A rover 2012-es landolása óta kb. 27 kilométert tett már meg a Mars felszínén. Március 18-án azonban a misszió csapata egy váratlan terepváltozást észlelt. A Curiosity előtti utat több, a szél által kihegyezett szikla, azaz ún. ventifact borította, így inkább a visszafordulás mellett döntöttek. A marsjáró a március nagy részét a „Greenheugh-pediment” megmászásával töltötte, ami egy könnyen járható, törmelékes homokkővel fedett lejtő. A rover két évvel ezelőtt rövid időre megmászta ennek az északi oldalát, most pedig a déli oldalon visszanavigált az oromzatra, hogy még inkább felfedezhesse azt.
A Curiosity eddigi megtett útja. Forrás: NASA/JPL
De miért volt szükséges a visszafordulás?
A Curiosity korábban már találkozott ehhez hasonló hegyesre koptatott kövekkel, amik károsították a kerekeit. Azóta a mérnökök megtalálták a kopás lassítására szolgáló módszereket, többek között egy tapadásszabályozó algoritmust, ami a kerekek kipörgését gátolja meg. A rover útvonalait is úgy tervezték meg, hogy elkerüljék az ilyen sziklákon való áthaladást, beleértve a mostani irányváltást is. Érdekesség, hogy ez a legkeményebb kőzetfajta, amellyel a Curiosity eddig találkozott a Mars felszínén.
A Mastcam által készített kép az említett sziklás terepről. A felvétel a 3415-ik marsi napon készült. Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS
A csapat a pikkelyszerű megjelenésük miatt „aligátorhátú” terepnek nevezte el. Bár a küldetés során a területet orbitális felvételek segítségével már felderítették, a sziklákat csak közelről lehetett tüzetesebben feltérképezni. Az ilyesfajta sziklák egyébként nem járhatatlanok, ellenben nem lett volna érdemes átkelni rajtuk. Egyrészről nehéz lenne az út, másrészről pedig nagymértékben öregítenék a rover kerekeit. Így a küldetéséhez új útvonalat választanak a marsjáró számára, amelynek során tovább folytatja az 5,5 kilométer magas Mount Sharp megmászását és felfedezését. Itt elsősorban különböző üledékrétegeket tanulmányoz, amelyeket évmilliárdokkal ezelőtt a víz alakított ki. Ezek a rétegek segítenek a tudósoknak megérteni, hogy a mikroszkopikus élet fennmaradhatott-e az ősi marsi környezetben.
A következő hetekben a Curiosity lemászik az oromzatról egy olyan helyre, amelyet korábban már felfedezett: egy átmeneti zónába, amely egy agyagban gazdag és egy nagyobb mennyiségű sóásványokat, ún. szulfátokat tartalmazó terület között helyezkedik el. A marsjáró kerekei így biztonságosabb talajra kerülnek azáltal, hogy maga mögött hagyja az „aligátorhátúnak” becézett terepet.
A Mastcam által készített 360 fokos panorámakép. Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS