Az Arianespace az év második Vega rakétaindítását hajtja végre, melynek keretén belül a francia Pléiades Neo-4 földmegfigyelő műholdat, és több más kisebb rakományt fognak pályára állítani. A küldetésnek egy nagyon jelentős magyar vonatkozása is van, ugyanis hazánk ötödik, és egyben eddig legnagyobb műholdja, a C3S Kft. által fejlesztett RADCUBE is helyet kapott a Vega orrkúpja alatt.
Indítás időpontja: 2021. augusztus 17. – magyar idő szerint 03:47
Indítás helye: Guyana Űrközpont, ELA-1 (ELV) startállás, Francia Guyana
Megbízó: Airbus Defence and Space, Unseen Labs, a római La Sapienza Egyetem, SITAEL S.p.A., C3S kft./MTA Energiatudományi Kutatóközpont/Európai Űrügynökség (ESA)
Indítójármű: az Arianespace által üzemeltetett Vega kis teherbírású hordozórakéta
Rakomány: Pléiades Neo-4 optikai műhold mint fő rakomány, LEDSAT, BRO-4, µHETsat, és RADCUBE kisműholdak
Rakomány össztömege: ~ 980 kg (ebből 920 kg a főrakomány)
Pálya: napszinkron pálya (SSO)
Fokozat(ok) visszatérése: nem képes erre az Vega rakéta, az Atlanti-óceánba fog visszazuhanni
Élő közvetítés: magyar nyelvű élő közvetítés a Spacejunkie YouTube-csatornán, valamint hivatalos élő stream az Arianespace YouTube-csatornáján
Indítás kimenetele: sikeres indítás
Grafika: Spacejunkie.hu/Séra Gábor
A Vega kis teherbírású hordozórakéta
A Vega (Vettore Europeo di Generazione Avanzata, magyarul: újgenerációs európai hordozórakéta) az Arianespace legújabb hordozórakétája, melyet az Olasz (ASI) és az Európai Űrügynökség (ESA) segítségével fejlesztettek ki. 1998-ban kezdődött a tervezés, 2012-ben repült először – ennek a fedélzetén volt az első magyar műhold is, a Masat-1.
A rakéta négy fokozattal rendelkezik – az első fokozat egy szilárd hajtóanyagú P80 motor 2261 kN (!) tolóerővel. A második fokozat szintén egy szilárd hajtóanyagú rakétamotor, mely a Zefiro 23 nevet viseli, 871 kN tolóerőt biztosítva. A harmadik fokozat is egy szilárd hajtóanyagú motor, a Zefiro 9, ami 260 kN tolóerőt nyújt. A negyedik fokozat a precíz pályára állítás érdekében folyékony hajtóanyagot használó AVUM fokozat – egy ukrán RD-843 hipergolikus hajtóművel rendelkezik 2 kN tolóerőt biztosítva. A hajtóanyagkeverék UDMH/N2O4 – asszimetrikus-dimetilhidrazin és dinitrogén-tetroxid. A fokozatok égési ideje: 1. fokozat – 110 másodperc, 2. fokozat – 77 másodperc, 3. fokozat – 120 másodperc, 4. fokozat – 667 másodperc. A szilárd hajtóanyagú fokozatok nevei utáni szám általában az elégetett üzemanyag mennyiségét jelzi tonnában.
Az AVUM végfokozat. Kép forrása: Avio
Alacsony poláris és napszinkron pályákra 1430 kg hasznos terhet tud állítani, elliptikus (200x1500km) 1960 kilogrammot. Az Ariane-1 által használt ELA-1 indítóállást alakították át a Vega számára, a mai megnevezése ELV – Ensemble de Lancement Vega. A mai küldetésen a fő rakományt a szeparációs gyűrűre helyezik rá, míg a kisműholdakat szállító kilökőegységeket a kúp alakú adapter oldalára szerelték fel. Az AVUM fokozat először egy 700 kilométer magas napszinkron pályára áll, ahol a főrakománynak számító Pléades Neo-4 műholdat leválasztják. Ez után az AVUM két lassítómanőverrel a kisműholdakat egy kb. 540 kilométeres SSO pályán fogja kibocsátani. A végfokozat dolga végeztével visszatér a Föld légkörébe, így nem keletkezik semmilyen űrszemét a küldetés során.
