Az ESA Solar Orbiter nevű űrszondája november végén elhalad Földünk mellett, mielőtt megkezdené fő tudományos küldetését, amelynek célja a Nap minden eddiginél részletesebb kutatása. Az elrepülés azonban nem lesz veszélytelen, hiszen az űrszondának át kell haladnia a bolygónkat körülvevő űrszemétfelhőkön. Ez a manőver lesz a tudományos küldetés eddigi legkockázatosabb elrepülése, azonban elengedhetetlen az űrszonda energiájának csökkentéséhez, és a következő Naphoz közeli elhaladásához.
Fantáziarajz a Solar Orbiter űrszondáról. Kép forrása: ESA
A legközelebbi megközelítésre november 27-én fog sor kerülni, magyar idő szerint hajnali 5 óra 30 perckor. Ekkor a Solar Orbiter mindössze 460 km-re lesz a Föld felszínétől, Észak-Afrika és a Kanári-szigetek fölött, ez csak kicsivel magasabb távolság, mint a Nemzetközi Űrállomás pályájának magassága.
Az űrszondának két olyan pályarégión kell áthaladnia, ahol problémát jelenthet az űrszemét. Az első a geostacionárius műholdak 36 000 km-es gyűrűje, a második pedig az alacsony Föld körüli pályán, 400-500 km-es magasságban található objektumok sávja. Ennek következtében az ESA meglátása szerint kis mértékben, de fennáll az ütközésveszély. A Solar Orbiter tudományos csapata figyelemmel kíséri a helyzetet, és ha úgy tűnik, hogy az űrszonda veszélyben van, megváltoztatja a pályáját. Erre november 25 és november 26 között kerülhet sor.
Bár az elrepülés kockázatos lesz, ezzel párhuzamosan egyedülálló lehetőséget kínál a Föld mágneses terének tanulmányozására.
Infografika a Solar Orbiter Föld melletti elrepüléséről. Forrás: ESA
Az elrepülés fontos mérföldkő a Solar Orbiter számára. A 2020 februári indítástól júliusig az űrszonda az úgynevezett üzembe helyezési fázisban volt, amelynek során a tudósok és mérnökök tesztelték az eszközt és műszereit. 2020 júliusától mostanáig utazó fázisban volt, ez idő alatt a műszerek egy csoportja a napszél és az űreszköz körüli egyéb körülmények mérését végezték, míg a Nap vizsgálatára tervezett távérzékelő műszerek kiterjesztett kalibrációs és jellemzési feladatokat végeztek. Annak ellenére, hogy a fő küldetését nem kezdte meg, és nem volt tudományos üzemmódban a Solar Orbiter, már eddig is rengeteg tudományos eredményt hozott. Most azonban, a Föld melletti elhaladása után hivatalosan is megkezdi tudományos tevékenységét.
Márciusban a Solar Orbiter eléri a Naphoz legközelebbi pontját, az úgynevezett perihéliumot. Az első perihéliumra 2020 júniusában került sor, amikor az űrszonda 77 millió kilométerre közelítette meg a Napot. Ezúttal az űrszonda 50 millió kilométeres távolságban lesz csillagunktól, ami a Nap és a Föld közötti távolság egyharmada.
Fontos megjegyezni, hogy a Solar Orbiter nem megy olyan közel a Naphoz, mint a NASA űrszondája, a Parker Solar Probe, ennek oka, hogy így a Solar Orbiter nemcsak azt tudja mérni, hogy mi történik a napszélben, hanem olyan eszközöket (távcsövek és különböző képalkotó berendezések) is szállíthat, amelyekkel a Napot vizsgálni lehet anélkül, hogy a hő tönkretenné azokat. A két adatsort (a vizuális és a műszerek mérési eredményeit) később össze lehet hasonlítani, hogy a Nap felszínén zajló tevékenységet összekapcsolják az űrszonda körüli űridőjárással.
Amikor a Solar Orbiter kilép a Föld árnyékából a Nap, valamint annak eddig soha nem látott sarkvidékei felé veszi az irányt.
Infografika a Solar Orbiter küldetéséről. Kép forrása: ESA