Ismét egy érdekes felfedezésről számolhatunk be, mely a James Webb űrtávcső nevéhez fűződik. A kutatók ugyanis kvarc nanokristályokra utaló jeleket észleltek egy forró, Jupiterhez hasonló gázóriás felhőiben, mely a WASP-17b nevet viseli, és ami 1300 fényévre van bolygónktól. Az ehhez szükséges vizsgálatokat a MIRI (Mid-Infrared Instrument) segítségével végezték, amelynek köszönhetően első alkalommal sikerült szilícium-dioxid (SiO2) részecskéket észlelni egy exobolygó légkörében. Tény, hogy korábban már találtak szilikátszemcséket az imént említett exobolygók, illetve barna törpék atmoszférájában, ám azok vélhetően magnéziumban gazdag szilikátokból, például olivinből és piroxénből állnak, nem pedig kizárólag kvarcból (SiO2).
A szilíciumban és oxigénben gazdag ásványokról, tehát a szilikátokról érdemes megjegyezni, hogy ezen vegyületek alkotják a Föld és a Hold, valamint a Naprendszerünk más, kőzetből álló objektumainak nagy részét, és nem mellesleg rendkívül gyakoriak a galaxisban is.
A Webb közel 10 órán át figyelte a WASP-17 rendszert, és több mint 1275 mérést végzett 5-12 mikron közötti tartományban. A spektrumban egy váratlan kiemelkedés látható 8,6 mikron körül, amelyet feltehetően szilícium-dioxid részecskék okoznak, amint azok elnyelik a légkörön áthaladó csillagfény egy részét. Ez egy olyan jellemző, ami nem lenne lehetséges, ha a felhők magnézium-szilikátokból vagy például alumínium-oxidból állnának, de teljes mértékben érthető, ha kvarcból tevődnek össze. A szaggatott sárga vonal azt mutatja, hogyan nézne ki ez a szakasz, ha a WASP-17b légkörében lévő felhők nem tartalmaznának SiO2-t.