A Nap hatására gyorsabban változhat az aszteroidák felszíne, mint azt korábban gondoltuk

Kapcsolódó

Titokzatos kínai műholddal indult az idei első Hosszú Menetelés-5 rakéta

Ma délután magyar idő szerint 12:30-kor Kína is újabb...

A B1061-es Falcon-9 következő repülése már a huszadik lesz

A cím természetesen optimistán tekint a jövőre, mely akár...

A Nova-C leszállt! Ismét egy amerikai űreszköz a Holdon, 1972 óta először

Múlt éjjel sikeresen landolt a Holdon az Intuitive Machines...

A nap képe #1387 – Neptune – Excelsior

A Space Perspective tesztkapszulája, melyet Neptune - Excelsior névre...

Sajtóközlemény: A 4iG csoport önálló vállalatba szervezi űr- és technológiai portfólióját

A bejegyzés alatt álló 4iG Space and Technology Zrt. az alapítást követően 45 százalékos tulajdont szerez a REMRED Technológiai és Fejlesztő Zrt.-ben A...

Földünk felszíne állandó változásban van, melyet a belső (geológiai) – pl. hegységképződés, vulkanizmus, földrengések -, és a külső erők – pl. hőingás, szél, csapadék, folyóvíz, jég, élővilág – okoznak. Ezek többnyire (kivétel a vulkánkitörések és a földrengések esetén) évmilliók alatt mennek végbe, így elmondható, hogy a Földünk felszínének változása lassú, fokozatos folyamat. Elég csak bolygónk legnagyobb völgyszurdokára, a Grand Canyon-ra gondolni, melynek kialakulása már 5-6 millió éve zajlik a Colorado folyó munkája által.

Egy űrben keringő aszteroida esetén jóval kevesebb felszínformáló erő jellemző, többnyire csak a hőingadozás, a csuszamlás, illetve más objektumok becsapódása miatti változások figyelhetők meg. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy ezek a folyamatok átlagosan lassabban, több millió év alatt mennek végbe, a NASA legújabb kutatási eredményei szerint azonban a Bennu kisbolygón ez a vártnál sokkal gyorsabban végbe megy.

Az OSIRIS-REx tudósai az aszteroidáról készült nagy felbontású felvételeket elemezve repedéseket észleltek a sziklákon. Úgy tűnt, hogy ezek ugyan abba az irányba mutatnak, ami annak a jele, hogy a nappali és az éjszakai hőmérséklet-ingadozás okozza a hasadékok kialakulását.

Marco Delbo, az Université Côte d’Azur, CNRS, Observatoire de la Côte d’Azur, Laboratoire Lagrange (Nizza, Franciaország) vezető kutatója, a Nature Geoscience című folyóiratban 2022 júniusában megjelent tanulmány vezető szerzője, és kollégái több mint 1500 törés hosszát és szögét mérték meg az OSIRIS-REx felvételein: egyesek rövidebbek, mint egy teniszütő, mások hosszabbak, mint egy teniszpálya. Azt találták, hogy a törések túlnyomórészt északnyugat-délkeleti irányban futnak, ami azt jelzi, hogy a Nap okozta őket, ami azt támasztja alá, hogy csillagunk a Bennu felszínét megváltoztató elsődleges erő. Ugyanis a csuszamlások, vagy becsapódások által keletkezett repedések, törések véletlenszerű irányokba mutatnának.

A Bennu felszínén található, termikus hőingás okozta repedések. – Kép forrása: NASA/Goddard/University of Arizona

A Nap 4,3 óránként kel fel a Bennun, az egyenlítőnél a nappali csúcshőmérséklet közel 127 °C, az éjszakai mélypontok pedig közel – 23 °C. Ezek a gyors hőmérséklet-változások belső feszültséget hoznak létre, amely széthasítja és letöri a sziklákat, hasonlóan ahhoz, ahogyan a hideg üvegpohár eltörik a forró víz hatására. A tudósok egy számítógépes modell és a méréseik alapján kiszámították, hogy ezek a termikus törések 10 000-100 000 éves időtávlatban változtatják meg a kőzeteket, így a Bennu arculatát.

Ez az információ segít a tudósoknak megbecsülni, hogy a Bennuhoz hasonló aszteroidákon lévő sziklák mennyi idő alatt bomlanak kisebb részecskékre, amelyek vagy kilökődnek az űrbe, vagy az aszteroida felszínén maradnak.

Az OSIRIS-REx a korábban gyűjtött kőzetmintákkal 2023. szeptember 24-én érkezik vissza Földünkre, így ezek közvetlen tanulmányozása által még több részletet tudhatunk meg az aszteroida felszínéről.

Dark mode powered by Night Eye