A napkutatás története – 1.rész

Kapcsolódó

Négy darab Peking-3C földmegfigyelő műholdat állított pályára Kína

Az indítást a 90. repülését teljesítő Hosszú Menetelés-2D rakétatípussal...

A nap képe #1474 – A 21. út

A 21. küldetését teljesítő B1062 jelű Falcon-9-es. A fotót...

21 hónap után repültek ismét utasok a New Shepard rakétával

Legutóbb 2022 augusztusában hajtott végre a Blue Origin utasokkal...

Földünk az űrből: Új-Zéland

A Kopernikusz-program Sentinel-2 műholdja 2024. május 7-én készítette az...

A nap képe #1473 – PREFIRE misszió

A PREFIRE misszió orrkúpjai, melyek a NASA sarkvidék kutató...

Ebben a sorozatban a napkutatás történetét szeretnénk bemutatni, a kezdetektől egészen a napjainkig. Az ókori vallási hagyományok sokszor Napunk jelenlétére épültek. A reneszánsz időszakában a nagy polihisztorok is foglalkoztak a Nap megfigyelésével. Rengeteg információt halmoztak fel Földi megfigyelésekkel, de az űrkorszak megváltoztatott mindent. Egyre több napkutató űrszondát indítottak és ezáltal tudásunk exponenciálisan kibővült a központi csillagunról. Ez a cikksorozat a Magyar Asztronautikai Társaság 2020-as Diákpályázatára benevezett pályamunkám feldolgozása, sorozat-formába öntése. Vessük is bele magunkat a témába.

Mit jelent számunkra a Nap?

Központi csillagunk nélkül nem alakulhatott ki volna az élet, és csak egy fagyos, árva bolygó lennénk a világűr végtelennek tűnő sötét mélységében. Megadja számunkra a nélkülözhetetlen energiaforrásokat, a hőt és a napfényt. Az élet ettől a termonukleáris reakciótól függ a Naprendszerünkben. Belsejében hidrogént alakít héliummá, amíg ez a folyamat nem áll meg, sugározni fogja felénk energiáját.
Az emberiség a kezdetek óta csodálattal tekintett csillagunkra. Az őskorban szentélyeket emeltek és bálványozták, az ókori civilizációk istenségek formájában tekintettek rá, melytől az életük függött – melyben igazuk is volt. Félelem járta át őket, amikor esetleges fogyatkozáskor eltűnőfélben volt.

A Stonehenge, egyes feltevések szerint napóraként szolgált
Az indiai Jantar Mantar obszervatórium az ókorból

A valódi tudományos napkutatás kezdete a 17. századra tehető, amikor az olasz polihisztor Galileo Galiei, és a német matematikus Christoph Steiner elsőként távcsöves megfigyeléseket kezdtek végezni központi csillagunkon. Az 1670-es években az olasz-francia csillagász Domenico Cassini, és John Flamsteed brit csillagász kiszámolták a Föld és Nap közötti távolságot. Sir Isaac Newton angol fizikus megállapította, hogy a Naprendszer gravitációs központja a Nap. Míg a megfigyelés minősége jó volt, sajnos hiányzott a rendszeresség, ebből adódóan a napciklusok váltakozását csak 1843-ban fedezte fel a német Samuel Heinrich Schwabe, amikor egy, a Merkúr pályáján belül keringő égitestet keresett. Rendszeres rajzokat, feljegyzéseket készített Napunk felszínéről, és arra a megállapításra jutott, hogy a Nap aktivitása változik. Schwabe rajzait később a svájci Rudolf Wolf elemezte és rájött, hogy 11 évenként váltakozik ez a ciklus. 1891-ben az amerikai George Ellery Hale megalkotta a spektroheliográfot. Ennek az eszköznek a segítségével képesek voltak a Nap képét monokromatikusan rögzíteni egyetlen hullámhosszon, általában valamilyen jelenlévő kémiai elem spektrális hullámhosszán.

Galileo Galilei egyik rajza a Nap felszínéről 1644-ből.
Rudolf Wolf napfolt méréseinek az eredményei 1849-ből.

A 19. század végére egyre gyakoribbá váltak a megfigyelések, új módszereket használtak. Fotografikus metódussal protuberanciát, koronakidobódást, és flereket is sikerült megfigyelniük. Spektroszkóppal jobban megismerték a napkorona tulajdonságait, bár az elképesztően magas, ott uralkodó hőmérsékletre csak az 1940-es években jött rá a német asztrofizikus, Walter Grotrian. Szintén ebben az időszakban a francia csillagász Bernard Lyot megalkotta az első koronagráfot, mellyel megfigyelhették a napkoronát, nem csak fogyatkozásokkor. Az 1950-es évektől világszerte telepítettek új napkutató obszervatóriumokat, rájöttek, hogy nemcsak a felhőzettől, hanem a levegő minőségétől is függ a mérések pontossága. Az űrkorszak beköszöntével egy teljesen új megfigyelési lehetőség ajtaja nyílt meg a tudósok előtt – az űrből való megfigyelés, ahol nincsenek olyan zavaró tényezők, mint az időjárás, vagy a levegő stabilitása, illetve minősége. A nagyhatalmak űrszondákat indítottak, illetve űrhajósokkal figyelték meg a Napot űrállomásokról. Az amerikai Skylab és az orosz Mir űrállomásról is végeztek rendszeres napmegfigyeléseket űrhajósok, habár maga a Nap fenyegette is őket. Egy esetleges napkitörés kitörésének esélye mindig fennált, amely káros sugárzással bombázhatja az asztronauták szervezetét, illetve kárt tehetett űrhajójuk elektronikus rendszereiben. Folytatás a következő oldalon ↓

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye