A Solar Orbiter űrszonda küldetése során másodszor haladt keresztül egy üstökös csóváján. A C/2021 A1 Leonard néven ismert üstökössel való találkozás azonban nem érte váratlanul a kutatókat, hiszen az áthaladásról pontos információkkal rendelkeztek. Az eseményt Samuel Grant, a University College London, Mullard Űrkutatási Laboratóriumának posztgraduális hallgatója jósolta meg. Ezt egy meglévő számítógépes program segítségével volt képes szimulálni, amit úgy alakított át, hogy az alkalomról pontos információkat kaphasson.
A csóván való keresztül haladás során a Solar Orbiter viszonylag közel volt bolygónkhoz, miután 2021. november 27-én egy gravitációs hintamanővert hajtott végre, amely a küldetés tudományos fázisának kezdetét is jelentette. Az üstökös magja ekkor 44,5 millió kilométerre, a Vénusz közelében volt, de óriási csóvája a Föld pályájáig és azon túl is elnyúlt az űrben. Az áthaladás alkalmával a szonda információkat gyűjtött az üstökös csóvájában található részecskékről és a mágneses mezejéről is. Ez lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy tanulmányozzák, hogyan lép kölcsönhatásba az üstökös a napszéllel. A vizsgálat során a szonda az ún. Solar Wind Analyser (SWA) műszercsomagot használta, hiszen ezzel volt képes leginkább érzékelni a csóvát. A HIS (Heavy Ion Sensor), ami az SWA egyik érzékelője a háromból, egyértelműen olyan atomokat, ionokat, sőt molekulákat is azonosított, amelyeket az üstökösnek tulajdonítanak, mintsem a napszélnek. Ezek a következők voltak: oxigén-, szén- és molekuláris nitrogénionok, valamint szén-monoxid-, szén-dioxid- és esetleges vízmolekulák.
Az áthaladás során más műszerek is működésbe léptek, ilyen volt pl. a Metis koronagráf is. Az eszköz ultraibolya megfigyelésekre, és a látható fény polarizációjának mérésére is alkalmas. A Metis ennek okán képeket készített az üstökös távoli magjáról látható, valamint ultraibolya fényben egyaránt. A december 15-én és 16-án előállított képeket jelenleg is elemzi a műszer csapata. „A látható fényben készült felvételekből következtetni lehet arra, hogy az üstökös milyen ütemben löki ki a port, míg az ultraibolya felvételek a víztermelés ütemét adhatják meg” fejtette ki Alain Corso, a Metis társkutatója.
A Metis ultraibolya felvétele a Leonard üstökösről. Forrás: ESA
A Metis felvétele a Leonard üstökösről látható fényben. Forrás: ESA
A Solar Orbiter SoloHI (Heliospheric Imager) műszere sem tétlenkedett, szintén felvételeket készített az eseményről. A képek az üstökös ioncsóvájának nagyobb részét mutatják be, és akkor készültek, amikor az űreszköz a csóvában tartózkodott. A képsorozat előrehaladtával a csóva változásai figyelhetőek meg. Ezt az alábbi videóban tudjátok megtekinteni, amit az ESA tett közzé.
A történéseket azonban nem csak cikkünk főszereplője, de más űreszközök is figyelemmel követték. Az ESA/NASA SOHO missziója, valamint a NASA STEREO-A és a Parker Solar Probe űrszondák távolról figyeltek. A linkekre kattintva korábbi cikkeinket érhetitek el, ahol bővebben olvashattok róluk. Ez azt jelenti, hogy a csillagászok ezáltal nemcsak a csóva belsejéből rendelkeznek adatokkal, hanem a többi szonda felvételeiből is hasznos információkhoz juthatnak.
A különböző űrszondák helyzete. Forrás: ESA
A Parker Solar Probe felvétele. Forrás: ESA
A SOHO által rögzített animáció. Forrás: ESA
A Solar Orbiter első ilyen áthaladása 2020-ban történt, amikor is röviddel indítása után keresztezte a C/2019 Y4 ATLAS fregmentálódó (részekre bomló) üstökös csóváját. Erre szintén fel voltak készülve a kutatók, a Samuel által kibővített számítógépes programnak köszönhetően.
A múltból a jövőbe ugorva, az űrszonda ez év márciusában fog a legközelebb elhaladni a Nap mellett, mintegy 50 millió kilométerre attól. Ez egyike lesz annak a majdnem 20 közeli elhaladásnak a Nap mellett, amelyre a következő évtizedben fog sor kerülni. Ezek által soha nem látott képeket és adatokat kaphatunk, nemcsak közelről, hanem a Nap eddig soha nem látott sarkvidékeiről is.