62 éve: Jurij Gagarin az űrbe indult

Kapcsolódó

A Webb szemügyre veszi a Szaturnusz holdjáról előtörő vízgőzt

A James Webb űrtávcső kutatói egy több mint 9600...

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub egy évig az ISS-en fog tartózkodni

A jövő évben kisebb látogatásra indul az ISS-re egy...

Rövid hír: Búcsút intett az Ax-2 személyzete az ISS-nek

Az Axiom Mission-2 személyzetének Freedom névre hallgató Crew Dragonja...

Úton a váltás: elindult a Sencsou-16 személyzete a Tienkungra

Frissítés 05.30.: A 3 fős személyzet biztonságban megérkezett, és dokkolt...

A nap képe #1120 – Neptunusz és Triton

A külső Naprendszeren keresztül utazó Voyager-2 űrszonda visszatekintett Napunk...

E történelmi esemény kapcsán ma világszerte ünnepeljük az űrhajózás világnapját.

A Vosztok-program

A Vosztok-1 egy szovjet űrhajó a Vosztok sorozatból, és az első űrhajó a világon, amely fedélzetén embert juttatott alacsony Föld körüli pályára.

Személyzet

Első számú űrhajós: Jurij Gagarin
Második számú űrhajós (tartalékos): German Tyitov

A kiválasztás

Ki repüljön elsőként a világűrbe? Ez volt a legnagyobb kérdés, azonban Szergej Koroljovnak nem voltak kétségei abban, hogy az űrhajóba csak egy vadászpilóta ülhet be. Az űrtechnika lehetőségeit figyelembe véve speciális jelöltekre volt szükség: egészséges, szakmailag képzett, fegyelmezett, 30 év körüli, magasság legfeljebb 170 cm, súly 68-70 kg. Mindezek mellett a származás is nagyon fontos volt, így csak a 100%-ban orosz származású jelöltek jöhettek szóba, ez Hruscsov külön kérése volt. A további kiválasztás során azt is nézték, hogy milyen családi háttérrel rendelkeznek, így csak kizárólag munkás- vagy parasztcsaládból származhatott az illető. A kozmonauták első csoportjából két űrhajós maradt a listán, Jurij Gagarin és German Tyitov. 1961. április 3-án ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága, amelyet Nyikita Hruscsov vezetett és ekkor döntöttek úgy, hogy egy embert fognak küldeni a világűrbe.

Tervezés

Az űrversenyben való versengés oda vezetett, hogy az űrhajó létrehozása során számos nem optimális, de egyszerű és gyors megoldást választottak. Egyes alkatrészeket nem volt idejük létrehozni, ezért a vészmentőrendszert és az űrhajó lágy landolási rendszerét el kellett hagyni, ezenkívül az épülő űrhajó tervezéséből kikerült a redundáns fékezőrendszer is. Kifejezetten az űrrepülésre fejlesztették ki a Zarja űrkommunikációs rendszert, amely ultrarövid hullámtartományban működött. Abban az időben, amikor az űrhajó nem volt látható a Zarja földi állomásokról, a Veszna nagy hatótávolságú rövidhullámú kommunikációs rendszerét használták. Az űrhajóst a Szeliger űrtelevíziós rendszer segítségével figyelték meg. Ugyanakkor a Vosztok-1-ben nem volt televízió vagy fényképészeti berendezés a földfelszín felvételére.

A Vosztok-1 űrhajó.

Az első repülés automata üzemmódban zajlott, amelyben az űrhajós mintegy utasa volt az űrhajónak. Ennek ellenére bármelyik pillanatban kézi vezérlésre kapcsolhatta az űrhajót. A szovjet pszichológusok, akik nem tudták biztosan, hogyan viselkedik az ember a hosszan tartó súlytalanság alatt, azt feltételezték, hogy az űrhajós elveszítheti az önuralmát, és manuálisan akarná navigálni az űrhajót, ezért az automatika kikapcsolását lehetővé tévő kód egy speciálisan lezárt borítékban volt. Feltételezték, hogy az űrhajós csak akkor tudja helyesen elolvasni és beírni ezt a kódot, ha épelméjű. Gagarinnal azonban már a repülés előtt tudatták ezt a kódot. A visszatérő kabinban volt élelmiszer- és vízellátás, valamint egy hulladékgyűjtő mechanizmus is.

