A 30. ISS utánpótlás-szállító küldetést hajtotta végre a SpaceX a NASA számára

Kapcsolódó

Az MDA Space 2030-ig támogatja a Nemzetközi Űrállomás robotikai rendszerét

Az MDA Space egy körülbelül 182 millió dollár értékű...

A nap képe #1444 – A Nancy Grace Roman optikai rendszere

A Nancy Grace Roman űrteleszkóp optikai rendszere, mely 10...

Első magyarként választották be az űrkutató hírességek közé Almár Ivánt

A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) örökös tiszteletbeli elnökét a...

A nap képe #1443 – Szojuz MSz-25 űrhajó

Nyikolaj Csub kozmonauta lenyűgöző fotót készített az orosz szegmens...

A Dragon teherűrhajó négy év elteltével tért vissza az SLC-40 indítókomplexumba, immár második generációs formában.

Frissítés 03.23. 13:25: Ma délután 12:20-kor sikeresen dokkolt a Cargo Dragon a Nemzetközi Űrállomásra.


Eredeti cikk

2020. március 4.: az utolsó első generációs Dragon teherűrhajó megkezdi útját a Nemzetközi Űrállomásra a Cape Canaveral Űrhaderőbázis SLC-40 indítóállásáról. Szinte pontosan négy évvel később, tegnap este, azaz 2024. március 21-én magyar idő szerint este 21:55-kor ismét egy Falcon-9 várakozott egy immár második generációs Cargo Dragonnal a tetején ugyanitt, hogy hasonló küldetésre induljon.

A NASA Commercial Resupply Services (kereskedelmi utánpótlás-szállítási szolgáltatás) programjának keretében immár a 30. közös misszióra került sor a SpaceX-szel (a cég viszont már a 31. ilyen jellegű indítást teljesítette, ha a januári Cygnus NG-20-at is hozzáadjuk, amikor a Northrop Grumman teherűrhajóját indította egy Falcon-9).

A tegnapi felbocsátásra a B1080 jelű rakétát jelölték ki, amit szinte tökéletes időjárási körülmények között készíthettek fel a floridai napsütésben. A hordozó a már fent említett időpontban gond nélkül emelkedett a magasba és állt pályára a C209-es Cargo Dragonnal (előbbi a hatodik, utóbbi a negyedik küldetését kezdte meg). A több mint 2,8 tonna ellátmánnyal, utánpótlással, kísérleti eszközökkel és egyéb hardverekkel megrakodott teherűrhajó 12 perccel a start után a kijelölt magasságban és sebességnél vált le a második fokozatról, ezzel az indítás első fázisa sikeresen le is zárult. A Dragonra azonban még fontos feladat vár, hiszen több pályaemelő- és módosító manővert kell végrehajtania, hogy aztán a tervek szerint március 23-án 12:30 körül automata üzemmódban csatlakozzon a Harmony modul zenit oldali, tehát világűr felé néző dokkolóportjára. 
Az első fokozat visszatérése is hibátlanul lezajlott, a teljesen tiszta égbolton szint végig követhetőek voltak a különböző manőversorozatok, melyek végén a rakéta a szokásos precizitással ért földet az LZ-1 szárazföldi leszállási zónán. 

A Falcon-9 B1080. hatodik indítása…
…és az első fokozat hatodik visszatérése. Fotók: SpaceX

A legfontosabb kísérleti eszközök

Multi-resolution Scanner (MRS)
Az Astrobee-projekt többszörös felbontású szkennere (MRS) az érzékelők és a robotika tesztelését célozza az automatizált 3D-s érzékelési, feltérképezési és helyzetfelismerő funkciókhoz. Olyan potenciális alkalmazásokat támogat a jövőbeni Lunar Gateway űrállomás és holdi küldetésekhez, mint például a hibaészlelés, a karbantartás, az autonóm jármű-műveletek és a roverek segítségével végzett felszínszkennelés.

A projekt egy moduláris szenzorrendszer kifejlesztésére összpontosít, amely lehetővé teszi az űralapú autonóm szkennelést különböző platformokról, beleértve az ISS belsejét, különböző járművek külső felületeit is. A hardver olyan alkatrészeket tartalmaz, mint a sztereó kamerarendszer, a repülési idő érzékelők, a tehetetlenségi mérőegység (Intertial Measurement Unit, IMU) és a 3D nyomtatott szerkezetben elhelyezett fedélzeti számítógép. A küldetés céljai közé tartozik a könnyűszerkezetes érzékelők működési teljesítményének felmérése, az érzékelőfúziós technológiák értékének bemutatása, valamint a távfelügyeleti és karbantartási alkalmazások adatfeldolgozási igényeinek értékelése. A technológia mind az űrben, mind a földi környezetben alkalmazható, beleértve az űrbéli járműszkennelést, logisztikát és a jövőbeli küldetésekhez való kiképzést is.

Az MRS közelnézetből. Fotó: NASA

APEX-09
A „C4 fotoszintézis az űrben” (C4 Space) kísérlet, vagy más néven Advanced Plant Experiment-09 (APEX-09), azt vizsgálja, hogy a mikrogravitáció hogyan befolyásolja kétféle fű, a Brachypodium distachyon és a Setaria viridis szén-dioxid-megkötő mechanizmusait. A tanulmány annak megértését célozza meg, hogy a fotoszintézis és az általános növényi anyagcsere hogyan változik az űrben a Földhöz képest. A Nemzetközi Űrállomás fedélzetén 32 napig termesztenek füveket, amelyekben különálló szén-dioxid-koncentráló mechanizmusok vannak, ezzel párhuzamosan pedig a Földön is elvégeznek egy kontrollkísérletet. A növekedési periódus során különféle adatokat, köztük növényi képeket, hőmérsékletet, fényintenzitást és CO2-koncentrációt, valamint növényi szövetmintákat rögzítenek, amelyeket a kísérlet során gyűjtenek a Földön történő elemzés céljából. A vizsgálat összehasonlítja az űrbéli körülmények hatását a C3 és C4 növények anyagcseréjére, betekintést nyújtva az anyagcsere átprogramozásába űrbéli környezetben. Ezenkívül a tanulmány támogatja a NASA arra irányuló erőfeszítéseit, hogy értékelje a kis termetű zöldségfélék termesztésében rejlő lehetőségeket a jövőbeli mélyűrkutatási küldetésekhez. Az eredmények segíthetik a szénmegkötő növények használatát a bioregeneratív életfenntartó rendszerekben az űrkutatásban, valamint kiterjeszthetik és javíthatják ezeknek a növényeknek a felhasználását a Földön.

Balra a Brachypodium distachyon, jobbra a Setaria viridis nevű fűfélék, amiket a Kennedy Űrközpont laboratóriumában neveltek a kísérlet ellenőrző tesztjeként. Fotó: NASA
Dark mode powered by Night Eye