A Nemzetközi Űrállomás építése – 4. rész

Pontosan ma 20 éve folyamatosan lakott a Nemzetközi Űrállomás, az első állandó személyzet, az Expedíció-1 űrhajósai ugyanis 2000. november 2-án kezdték meg 136 napos tartózkodásukat az ISS fedélzetén. Az évfordulót az űrállomás építéséről szóló sorozatunk negyedik részével ünnepeljük, mely a 2000. év utolsó hónapjainak történéseit – köztük az első lakók érkezését – taglalja.

Előzmények
A Nemzetközi Űrállomás építése – Előzmények: Freedom, Mir-2 – 1. rész
A Nemzetközi Űrállomás építése – Zarja, Unity – 2. rész
A Nemzetközi Űrállomás építése – Zvezda – 3. rész

Az előző részben ott hagytuk abba, hogy 2000. július 25-én megérkezett és sikeresen csatlakozott is a Nemzetközi Űrállomáshoz a Zvezda szervízmodul. Augusztus 9-én pedig a Zvezda hátsó dokkolóportjára érkezik egy Progressz (M1-3) teherhajó, amivel az űrállomás pályáját emelték meg.
Az első állandó személyzet előtt még két űrrepülőgép-út következett, az első az STS-106 volt, melynek feladata a Zvezda felkészítése volt az első lakók érkezése előtt.

STS-106 – 2000. szeptember 8-20.

Miután a Zvezda csúszása miatt a 2000. májusi STS-101 misszióból törölték a Zvezdához kapcsolódó feladatokat, így a NASA egy plusz utat szervezett az ISS-hez, ami a “2A.2b” jelzést kapta. Szeptember 8-án az Atlantis el is indult egy dupla SpaceHab modullal és 3 tonnányi ellátmánnyal a rakterében.

A repülés második napján az Atlantis sikeresen csatlakozott is az ISS-hez (a PMA-2 dokkolóporton) és a harmadik nap pedig Edward Lu és Jurij Malencsenko űrhajósok egy 6 óra 14 perces űrsétán a Zvezda és Zarja közötti elektromos, kommunikációs,- és adatkábeleket kapcsolták össze. A Zvezda külsejére egy magnetométert is felszereltek, mely a szervízmodul 3D-s iránytűjeként funkcionál majd, ezáltal csökkentve a pozíciótartásért szükséges üzemanyag mennyiségét.
Ez volt a Nemzetközi Űrállomás összeszerelésének hatodik, az űrrepülőgépek történetének ötvenedik űrsétája, illetve a második közösen végrehajtott orosz-amerikai EVA.

Az elkövetkező napokban a 3 tonnányi felszerelés átrakodása zajlott: 300 kilogrammnyi víz, egy számítógép, egy monitor, egy porszívó és étel az első állandó személyzet számára. A Zvezda modulba 3 akkumulátort is beszereltek (súlycsökkentés miatt ezek nélkül indult a szervízmodul), illetve az orosz Elektron oxigéngenerátort is üzembe helyezték. 5 nap logisztikai munka után egy pályaemelésre is sor került az Atlantis kormányfúvókáival (Reaction Control System – RCS).

STS-92 – Z1 elem és PMA-3 kikötőmodul – 2000. október 11-24.
Alig pár héttel később, október 11-én indult is a következő űrsikló (Discovery) az űrállomásra, mely egyben az űrrepülőgép-program 100. küldetése volt. Az STS-92 (“3A” jelű ISS építő misszió) rakterében egy újabb túlnyomásos csatlakozó adapterrel (Pressurized Mating Adapter, PMA-3), illetve a leendő integrált rácsrendszer első elemével, a Z1-el.
A PMA-3 a Unity modul Föld felé néző (nadír) oldalára kerül majd felszerelésre, míg a Z1 a Unity felfelé néző (zenit) portjára.

A Z1 rácselem lesz a “tartógerendája” az integrált rácsrendszernek és 4 db giroszkópot (Control Moment Gyroscope (CMG) is tartalmaz, mely az űrállomás irány- és pozíciótartásáért felel. A Z1-en található még egy Ku-sávú antenna, és a kommunikációs és nyomkövető rendszerek főbb elemei. A Z1 felszerelésével lehetővé válik az első amerikai napelem installálása is, ami a leendő Destiny modult látja majd el energiával.
A Discovery hétfős személyzete 7 napot tölt az ISS-hez dokkolva, és 4 űrsétát hajtanak végre, amiken sikeresen csatlakoztatják mindkét elemet az űrállomáshoz.

