A rover a kráterben töltött első pár száz napja alatt a legintenzívebb portevékenységet tapasztalta. A marsjáró nem csupán a porördögöknek nevezett poros forgószelek százait figyelte meg, hanem rögzítette az első olyan videót is, amelyen a széllökések felemelnek egy hatalmas marsi porfelhőt.
A Science Advances című szaklapban nemrég megjelent tanulmány az első 216 marsi nap (sol) alatt észlelt időjárási jelenségeket mutatta be. Az új felfedezések lehetővé teszik a tudósok számára, hogy jobban megértsék a Marson zajló porfolyamatokat, és hozzájárulnak ahhoz az ismeretanyaghoz, amely egy napon segíthet megjósolni ezeket a jelenségeket. Az ehhez köthető tudás azért elengedhetetlen, mert az említett porfolyamatok veszélyt jelentenek mind a jövőbeli robot- és mind az emberes küldetésekre.
2021. július 20-án, azaz a misszió 148. marsi napján készült képsorozat. Forrás: NASA/JPL-Caltech/SSI
A Perseverance eddigi megfigyeléseit elsősorban kameráival és a Mars Environmental Dynamics Analyzer (MEDA) tudományos műszeréhez tartozó érzékelőkkel végezte. A MEDA többek között olyan szél- és fényérzékelőkkel van felvértezve, melyek képesek észlelni a marsjáró körül a napfényt szétszóró forgószeleket, valamint tartalmaz egy égre néző kamerát is, amely a porról és a felhőkről készít felvételeket.
A tanulmány szerzői megállapították, hogy egy átlagos marsi napon legalább négy forgószél halad el a Perseverance mellett, valamint azt is, hogy csúcsidőszakban ez a szám óránként több mint egy darab. A rover kamerái három olyan esetet is dokumentáltak, amikor ezek a széllökések nagy porfelhőket emeltek fel. A legnagyobb ilyen esemény egy kb. 4 négyzetkilométer kiterjedésű felhőt hozott létre. A lap becslése szerint ezek a széllökések együttesen hasonló mennyiségű, vagy akár annál is több port képesek felemelni, mint a náluk jóval nagyobb számban előforduló forgószelek.
De vajon miért más a Perseverance otthonául szolgáló Jezero-kráter?
Bár a szél és a por az egész Marson gyakori, úgy tűnik, hogy a Jezero-kráter kiemelkedő ilyen téren. A felfedezett nagyobb aktivitás összefügghet azzal, hogy a kráter közel van az ún. „porvihar-útvonalhoz”, amely észak-déli irányban halad a bolygón. Claire Newman, az Aeolis Research munkatársa ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „A Jezero nagyobb aktivitása olyan tényezőknek tudható be, mint például a felszín érdessége, amely megkönnyíti a szél számára a por felemelését. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy a NASA InSight leszállóegysége – mely az Elysium Planitiában, a Jezero-krátertől kb. 3 ezer kilométerre található – miért vár még mindig arra, hogy egy forgószél lefújja a porral terhelt napelemeit.” „A Perseverance nukleáris meghajtású, de ha helyette napelemeket használna, valószínűleg nem kellene aggódnunk a por felhalmozódása miatt” – tette hozzá.
2021. június 18-án, azaz a misszió 117. marsi napján készült képsorozat. A felvételen látható porfelhő becsült mérete kb. 4 négyzetkilométer. NASA/JPL-Caltech/SSI
A NASA közleményéből az is kiderült, hogy a Jezero-kráterben vizsgált porfelverődés intenzívebb volt, mint azt a csapat szerette volna: Az örvénylő szelek által szállított homok megrongálta a MEDA két szélérzékelőjét is, pontosabban azok vékony vezetékeit. Ezek az érzékelők különösen sérülékenyek, hiszen ahhoz, hogy megfelelő adatokat szolgáltassanak, a szél „központjában” kell maradniuk. Mivel korábban a szél által szállított homokszemcsék a Curiosity egyik szélérzékelőjét is megrongálták, így a Perseverance csapata további védőbevonattal látta el a MEDA vezetékeit, de a történtek alapján elmondható, hogy a Jezero időjárása még így is erősebbnek bizonyult. Megoldásként jelenleg olyan szoftvermódosításokkal próbálkoznak, melyek lehetővé teszik, hogy a szélérzékelők továbbra is működjenek.