A James Webb űrtávcső által készített lenyűgöző felvételek az Uránuszról

Kapcsolódó

A nap képe #1437 – F. Story Musgrave űrsétája

A felvételen F. Story Musgrave látható. Az STS-6 keretén...

Az ESA 522 millió eurós szerződéssel segíti az ExoMars küldetést

A kissé hányattatott sorsú ExoMars küldetés újabb lendületet vehet,...

A Rocket Lab egy 14,4 millió dolláros szerződéssel gazdagodott

Nem mindennapi megbízást nyert el a Rocket Lab: a...

A nap képe #1436 – A Szojuz MSz-24 űrhajó belsejében

Loral O’Hara, Oleg Novickij és Marina Vasziljevszkaja a Szojuz...

Közel két hónap után teljesített ismét küldetést a SpaceX az Amerikai Űrhaderő megbízásából

Ezúttal egy űridőjárás-figyelő műholdat juttatott napszinkron pályára a Falcon-9. Kis...

A James Webb űrteleszkóp eddig is felbecsülhetetlen értékű, és részletesebbnél részletesebb felvételekkel ajándékozott meg minket. A 2021 decemberében felbocsátott obszervatórium ezúttal sem okozott csalódást, ám most nem távoli galaxisokról, hanem Naprendszerünk egyik bolygójáról készített felvételeket.

A Webb infravörös képén az Uránusz látható, mely kiemeli a planéta gyűrűit és dinamikus atmoszféráját. Az űreszköz érzékenysége továbbá lehetővé tette, hogy a leghalványabb gyűrűket is szemügyre vehessék a szakemberek, amikről ez idáig csak két másik eszköz készített felvételt; a Voyager-2 űrszonda, valamint a Hawaii-szigeteken található Keck Obszervatórium.

A Naptól számított hetedik bolygó tengelyferdesége megközelíti a 90°-ot, ez pedig szélsőséges évszakokat okoz, hiszen a planéta pólusain sok éven át állandó napsütés, majd ugyanennyi éven át teljes sötétség uralkodik. Jelenleg késő tavasz van az északi póluson, ami az alábbi képen látható is. Ezzel szemben, amikor a Voyager-2 1986-ban meglátogatta az Uránuszt, a déli póluson nyár volt. Utóbbi jelenleg a bolygó „sötét oldalán” van, így tehát nem megfigyelhető.

Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI

A JWST közeli infravörös kamerájának (NIRCam) képe két szűrő adatait kombinálja, amelyek itt kék, illetve narancssárga színben láthatók. Az így kapott reprezentatív színű képen a bolygó kék árnyalatot mutat. Amikor a Voyager-2 megfigyelte az Uránuszt, kamerája a látható hullámhosszakon egy szinte jellegtelen kékeszöld objektumot mutatott. Az infravörös hullámhossznak és az extra érzékenységnek köszönhetően azonban jóval több részlet tárul elénk, ami megmutatja, milyen dinamikus az Uránusz atmoszférája valójában.

A planéta jobb oldalán látható fényes terület egy ún. sarki sapka, mely az Uránusz egyedisége, és ami úgy fest csak akkor jelenik meg, amikor a pólust nyáron közvetlen napfény éri, és ami ősszel teljes mértékben eltűnik. Az űrtávcső által nyert friss adatok viszont segíthetnek megérteni a jelenleg még rejtélybe burkolózó mechanizmust.

A sarki sapkánál, továbbá a bolygó bal szélénél megfigyelhető fényes felhők valószínűleg vihartevékenységhez kapcsolódnak.

Forrás: NASA, ESA, CSA, STScI

Az Uránusznak 13 ismert gyűrűje van, melyek közül 11 látható a fentebbi Webb által készített felvételen. Mint láthatjuk, néhány gyűrű egyszerűen annyira fényes, hogy közelségük miatt úgy tűnik, mintha egy nagyobb gyűrűvé olvadnának össze. Kilenc darabot a bolygó fő gyűrűihez sorolunk, kettő pedig a halványabb gyűrűkhöz tartozik, melyeket csak a Voyager-2 1986-os elrepülésekor fedeztek fel.

Az űrobszervatórium az Uránusz 27 darab ismert holdja közül is megörökített párat; a hat legfényesebbet a széles látószögű képen sikerült azonosítani.

Mindezekkel kapcsolatban érdemes hozzátenni, hogy ez csak egy rövid expozíciójú (12 perc) felvétel volt az Uránuszról, mindössze két szűrővel. Az Uránusz további vizsgálatai már most is folynak, és a Webb tudományos működésének első évében továbbiakat terveznek.

Dark mode powered by Night Eye