51 évvel ezelőtt a mai napon, 1970. szeptember 12-én indult Bajkonurból egy Proton-K/D rakétával a szovjet robotikus Luna-program űreszköze, a Luna-16 (E8-5). Ez volt a program első küldetése, ami sikeresen vett talajmintát a Hold Mare Fecunditatis (Termékenység Tengere) területéből, és sikeresen visszajuttatta a Földre. A szonda 101 grammnyi mintaszerzése volt az Apollo-11 és Apollo-12 után a harmadik misszió, amin sikerült ezt végrehajtani.
A szondát az OKB-1 tervezőiroda fejlesztette és építette, az űreszköz megegyezik a sikertelen, a Holdba becsapódó Luna-15 szondával. A Luna-16 4 nappal az indulás után, szeptember 16-án állt Hold körüli pályára, majd szeptember 18-án, alig másfél kilométerre a tervezett leszállóhelytől landolt a Mare Fecunditatis területen. A leszállóegység teljes tömege 1880 kg, amiben az 512 kg tömegű felszállóegység is benne volt. A leszállás után egy fúró segítségével 35 cm mélyre fúrt le a szonda, majd 101 grammnyi talajmintát helyezett el hermetikusan záródó tartályba a felszállóegységben. A felszállóegység szeptember 21-én szállt fel, majd 3 napos visszaút után szeptember 24-én szállt le ejtőernyő segítségével Kazahsztánban, Dzsezkazgan városától 80 kilométerre.
A küldetés hatalmas siker volt a szovjet holdprogram számára, később még két másik (Luna-20 és Luna-24) küldetés alkalmával további 200 gramm talajmintát sikerült a Földre juttatni. Későbbi elemzések megállapították, hogy a Luna-16 által begyűjtött talajminta jelentős hasonlóságot mutatott az Apollo-12 misszió által visszahozott bazaltos anyagával.
A Luna-16 építés közben
Az „E8-5”-nek is nevezett Luna-16 felépítése
A mintákat tartalmazó tartály
A holdi talajminták tárolására és megvizsgálására tervezett speciális kamra