A Vörös Bolygó Grand Canyonja

Kapcsolódó

Rövid hír: Dupla műholddal startolt a Ceres-1

A Galactic Energy kínai magánvállalat rakétája, a Ceres-1 kicsivel...

A nap képe #1307 – A Progressz MSz-25 Szojuz hordozójának indítása

A Progressz MSz-25 teherűrhajót szállító Szojuz-2.1a hordozórakéta, mely éppen...

Angol-amerikai-ausztrál mélyűri radarhálózat valósulhat meg

A három ország az AUKUS védelmi paktum keretében közösen...

Rövid hír: Egy kínai Hosszú Menetelés rakéta is költségmegosztó küldetést teljesített

Ma reggel 5:10-kor egy Hosszú Menetelés-2C (CZ-2C) rakéta startolt...

Az ESA (Európai Űrügynökség) Mars Express szondájának legutóbbi képe betekintést nyújt a marsi kéreg repedéseibe, melyek a hatalmas Valles Marineris kanyonrendszer részét képezik. Utóbbi úgy szeli át a Vörös Bolygót, mint a Grand Canyon az Egyesült Államokat, azonban a méretbeli különbség elég jelentős. Hogy mennyire? A 4000 km hosszú, 200 km széles és 7 km mély Valles Marineris majdnem tízszer hosszabb, hússzor szélesebb és ötször mélyebb, mint a Grand Canyon, ezenfelül a Naprendszer legnagyobb kanyonrendszere címet is viseli. Ez földi viszonylatban annyit tesz, hogy Norvégia északi csücskétől egészen Szicília déli csücskéig terjedő távolságon ívelne át méreteinek köszönhetően. Azonban meg kell említenünk még egy fontos különbséget a két kanyon között, mégpedig azt, hogy a Grand Canyon a Colorado folyó által erodált szikláiból alakult ki, a Valles Marineris pedig a tektonikus lemezek vándorlásának a következménye.

Az Ius és a Tithonium Chasmata (kanyon). Forrás: ESA/DLR/FU Berlin

A képen két kanyon (vagy chasma) látható, amelyek a nyugati Valles Marineris részét képezik. Balra (délen) a 840 km hosszú Ius Chasma, jobbra (északon) pedig a 805 km hosszú Tithonium Chasma figyelhető meg. Érdekességük, hogy akár 7 km mélységet is elérhetnek bizonyos pontokon, tehát az Alpok legmagasabb hegye, a Mont Blanc a 4809 méterével eltörpülne, ha a chasma egy ennyire mély területére helyeznénk.

A Tithonium Chasma tetején egy sötét homokfolt töri meg a kép kontrasztját, mely a közeli Tharsis vulkanikus régióból származhat. Az éjszínű homokdűnék mellett két világos tónusú halom is található, amikre a hegy kifejezés talán jobban illik, hiszen több mint 3000 méter magasra emelkednek. Felszínüket a Mars erős szelei nagymértékben erodálták, ami arra utal, hogy a környező kőzeteknél gyengébb anyagból állnak.

A Ius Chasma göröngyös feneke szintén érdemel pár szót. Ahogy a tektonikus lemezek szétváltak, úgy tűnik, hogy csipkézett sziklaháromszögeket alakítottak ki, amelyek leginkább cápafogra hasonlítanak. Az idő múlásával azonban ezek a képződmények összeomlottak és erodálódtak.

Dark mode powered by Night Eye