A Mars második legnagyobb vulkánja, az Ascraeus Mons

Kapcsolódó

Gyorshír: Levált a Progressz MSz-23 a Nemzetközi Űrállomásról

A teherűrhajó május óta teljesített szolgálatot a Nemzetközi Űrállomáson. Magyar...

A nap képe #1301 – Enyergija-Buran évforduló

Az Enyergija-Buran indításának 35. évfordulója alkalmából egy emblémát helyeztek...

Jól halad az új kínai holdrakéta hajtóművének tesztprogramja

A Hosszú Menetelés-9 óriásrakéta újrahasználható koncepcióként fog megvalósulni a...

Újabb Falcon-9 teljesítette tizenhetedik repülését

Közel egy hét szünet után hajtott végre a SpaceX...

A Mars rendelkezik a Naprendszer legimpozánsabb vulkánjaival. Az ESA Mars Express űrszondája a bolygó második legmagasabb vulkánjának, az Ascraeus Mons változatos lankáit örökítette meg. Ezen pajzsvulkán magasságát csak az Olympus Mons múlja felül, amely nemcsak a Mars, hanem az egész Naprendszer legmagasabb vulkánja.

Az Ascraeus Mons a Mars nyugati féltekéjén fekvő Tharsis régióban kiemelkedő három vulkán közül a legészakibb és legmagasabb. Magassága 18 km, de oldalai lankásak, átlagos lejtése 7 fokos. Ez tükröződik a vulkán hatalmas, 480 km-es átmérőjében, ami nagyjából akkora területet fed le, mint Románia.

A fenti kép az Ascraeus Mons, Pavonis Mons és Arsia Mons marsi vulkánok környékét mutatja. A nagyobb fehér kerettel körülhatárolt sáv azt a területet jelöli, amelyet az ESA Mars Express űrszonda nagyfelbontású sztereokamerája 2023. január 15-én készített. A kisebb fehér sáv a Mars Express új felvételei által megörökített területet mutatja. – Kép forrása: NASA/MGS/MOLA Science Team

A mostani felvételek az Ascraeus Mons déli lankáját veszik górcső alá. A vulkán két oldalán drámai magasságkülönbség tapasztalható, a lenti kép bal (déli) oldala mintegy 10 km-rel alacsonyabb, mint a jobb (északi) oldal. A vulkán csúcsa a felvétel jobb (északi) oldalán található.

Ez a színkódolt topográfiai kép a Mars második legmagasabb vulkánjának, az Ascraeus Monsnak a déli oldalát mutatja. A felszín alacsonyabb részei kék és lila színnel, míg a magasabban fekvő régiók fehér és vörös színnel jelennek meg, ahogyan azt a jobb felső sarokban lévő skála is mutatja. A kép a Mars felszínére merőlegesen igazított, a jobb oldal az Északi iránynak feleltethető meg. – Kép forrása: ESA/DLR/FU Berlin

A lenti képen számos felszíni jellegzetesség látható – az Ascraeus Chasmata nevet viselő, több mint 70 km kiterjedésű, hatalmas terepfelületet lávafolyások és -csatornák, kráterláncok, csatornaszerű rillek és több tíz kilométer hosszúságú nagy hasadékok alkotják.

Az ESA Mars Express űrszondájának feliratozott felvétele az Ascraeus Mons, a Mars második legmagasabb vulkánjának déli oldaláról. A kép a Mars felszínére merőlegesen igazított, a jobb oldal az Északi iránynak feleltethető meg. – Kép forrása: ESA/DLR/FU Berlin

A fenti kép jobb (északi) oldalán számos lávafolyás fedezhető fel, amelyek „gödörkráterek” (más néven omláskráter) láncolatával találkozik. Ezek a kör-, vagy közel kör alakú mélyedések sora hasadékokká egyesült. Ilyen képződményeket a Földön is láthatunk, például a mexikói Yucatán-félszigeten található Cenoték. Az itt látható gödörkráter-hasadékok láncolata csoportosultak, hogy egy különösen nagy omlási területet alkossanak.

Ezek a képződmények valószínűleg ott alakulnak ki, ahol a felszín alatt üregek találhatók (jelen esetben valószínűleg lávabarlangok), ami miatt a talaj instabillá válik és beomlik – kicsit olyan, mint egy víznyelő. A felszín alatti üregek feltehetően akkor keletkeznek, amikor a lávafolyam felszíni kérge gyorsan lehűl és megkeményedik; az alatta lévő lávafolyam aztán megszűnik és idővel lecsapódik, így több méter mélyen a föld alatt cső alakú üregek maradnak.

Az Ascraeus Chasmata nevű csoport részét képező hasadékok perspektivikus ábrázolása, amely egy hatalmas, több mint 70 km átmérőjű, beomlott területet foglal magába. – Kép forrása: ESA/DLR/FU Berlin

A gödörkráterektől balra úgynevezett „kanyargó rillek” találhatók. Ezek kisebb, kígyózó, perem nélküli csatornák, amelyek gyakran előfordulnak a vulkánok oldalában. Létrejöttük még nem tisztázott,  de kialakulásukhoz láva-, hamu- vagy vízfolyások – vagy a három kombinációja – is hozzájárulhat. Ezekből az akár 40 km hosszú hasadékokból kisebb csatornák ágaznak ki, amelyek egymásba fonódnak, és egyes részein szigeteket és teraszokat alkotva elkülönítik egymástól a Mars felszínét. Ezeket valószínűleg az Ascraeus Mons oldalain felhalmozódott hó és jég olvadása következtében lefolyó víz alakította ki.

Az Ascraeus Chasmata nevű csoport részét képező hasadékok másik perspektivikus ábrázolása, amelyen lávafolyások, csatornaszerű rillek, és gödörkráterek egyesülése okán létrejött hasadékok láthatók. – Kép forrása: ESA/DLR/FU Berlin
Dark mode powered by Night Eye