Immár hivatalosan is kimondták, amit mindenki régóta tudott: a NASA új nehézrakétájának programja nem fenntartható. A GAO (Government Accountability Office), melynek feladata, hogy ellenőrizze az amerikai adófizetők pénzeinek megfelelő és hatékony felhasználását. Mivel az amerikai űrhivatal is államilag finanszírozott, ezért a szervezetnek időről időre kötelező módon át kell vizsgálnia a tevékenységét, és egyúttal véleményt kell mondani a jövőbeli terveket illetően is.
A hivatal csütörtökön adta ki legújabb riportját az SLS rakétával kapcsolatban, melyben eléggé lesújtó, de egyúttal nem túl meglepő véleményt fogalmazott meg az űrhivatal egyik legköltségesebb projektjéről. Az viszont már meglepő, hogy több NASA vezetőségi tag is elismerte a riport készítése során, hogy a program túl költséges, hogy megfelelően és hosszú távon az Artemis-program fontos tényezőjeként szerepeljen.
A GAO komoly aggodalmának adott hangot a NASA azon döntésével kapcsolatban, hogy nem méri fel az SLS rakétaelemek gyártási költségeit, beleértve a jövőbeli indításokhoz szükséges központi fokozatokat és hajtóműveket is. Ehelyett az űrhivatal úgy fogalmazott a jelentés készítőinek, hogy a tervek alapján „figyelni fogják az SLS-program gyártási költségeit és megfizethetőségét az ötéves gyártási és üzemeltetési költségbecslésen keresztül”. A jelentés azonban kimondja, hogy ezek „rossz eszközök” a rakétaprogram költségalapjának meghatározásához, és megnehezítik az adófizetők számára a költségek, valamint a NASA és alvállalkozói teljesítményének mérését. Emellett további probléma, hogy nem frissítették rendszeresen a rakéta ötéves gyártási költségére vonatkozó becsléseit, valamint a jövőbeli hardverek fejlesztési költségtervezetei -beleértve a nagyobb teherbírású Exploration felső fokozatot is- aggályosak.
A jelentés tovább sorolja a problémás pontokat: az űrhivatal költségbecsléseiben nem szerepel az Artemis-küldetések késéseiből eredő költségtöbblet, pedig már az első indítás is hónapokat késett az eredetileg tervezett időponthoz képest, miközben a következő küldetések csak egyre bonyolultabbak lesznek. Az egyik NASA tisztviselő az Artemis-2 és 3 lehetséges csúszásaival kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem lesznek hatással a költségekre…ez elég valószínűtlennek tűnik.
A legtöbb megkérdezett azonban reálisan látja az SLS helyzetét, és a GAO számára egy négy lépésből álló tervezetet is átadtak a program költségeinek csökkentésére:
– a repülések időzítéseinek stabilizálása
– a tanulási görbe hatékonyságának növelése (tehát a korábbi hibák ne okozzanak ismét csúszást)
– innovációs lépések ösztönzése
– beszerzési stratégiák módosítása a költségkockázat csökkentése érdekében
Az mindenképp pozitívum, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben végre a NASA képviselői is kezdik belátni, hogy az elképesztő pénzösszegeket felemésztő program fenntarthatatlan, de kérdés, hogy valóban képes lesz-e az űrhivatal lejjebb szorítani és kézben tartani a költségeket.
Az egyik fő „pénzfaló” részt az Aerojet Rocketdyne RS-25 hajtóművei jelentik, amiket a korábbi 100 millió dolláros egységárról sikerült 70,5 millió dollárra redukálni. De ha figyelembe vesszük, hogy a Blue Origin BE-4 hajtóművei darabonként 20 millió dollárba kerülnek, míg a SpaceX a Starshiphez alig 1 millió dolláros darabáron gyártja a Raptorokat, ez a törekvés a NASA részéről inkább csak a mélyebb problémák felületi kezelésének tűnik, és egyáltalán nem hozható fel olyan pozitív előrelépésként, ahogy azt a tisztviselők megfogalmazták…
