1990 februárjában a Voyager-1 éppen kifelé száguldott a Naprendszerből, amikor a küldetés irányítói azt a parancsot adták neki, hogy még egyszer utoljára nézzen vissza. Az űrszonda 60 képből álló sorozatot készített, melyből elkészült a Naprendszerünk első „családi portréja”. A képsorozat tartalmazza azt a híres képet, ami a „Halványkék pötty” néven vált ismertté, és amely megmutatta, hogy a Föld egy apró pont a napfény szétszórt sugarában. Mint láthatjuk a Voyager-1 a Neptunuszról, az Uránuszról, a Szaturnuszról, a Jupiterről és a Vénuszról is készített felvételeket. A Marsot eltakarta a szétszóródó napfény, a Merkúr túl közel volt központi csillagunkhoz, a Plútó pedig túl apró, túl messze és túl sötét volt ahhoz, hogy észlelni lehessen.
Forrás: NASA