60 évvel ezelőtt a mai napon, 1961. május 25-én került sor John F. Kennedy amerikai elnök híres beszédére a Kongresszus előtt, amiben a törvényhozás segítségét kérte az Apollo-program elindításához.
A frissen beiktatott Kennedy egy hosszú beszédben ismertette a programját, és beszédje végén részletesen kitért az amerikai űrprogramra is. A történelmi esemény alkalmából idézzük a beszédnek a Holdraszállásról szóló részét (saját fordítás).
Megjegyzés: Kennedy elnöknek van egy másik, talán híresebb beszéde is a Holdraszállásról, a „We chose to go to the Moon”, az 1962-ben hangzott el a Rice Egyetemen tett látogatása alkalmával.
(…)
„Legvégül, ha meg akarjuk nyerni a szabadság és zsarnokság közötti, a világon mindenhol zajló csatát, ahogy az elmúlt hetek drámai eredményei a világűrben világossá tették számunkra – amint történt ez 1957-ben a Szputnyikkal is -, mindenki fejében ugyanaz jár, hogy megpróbálják meghatározni ennek a kalandnak az útját. Elnökségem kezdete óta zajlik egy felülvizsgálat a világűrben tett erőfeszítéseinkre. Az Alelnök segítségével – aki a Nemzeti Űrtanács elnöke -, megállapítottuk, hogy miben vagyunk erősek és miben nem. Miben lehetünk sikeresek, és miben nem. Eljött az ideje, hogy nagyobb lépéseket tegyünk, egy új nagyszerű amerikai vállalkozásnak, hogy a nemzet egyértelmű vezető szerepet töltsön be az űrkutatásban, ami sok szempontból a jövőnk kulcsa lehet a Földön.
Úgy vélem, hogy rendelkezünk minden szükséges erőforrással és szakértelemmel. De az az igazság, hogy sosem hoztuk meg azokat a döntéseket, és sosem használtuk azokat az erőforrásokat, amik szükségesek egy ilyen vezető szerephez. (…)
Elismerve a szovjetek gyors haladását, amit a nagy rakétahajtóműveiknek köszönhetnek, és több hónapos előnyt biztosít számukra (…), ezért kötelesek vagyunk mi is új erőfeszítéseket tenni. Nem tudjuk garantálni, hogy egy nap mi leszünk az elsők, de az biztos, hogy ha ezt elmulasztjuk, akkor mi leszünk az utolsók. Azzal, hogy a világ szeme előtt nyiltan csináljuk további kockázatot vállalunk, de ahogy Shepard bravúrja is mutatja, a siker fokozza az elhivatottságunkat. Az űr most nyitva áll előttünk, és mi továbbra is szándékunkban áll megosztani mindenkivel a jelentőségét, még ha mások nem is akarják.
Ezért arra kérem a Kongresszust, hogy az űrprogramhoz korábban kért emeléseken kívül biztosítsák a forrásokat a következő nemzeti célokhoz:
Előszőr is, úgy vélem, hogy ennek a nemzetnek el kell köteleznie magát, hogy elérje a célját: még az évtized vége előtt, egy ember leszálljon a Holdra, és biztonságosan visszatérjen a Földre. Ebben az időszakban semmilyen más űrprojekt nem lehet lenyűgözőbb az emberiség számára, nem lehet fontosabb a világűr hosszútávú felfedezésének szempontjából, és egyik sem lesz lesz olyan nehéz, vagy költséges megvalósítani. Javasoljuk a megfelelő holdi űrhajó kifejlesztésének meggyorsítását. Javasoljuk a jelenleginél sokkal nagyobb, új folyékony és szilárd hajtóanyagú hordozók kifejlesztését, amíg nem tudjuk melyik a legjobb. Javasoljuk, hogy további forrásokat vonjunk be hajtóművek fejlesztésébe és ember nélküli felfedező küldetésekhez, melyek különösen fontosak egy cél érdekében, és amit a nemzet sohasem fog figyelmen kívül hagyni: annak az embernek a túlélését, aki erre a bátor küldetésre indul. De ez az ember nem egyedül megy a Holdra. Az egész nemzet vele lesz, és mindannyiunknak azon kell dolgoznunk, hogy ő oda mehessen.”
(…)