A start

Először German Tyitovnak, majd Jurij Gagarinnak kellett felvennie az SZK-1 szkafandert, így az első űrhajós kevesebb időt töltött szkafanderben (a szellőztető berendezést csak a buszon lehetett áramforrásra csatlakoztatni). Miután Gagarin beszállt a Vosztokba, Tyitovnak azt mondták, hogy leveheti a szkafandert, és a megfigyelőhelyre mehet, ahol már az összes szakértő összegyűlt. Végre nyilvánosan is ismertté vált annak a személynek a vezetékneve, aki elsőként hagyja el a bolygót.
A Vosztok-1 űrhajó 1961. április 12-én, moszkvai idő szerint 09:07-kor indult el a bajkonuri kozmodrómról. Gagarin hívójele a Kedr (Cédrus) volt.

„Most egyetlen csodálatos pillanatnak tűnik az egész életem. Minden amit korábban tettem és átéltem csak felkészülés volt erre a pillanatra.” – Jurij Gagarin Forrás: NASA
A Vosztok hordozórakéta elemelkedik az indítóállásról. Forrás: Roszkoszmosz

A repülés

A Vosztok hordozórakéta indítása gond nélkül lezajlott, de a végső szakaszban nem működött a rádiós vezérlőrendszer, amelynek a harmadik fokozat hajtóműveit kellett volna leállítania. A hajtómű leállása csak az időzítő kioldása után következett be, de az űrhajó már pályára állt, melynek legmagasabb pontja 100 km-rel magasabbnak bizonyult a számítottnál. A fékezőhajtómű meghibásodása esetén a leszállás egy ilyen pályáról „aerodinamikus fékezéssel” különböző becslések szerint 20-50 napig tarthatott volna.
A szovjet űrhajó rádiójeleit nem csak az oroszok, hanem az Aleut-szigeteken található Shamiya amerikai radarállomás megfigyelői is vették. Öt perccel később a titkosított üzenet a Pentagonhoz került. Miután megkapták az üzenetet, telefonáltak Dr. Jerome Weisnernek, Kennedy elnök tudományos fő tanácsadójának. Jelentés érkezett az elnökhöz; az oroszok megelőzték az amerikaiakat.
A Föld körüli pályán Gagarin a legegyszerűbb kísérleteket végezte: evett, ivott, ceruzával jegyzetelt. Amikor a ceruzával írni akart, akkor fedezte fel, hogy az azonnal lebegni kezdett. Ebből Gagarin arra a következtetésre jutott, hogy jobb, ha a ceruzákat és az egyéb tárgyakat rögzíteni fogják a jövőben a kabinokban. Minden érzését és megfigyelését rögzítette a fedélzeti magnón.

A visszatérés és a landolás

A 108 percig tartó Föld körüli keringés után, moszkvai idő szerint 10:25-kor bekapcsolták a fékezőhajtóművet. Amikor az űrhajó belépett a légkör sűrűbb rétegeibe, az összekötő kábelek kiégtek, a hőérzékelőktől érkezett a parancs az űrhajó szétválasztására, így a visszatérő kabin végül levált a műszaki egységről. A süllyedés ballisztikus pályán történt, vagyis 8-10 g-s túlterhelést kapott Gagarin, amire előre számítani lehetett. Azonban nehezebb volt túlélni a pszichológiai stresszt, ugyanis az ereszkedés során a hőpajzs égni kezdett, így a külső hőmérséklet elérte a 3-5 ezer fokot és eközben egy ropogó-pattogó hangot lehetett hallani. 7 km-es magasságban a repülési tervnek megfelelően Gagarin katapultált, majd a kabin és az űrhajós külön-külön ejtőernyővel landolt. A leszállás során Gagarin légmentesen záródó szkafanderében nem nyílt ki azonnal a szelep, amelyen keresztül a külső levegőnek kellet volna beáramlania, így majdnem megfulladt. Az utolsó probléma a landolózóna volt, Gagarin csaknem a jeges Volga vizébe landolt, de végül az ejtőernyő irányításával egy mezőn ért földet, 1,5-2 kilométerre a parttól.

