hiszen első alkalommal hajtott végre a NASA éjszakai indítást az Apollo-programban. Három nappal később, december 10-én állt az űrhajó Hold körüli pályára, majd 11-én 20:54-kor Cernan és Schmitt végrehajtotta a hatodik sikeres leszállást a felszínre.
Számos rekord köthető az Apollo-17-hez:
- a leghosszabb Holdra szálló küldetés (12 nap 14 óra)
- a legnagyobb távolság, amit űrhajósok járművön kívüli tevékenység (EVA) során értek el az űrhajótól (7,6 km)
- összesítve a leghosszabb EVA a Hold felszínén az ott töltött napok során (22 óra 4 perc)
- legnagyobb kőzetminta begyűjtése és visszajuttatása a Földre (115 kg)
- leghosszabb idejű Hold körüli keringés (6 nap 4 óra)
- legtöbb megtett Hold körüli keringés (75)
1970 szeptemberében már arról döntött az amerikai űrhivatal, hogy az Apollo-18-tól kezdve az összes további küldetést törlik, így az 1971. augusztus 13-án bejelentett személyzet már tudta, hogy az utolsó Holdra szálló Apollo-misszió tagjaiként indulnak majd el. Cernan már veteránként készült harmadik küldetésére az 1966-os Gemini-9A és az 1969-es Apollo-10 után, ez utóbbinál parancsnoki modul pilótaként kapott megbízatást, míg Evans és Schmitt első és egyetlen küldetése volt az Apollo-17. A NASA készülve az Apollo-program lezárására, számos feladat végrehajtását jelölte ki az űrhajósoknak, többek között biológiai, geológiai és egyéb tudományos kísérletek, vizsgálatok végrehajtását. Három alkalommal hajtottak végre felszíni holdsétát, illetve egy űrsétára is sor került keringési pályán. Az Apollo-17 végül december 19-én 20:25-kor szállt vízre a Csendes-óceánon, 6,4 km-re a USS Ticonderoga repülőgép hordozótól. Egyik asztronauta sem repült többször, Cernan 1976-ban, Evans 1977-ben, Schmitt pedig 1975-ben távozott a NASA-tól. Közülük már csak Schmitt van köztünk.
Az Apollo-17 küldetés végével az Apollo-éra is lezárult. A NASA Holdat érintő tervei már a hazafelé tartó úton Richard Nixon elnök szavai alapján körvonalazódtak: „…talán ez az utolsó alkalom ebben az évszázadban, hogy ember jár a Holdon…” Mivel azonban a NASA költségvetésében utoljára 1973-ban szerepelt támogatási összeg Apollo-misszióra, a pénzügyi támogatás hiányában 1974-ben teljesen leállították a programot.
Az Apollo-17 személyzete: Gene Cernan, mögötte balra Harrison Schmitt, jobbra Ronald Evans. Fotó: NASA
Fotó: NASA
Harrison Schmitt az egyik holdséta során. Forrás: NASA
A parancsnoki modul felvétele egy Földkeltéről. Forrás: NASA
A küldetés jelvénye