Október 16-án, azaz vasárnap, magyar idő szerint 13:04-kor kerül sor a Lucy űrszonda első gravitációs hintamanőverére, melynek során mindössze 350 kilométerre fog a Föld felszíne felett elrepülni. Összehasonlításképp a Nemzetközi Űrállomás kb. 400-420 kilométer magasan kering, ami azt jelenti, hogy a Lucy egy Föld körül keringő műholdakkal és törmelékkel teli térségen fog áthaladni. Az űreszköz biztonsága érdekében a NASA olyan eljárásokat dolgozott ki, melyekkel előre látja az esetleges veszélyeket, és szükség esetén kisebb manővereket hajthat végre az ütközés elkerülése érdekében.
Az űreszköz 2021-ben indult 12 éves útjára az L4 és L5 Lagrange-pontokon található „görögök” és „trójaiak” nevű aszteroida-halmazokhoz. A mostani manőver a Lucy-t egy új, kétéves pályára fogja állítani, majd visszatér bolygónkhoz egy második gravitációs hintamanőver erejéig. Utóbbi biztosítja a Lucy számára a szükséges energiát ahhoz, hogy áthaladjon a belső aszteroidaövön, ahol megfigyeléseket fog végezni a Donaldjohanson (amit a Lucy csontváz megtalálójáról neveztek el) aszteroidán. Az űrszonda ezután halad tovább, és 2027-ben érkezik meg a Jupiter L4 pontján lévő aszteroidahalmazhoz. Itt hat darab trójai aszteroida mellett fog elrepülni, melyek a következőek: az Eurybates és holdja, a Queta, a Polymele és a még meg nem nevezett holdja, valamint a Leucus és az Orus. A Lucy ezután ismét visszatér a Földre, hogy 2030-ban egy harmadik gravitációs hintamanővert hajtson végre, ezzel célba véve az L5 pontot. Itt fog találkozni a Patroclus-Menoetius elnevezésű kettős aszteroidapárral, melyeket szintén meg fog vizsgálni.
De térjünk vissza az első manőverhez, amikor is az űrszonda a Nap felől érkezve közelíti meg a Földet. Ez ugyan azt jelenti, hogy a földi megfigyelők nem láthatják majd a Lucy-t az eseményt megelőző napokban, de az képes lesz képeket készíteni a majdnem teljes Földről és a Holdról. A küldetés csapata ezeket a képeket a műszerek kalibrálásához fogják használni. A Lucy egyébként olyan alacsonyan fog elhaladni a bolygónk mellett, hogy a csapatnak a légköri ellenállás hatását is figyelembe kellett vennie az elrepülés megtervezésekor, amit a nagy méretű napelemtáblák tovább fokoznak.
„A Lucy csapata két különböző manővert készített elő” – mondta Coralie Adam, a Lucy navigációs csoportvezető-helyettese. „Ha a csapat azt észleli, hogy a Lucy-t az ütközés veszélye fenyegeti egy műholddal vagy törmelékdarabbal, akkor – 12 órával a Földhöz való legközelebbi megközelítés előtt – az űrszonda végrehajtja az egyiket, két vagy négy másodperccel módosítva a legközelebbi megközelítés időpontját. Ez egy kis korrekció, de elég ahhoz, hogy elkerüljük a potenciálisan katasztrofális ütközést.”
„Az eredeti terv szerint a Lucy valójában körülbelül 48 kilométerrel közelebb haladt volna el a Földhöz.” – tette hozzá Rich Burns, aki a Lucy projektvezetője a NASA Goddard Űrközpontjában. „Amikor azonban világossá vált, hogy ezt az elrepülést egy nem rögzült napelemtáblával kell végrehajtanunk, úgy döntöttünk, hogy felhasználjuk az üzemanyag-tartalékunk egy részét, így az űreszköz valamivel nagyobb magasságban halad el a Föld mellett, csökkentve ezzel a napelemtáblákra ható légköri légellenállásból eredő zavaró hatásokat.”
Magyar idő szerint 12:55-kor lesz először látható a Lucy a földi megfigyelők számára Nyugat-Ausztráliában. Az űrszonda gyorsan fog elhaladni, de néhány percig szabad szemmel is jól látható lesz, majd 13:02-kor eltűnik, amint az a Föld árnyékába kerül. A Lucy a Csendes-óceán felett sötétben folytatja útját, és 13:26-kor lép ki bolygónk árnyékából. Kedvező időjárás esetén az Egyesült Államok nyugati részén az égboltot figyelők távcső segítségével megpillanthatják a Lucy-t. A szonda ezután gyorsan eltávolodik a Föld közeléből, elhalad a Hold mellett, de még néhány kalibrációs képet készíteni fog, mielőtt továbbhaladna úti célja felé.