A katapultálás menete. Forrás: spacefacts.de
Forrás: Kozmonautikai Múzeum

A fékezőrendszer meghibásodása miatt Gagarin nem a tervezett helyen, hanem a Szaratovi régióban landolt, nem messze Szmelovka falutól. 10:48-kor a közeli légvédelmi rakéta- és légelhárító hadosztály radarja azonosítatlan célpontot észlelt, ez nem volt más mint a visszatérő kabin, de ekkor még egy célpont tűnt fel a radaron. Az első emberek, akik a repülés után találkoztak az űrhajóssal, egy helyi erdész felesége és annak hatéves unokája voltak. Hamarosan a katonaság és a helyi kolhozok érkeztek a helyszínre. A katonaság egyik csoportja őrizte a kabint, míg a másik csoport Gagarint. Onnan Gagarin telefonon jelentkezett a légvédelmi osztály parancsnokának.

A leszállás utáni első pillanatok. Forrás: Kozmonautikai Múzeum

Nemzetközi reakció

A Kreml a világ minden tájáról kapott gratulációkat az országok vezetőitől. John F. Kennedy amerikai elnök a következőket írta: „Az Egyesült Államok népe osztozik a Szovjetunió népének elégedettségében egy űrhajós biztonságos repülésével kapcsolatban, amely az ember első térhódítása az űrben. Gratulálunk Önnek és a szovjet tudósoknak és mérnököknek, akik lehetővé tették ezt az eredményt. Őszinte kívánságomat fejezem ki, hogy az űrismeret további törekvése során országaink együttműködve érjék el az emberiség legnagyobb javát.” Az Egyesült Államok felső rétegeiben az űrverseny ezen szakaszában bekövetkezett váratlan vereség bosszúságot váltott ki. Lyndon Johnson leendő amerikai elnök ezt írta: „Most hirtelen szinte idegennek tűnt az égbolt. Emlékszem arra a mély megrázkódtatásra is, amikor felismertem, hogy egy másik nemzet technológiai fölényt tudott elérni nagyszerű országunkkal szemben.”
Jurij Gagarin repülését gyakran hasonlítják olyan fontos eseményekhez, amelyek történelmi mérföldkövekké váltak, mint például Kolumbusz Kristóf utazása, amely Amerika felfedezéséhez vezetett, vagy John Alcock és Arthur Brown első átrepülése az Atlanti-óceán felett. A Szovjetunióban az első emberes űrrepülés sikeres megvalósítását az Egyesült Államok elleni hidegháborúban nagy diadalnak tekintették.
A Vosztok űrhajó 1961. április 12-i indítása megerősítette a Szovjetunió magas műszaki és tudományos színvonalát, és felgyorsította az űrprogram fejlesztését az Egyesült Államokban. A repülés megmutatta egy ember tartózkodásának lehetőségét a világűrben. Jurij Alekszejevics Gagarin a bolygó egyik leghíresebb emberévé vált.

„Kedves barátaim, ismerősök és ismeretlenek! Drága oroszok, és polgárok minden országból és kontinensről! Szerencsésnek érzem magam, hogy első lehettem a kozmoszért folyó versenyben. E példa nélküli, természet nyújtotta párbajban. Álmodhat-e ennél bárki is nagyobbat? Ugyanakkor tisztában vagyok az óriási felelősséggel, ami mindezzel jár: elsőnek lenni abban, amelyről nemzedékek álmodoztak, és elsőnek végigmenni azon az úton a kozmoszba, melyet az emberiség épített ki. Lehet-e ennél bármi is nehezebb az embernek? Hiszen ez a felelősség nem egy emberért van, nem egy tucatnyiért, vagy egy csapatért. Ez egy felelős tett a szovjet népért, és az egész emberiségért, az ő jelenükért és jövőjükért. E szavakkal búcsúzom, kedves barátaim. Úgy, ahogy hosszú utazás előtt szokás, szeretnék mindenkit átölelni, ismerőst és ismeretlent, közeli barátot és idegent. Viszontlátásra hamarosan!”

Dark mode powered by Night Eye