A Nemzetközi Űrállomás lakója irányította a földi robotok trióját

Kapcsolódó

Kettős elrepülésre készül a JUICE űrszonda

Az Európai Űrügynökség űrszondája egy 2023. november 17-én abszolvált...

A Maxar következő generációs műholdjainak felvételei magasra tették a mércét

A Maxar Intelligence legújabb, nagy felbontású, képalkotó műholdakból álló...

A nap képe #1536 – Hőpajzs tisztítás

A Mercury űrhajón használandó hőpajzs tisztítása. A felvétel 1963-ban...

55 éve lépett először ember a Hold felszínére

1969. július 20. minden szempontból történelmi nap az egész...

A Nemzetközi Űrállomás lakója, Frank Rubio is együttműködött azzal a földi csapattal egy olyan összetett feladat elvégzésében, aminek lényege az emberi és robotikus képességek kombinálása volt.

A kétórás telerobotikai tesztre egy szimulált bolygókörnyezetben került sor a DLR központjában, melynek alkalmával Rubio az európai Columbus modulból irányított 3 darab robotot, hogy azok eltávolítsanak egy szeizmométert a holdi leszállóegységből, majd a holdrengések észlelése céljából a talajra helyezzék. Az asztronauta elsősorban felügyelőként tevékenykedett ennek során, de ha szükségessé vált be is kapcsolódott az irányításba.

A művelet elsődleges célja az volt, hogy fényt derítsenek arra, mire lehet szüksége az űrhajósoknak, amikor különböző szintű önállósággal rendelkező robotokat működtetnek.

A „Surface Avatar” első teszt-forgatókönyvében egy beragadt csapot kellett eltávolítani a leszállóegységből, mielőtt a szeizmométert Justin (humanoid robot, melyet kombináltak az ESA négykerekű, kétkarú Interact roverével) pozicionálta volna. Mindeközben a felszíni mintavételezést végző rovert egy rengés megrongálta, így a még mindig a markolójában ragadt mintát Justinnak kellett kiszednie és a leszállóegységre helyeznie. Rubio végül minden feladatot időben teljesített, mely során értékes visszajelzéseket adott a csapatnak a felhasználói felületről és a robotok jellemzőiről egyaránt.

Rollin’ Justin a tesztkörnyezetben. Forrás: DLR
A leszállóegységre helyezett minta. Forrás: DLR

Az említett teszt-forgatókönyv egy bolygó felszíni bázisának viszonylag strukturált környezetében „játszódik”, ahol a robotok már tudják, hogyan lépjenek kapcsolatba a körülöttük lévő tárgyak egy részével és a többi, a helyszínen lévő robottal. Ez azt vonja maga után, hogy a vezérlő számára megjelennek egy kijelzőn a választható lehetőségek, ha viszont a kívánt opció nem áll rendelkezésre, akkor az űrhajós közvetlen irányításra vált.

„Amit ezzel a teszteléssel ki akarunk deríteni, az az, hogy az űrhajósok hogyan teljesítenek a gyakorlatban. Milyen vezérlési módot választanak? Van-e helyzetfelismerésük azáltal, hogy több robot szemével látják a világot? És milyen döntéseket hoznak a fejükben arról, hogyan kell cselekedniük?” – tette hozzá Thomas Krueger, az ESA munkatársa.

A robot szemszögéből a Surface Avatar tesztje. Forrás: DLR
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye