55 éve halt meg Jurij Gagarin

Kapcsolódó

A Webb szemügyre veszi a Szaturnusz holdjáról előtörő vízgőzt

A James Webb űrtávcső kutatói egy több mint 9600...

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub egy évig az ISS-en fog tartózkodni

A jövő évben kisebb látogatásra indul az ISS-re egy...

Rövid hír: Búcsút intett az Ax-2 személyzete az ISS-nek

Az Axiom Mission-2 személyzetének Freedom névre hallgató Crew Dragonja...

Úton a váltás: elindult a Sencsou-16 személyzete a Tienkungra

Frissítés 05.30.: A 3 fős személyzet biztonságban megérkezett, és dokkolt...

A nap képe #1120 – Neptunusz és Triton

A külső Naprendszeren keresztül utazó Voyager-2 űrszonda visszatekintett Napunk...

A világ első űrhajósának halálának körülményeit még a mai napig sokan vitatják, egyesek szerint baleset történt, mások pedig a szovjet kormányt hibáztatják.

Jurij Gagarin 1961-es legendás űrrepülése után az űrhajós karrierje megrekedt. Még az űrrepülésének hónapjában Gagarin első külföldi útjára indult. A „Békeküldetés”, ahogy az első űrhajós országokon és kontinenseken átívelő útját nevezik, két évig tartott. Királyok és elnökök, politikusok és tudósok, művészek és zenészek megtiszteltetésnek tartották a vele való találkozást. Gagarin számára már egy-egy út megterhelő volt, de mégis vállalta a kötelezettségeit. Az űrhajóst azonban csak egy dolog éltette igazán; hogy minél hamarabb újra a világűrbe repülhessen, ám az űrbe vágyó kozmonauta főként csak irodai munkát kapott. Ő lett az űrhajós testület parancsnoka, majd belépett a Zsukovszkij Légierő Mérnöki Akadémia mérnöki karára, ahol 1968-ban nem sokkal halála előtt kitüntetéssel lediplomázott, emellett rengeteg társadalmi és politikai munkát végzett, egyúttal ő volt az „eszköz” is a külpolitikai problémák megoldására.

Gagarin Kubában. Forrás: Kozmonautikai Múzeum

A nagy visszatérés

Gagarin 1963-ban tért vissza az űrhajós testülethez, majd 1966-ban az új Szojuz űrhajón megkezdte az űrrepülésre való kiképzést. A kijelölt fő űrhajós Vlagyimir Komarov volt, Gagarin pedig a tartalékos maradt. Mindenki, köztük maga Komarov is tudta, hogy a küldetés öngyilkos vállalkozás lesz, hisz az űrhajó megannyi műszaki problémával küszködött, mégis elvállalta a megbízatást, hogy jóbarátja életét megmentse. Gagarin, az űrhajósok, és még a mérnökök is rengeteg dokumentumot nyújtottak be a hibás Szojuzról, hogy megakadályozzák az űrrepülést, azonban a pártvezetést ez nem érdekelte. Végül Komarov elindult az űrbe, és ahogyan arra számítani lehetett, a visszatérés során meghalt. Koroljov halála után Komarov elvesztése is nagyon megviselte Gagarint.

Gagarin és Komarov. Forrás: Kozmonautikai Múzeum

Halála

1968. március 27-én a MIG-15-ös vadászrepülőgép a Moszkva melletti Cskalovszkij repülőtérről szállt fel, fedélzetén Jurij Gagarinnal és Vlagyimir Szerjogin pilótával. Felszálláskor a látási viszonyok normálisak voltak (egyesek szerint nem volt az). A repülésnek 20 percig kellett volna tartania, de 4 perc múlva Gagarin bejelentette a repülés végét, majd engedélyt kért, hogy megfordulhasson és visszarepülhessen a bázisra, azonban ezt követően megszakadt a kommunikáció a géppel. 14 óra 50 perckor az egyik helikopter megtalálta a repülőgép roncsait Novoszjolovo falu közelében. Másnap reggel találtak egy darabot Gagarin kabátjából, majd később előkerült a pénztárcája is egy vezetői engedéllyel, és Koroljov fényképével.

A novoszjolovói emlékmű. Forrás: Roszkoszmosz

Gagarin halálának hivatalos magyarázatát többen is vitatják. Az azóta eltelt évtizedekben számos elmélet született a technikai problémáktól egészen az összeesküvés elméletekig. A szovjet kormány, a katonaság, sőt a KGB is megvizsgálta az állításokat, elutasítva a pletykákat, miszerint Gagarin ittas volt, vagy hogy ő és Szerjogin szarvasokra lőttek a repülőgép ablakából és a gép felett elvesztették az uralmukat. A kormányzati vizsgálatok a szabotázs lehetőségét is kizárták, valamint rengeteg más találgatást és elméletet.

Gagarin barátja és űrhajóstársa, Alekszej Leonov a baleset napján a környéken tartózkodott és a balesetet kivizsgáló testületben is helyet kapott. Több év hallgatás után Leonov 2013-ban elmondta az igazságot. A végzetes napon teszteltek egy másik vadászrepülőgépet (elfogóvadász), egy Szu-15-öt, amely egy meghibásodás miatt sokkal alacsonyabbra repült, mint a megengedett 10 000 méteres magasság, így az egészen 450-500 méterig süllyedt, majd túl közel haladt el Gagarinék gépe mellett, és ezt követően örvény keletkezett (vagy akár hívhatjuk dugóhúzónak is), ami felfordította a gépet és spirális zuhanás következtében a földbe csapódott. Az Szu-15 pilótájának személyazonosságát sosem fedték fel, csak annyit lehet tudni, hogy az illető napjainkban már több mint 90 éves lehet.

Jurij Gagarin emlékét megannyi kitüntetés, épület, helynevek, emlékművek, bélyegek, érmék, hajók, repülőgépek őrzik mind a mai napig, ezzel tisztelegve az első űrhajós előtt, aki kijutott a kozmoszba. 1969-ben az amerikai Apollo-11 küldetés részeként az első holdraszállók egy Gagarin kitüntetést is magukkal vittek, és a Hold felszínén hagyták. 1971-ben az Apollo-15 űrhajósai a leszállóhelyükön hátrahagytak egy plakettet és egy alumínium űrhajós szobrot az „Elesett űrhajósok” címmel, a balesetekben elhunyt szovjet és amerikai űrhajósok tiszteletére, amelyen Gagarin neve is szerepel, de megtalálható rajta még a fentebb említett Komarov neve is.

Vlagyimir Szerjogin és Jurij Gagarin nyughelye a Kreml falában. Forrás: Roszkoszmosz
„Az a legnagyobb tervem a leghőbb kívánságom, hogy tehessek még néhány utat a világűrbe, hogy többet lássak, más bolygókra eljuthassak, ha az egészségem és a szakmai felkészültségem engedi. Megértem, hogy a barátaim előtt nem mehetek, de ha rám is sor kerül, örömmel fogok repülni” – Jurij Gagarin.
Dark mode powered by Night Eye