Expedíció-1 (Szojuz TM-31)
A Discovery landolása után egy héttel, október 31-én elérkezett a várva vár történelmi esemény: elindul az első állandó személyzet Bajkonurból, a Szojuz TM-31 űrhajóval. A személyzet tagjai Szergej Krikaljov és Jurij Gidzenko kozmonauták, és Bill Shepard NASA asztronauta. Mindhárman veterán űrhajósok: Krikaljov és Gidzenko a Mir fedélzetén vett részt hosszútávú küldetésen, míg Shepard három űrrepülőgép misszión repült korábban, ezek azonban legfeljebb 1 hétig tartottak.

Egy korábbi megállopodás szerint a Nemzetközi Űrállomás parancsnokát mindig az az ország adja, amelyik kisebbségben van, így megérkezés után Shepard lesz majd a parancsnok. Az orosz űrhivatal ezügyben korábban fenntartásainak adott hangot, Shepard tapasztalatlanságára hivatkozva. Shepard csak a második amerikai űrhajós, aki Szojuzzal indult a világűrbe – az első Norman Thagard volt a Szojuz TM-21 fedélzetén, 1995 márciusában és a Mir űrrállomást látogatta meg.
Krikaljovnak ez lesz az ötödik űrutazása, melyek során már több mint egy évet töltött a világűrben és kétszer már űrrepülőgéppel is repült.
Jurij Gidzenko a Szojuz űrhajó parancsnoka lesz, korábban egyszer járt a világűrben, és 180 napot töltött a Mir fedélzetén.

A Szojuz TM-31 két napos utazás után, 2000. november 2-án érkezik meg és dokkol az ISS-hez, ezzel kezdetét veszi az Expedíció-1 küldetés. Ezen dátum óta – vagyis mához képest pontosan 20 éve – a Nemzetközi Űrállomáson folyamatosan tartózkodik személyzet.

Az Expedíció-1 űrhajósai négy és fél hónapot (pontosan 136 napot) töltenek el az űrállomás fedélzetén, melyet később teljes sikernek könyvelnek el. Az ISS építése eközben is folytatódott, december 1-jén startol az STS-97 az Endeavour, mely az első amerikai napelemtáblát, és azt tartó P6 rácselemet hozza magával.

STS-97 – P6 rácselem és napelem 2000. december 1-11.
A sikeres start után a “4A” jelű építő küldetés ötfős személyzete (Brent Jett parancsnok, Michael Bloomfield pilóta, Joseph Tanner, Marc Garneau, Carlos Noriega küldetés specialisták) december 2-án dokkol a Nemzetközi Űrállomához (az új PMA-3 porton), azonban december 8-ig nem nyitják ki az Endeavour és a Unity között zsilipajtót, mert a tervezett három űrsétát az űrrepülőgépből kilépve végzik el – az ISS-en és az Endeavour-ön különböző a légnyomás.

A következő 3 napban a Tanner és Noriega páros három sikeres űrsétát hajt végre: az űrsikló rakteréből való kiemelés után a P6 rácselemet a Z1 felső csatlakozási pontjára rögzítik, és az elektromos kábelek összekötése után kitekercselik a P6 napelemeit, mely ötször több energiát biztosít a Zvezda és a Zarja napelemeinél. Az összesen 17 tonna súlyú P6-nak ez csak egy ideiglenes helye lesz a Z1 tetején, azonban az általa előállított elektromos energia szükséges a leendő Destiny laboratórium működésének biztosításához.
A P6 az integrált rácsszerkezet elkészültével, majd 2007-ben kerül át a végleges helyére: az ISS menetiránya felől nézve a bal oldalának (“port”) a végére (az integrált rácsszerkezetről részletesen majd a 2002-ben felszerelt, S0 rácselemnél beszélünk).
Az ISS és az STS-97 személyzete végül december 8-án találkozott, és egy rövid ceremónia után folytatódott az ellátmány átpakolása és az új elemek tesztelése. Az űrhajósok másnap el is búcsúztak egymástól, és az Endeavour lecsatlakozott az ISS-ről.

A sikeres STS-97 küldetés után minden feltétel teljesült a Destiny modul érkezéséhez, mely 2001 februárjában indul az űrállomásra. A sorozat következő részében erről lesz majd szó.

Források
NASA
wikipedia
astronautix.com
RussianSpaceWeb.com