A Mars rendelkezik a Naprendszer legimpozánsabb vulkánjaival. Az ESA Mars Express űrszondája a bolygó második legmagasabb vulkánjának, az Ascraeus Mons változatos lankáit örökítette meg. Ezen pajzsvulkán magasságát csak az Olympus Mons múlja felül, amely nemcsak a Mars, hanem az egész Naprendszer legmagasabb vulkánja.
Az Ascraeus Mons a Mars nyugati féltekéjén fekvő Tharsis régióban kiemelkedő három vulkán közül a legészakibb és legmagasabb. Magassága 18 km, de oldalai lankásak, átlagos lejtése 7 fokos. Ez tükröződik a vulkán hatalmas, 480 km-es átmérőjében, ami nagyjából akkora területet fed le, mint Románia.
A mostani felvételek az Ascraeus Mons déli lankáját veszik górcső alá. A vulkán két oldalán drámai magasságkülönbség tapasztalható, a lenti kép bal (déli) oldala mintegy 10 km-rel alacsonyabb, mint a jobb (északi) oldal. A vulkán csúcsa a felvétel jobb (északi) oldalán található.
A lenti képen számos felszíni jellegzetesség látható – az Ascraeus Chasmata nevet viselő, több mint 70 km kiterjedésű, hatalmas terepfelületet lávafolyások és -csatornák, kráterláncok, csatornaszerű rillek és több tíz kilométer hosszúságú nagy hasadékok alkotják.
A fenti kép jobb (északi) oldalán számos lávafolyás fedezhető fel, amelyek „gödörkráterek” (más néven omláskráter) láncolatával találkozik. Ezek a kör-, vagy közel kör alakú mélyedések sora hasadékokká egyesült. Ilyen képződményeket a Földön is láthatunk, például a mexikói Yucatán-félszigeten található Cenoték. Az itt látható gödörkráter-hasadékok láncolata csoportosultak, hogy egy különösen nagy omlási területet alkossanak.
Ezek a képződmények valószínűleg ott alakulnak ki, ahol a felszín alatt üregek találhatók (jelen esetben valószínűleg lávabarlangok), ami miatt a talaj instabillá válik és beomlik – kicsit olyan, mint egy víznyelő. A felszín alatti üregek feltehetően akkor keletkeznek, amikor a lávafolyam felszíni kérge gyorsan lehűl és megkeményedik; az alatta lévő lávafolyam aztán megszűnik és idővel lecsapódik, így több méter mélyen a föld alatt cső alakú üregek maradnak.
A gödörkráterektől balra úgynevezett „kanyargó rillek” találhatók. Ezek kisebb, kígyózó, perem nélküli csatornák, amelyek gyakran előfordulnak a vulkánok oldalában. Létrejöttük még nem tisztázott, de kialakulásukhoz láva-, hamu- vagy vízfolyások – vagy a három kombinációja – is hozzájárulhat. Ezekből az akár 40 km hosszú hasadékokból kisebb csatornák ágaznak ki, amelyek egymásba fonódnak, és egyes részein szigeteket és teraszokat alkotva elkülönítik egymástól a Mars felszínét. Ezeket valószínűleg az Ascraeus Mons oldalain felhalmozódott hó és jég olvadása következtében lefolyó víz alakította ki.