A VV19-es küldetés P90 fokozatának felkészítése. Kép forrása: ESA/CNES
A műholdakat tartalmazó orrkúp elszállítása az indítóállásra. Ez az orrkúp alá van behelyezve a RADCUBE is. Kép forrása: ESA/CNES
Pléiades Neo-4
A Pléiades Neo-4 a második nagy felbontású optikai képalkotó műhold a Pléiades Neo konstellációban. Ha elkészül, a Pléiades négy aktív műholdból áll majd, amelyek két különböző pályasíkban (egymástól 180°-os eltéréssel) keringenek, így akár naponta többször is képes lesz az egész Földről űrfelvételeket készíteni. A hivatalos információk szerint az űreszközök akár 30 cm-es felbontású képek készítésére is képesek lesznek, melyet részben polgári és katonai célokra is fel fognak használni. A hatalmas adatmennyiséget az European Data Relay Satallite (Európai műholdas adattovábbító) rendszeren keresztül fogják lehívni a földi állomásokra, hasonlóan a NASA TDRS vagy az orosz Lucs műhold-konstellációkhoz. A következő műholdpár, a Pléiades Neo-5 és -6 várhatóan 2022-ben indulnak, szintén Vega rakétákkal.
Egy Pléaides Neo optikai műhold tömege 920 kilogramm körül mozog. Az energiaellátásért két kihajtható kör alakú napelemtábla felel, akkumulátorokkal ellátva. A pályán maradásért és a precíz manőverekekért gázdinamikai fúvókák felelnek. A műholdat a francia Airbus Defence and Space építette és üzemelteti, a többi Pléiades Neo műholdhoz hasonlóan.
Egy Pléiades Neo-4 műhold az űrben (művészi ábrázolás). Kép forrása: Airbus
RADCUBE, az eddigi legnagyobb magyar műhold
A RADCUBE küldetés, a 3U CubeSat platform miniatürizált fedélzeti műszer technológiáinak demonstrációs missziója. Elsődleges tudományos célja alacsony Föld körüli pályán az űrsugárzás, valamint a mágneses mező helyszíni mérése, amely lehetővé teszi az űridőjárás, így az űreszközökre, űreszköz alkatrészekre és nem utolsó sorban az asztronautákra ható sugárzás valós idejű megfigyelését. A nemzetközi konzorciumban megvalósult projekt vezetője a C3S Kft., a RadMag, elsődleges hasznos teher fejlesztője az Energiatudományi Kutatóközpont.
Az utóbbi években az ESA számos olyan projektet indított el, amely hatékonyan használja ki a CubeSat-okban rejlő szerteágazó lehetőségeket. Az ESA General Support Technology Programme (GSTP) projektjének keretein belül ez a hatodik nanoműhold, amely technológiai demonstrációs céllal alacsony Föld körüli pályára áll. A RADCUBE küldetést az űrügynökség magyar, lengyel és angol GSTP hozzájárulásból finanszírozza.
A RADCUBE összehajtott napelemekkel. Kép forrása: C3S
A C3S az ESA RADCUBE misszió konzorciumának vezetője. A hasznos teherként szolgáló űrsugárzást figyelő műszer fejlesztéséért felelős Energiatudományi Kutatóközpont mellett a magnetométer hasznos terhet fejlesztő Imperial College of London, valamint a lengyel Astronika a konzorcium további két tagja. Utóbbi fejlesztette azt teleszkópos boom szerkezetet, amely a műhold testétől távolabb képes üzembe állítani a magnetométert, így csökkentve az elektromágneses zajt a mérések alatt. A C3S a konzorcium vezetőjeként, a technológiai hozzáadott értéken felül a misszió egész életciklusát végigköveti, a küldetéstervezéstől és rendszermérnöki tevékenységtől kezdve a platform tervezési és fejlesztési munkálatokon, teszteken és szimulációkon át egészen a felbocsátás megszervezéséig. Ráadásul a szintén házon belül létrehozott küldetés operációs rendszer és a földi állomás támogatja a műhold működését a felbocsátást követően.
A RADCUBE végszerelése. Kép forrása: C3S
A C3S csapata kis-és nagyműholdas tapasztalatai alapján, házon belül hozta létre azt a 3U nanoműholdas platformot, melyet olyan nagymegbízhatóságú, redundáns alrendszerekkel szerelt fel mint a fedélzeti számítógép, a kommunikációs modul, az elektromos energia szétosztó rendszer és a szokásosnál magasabb hődisszipációs sűrűséget lehetővé tevő struktúra. A RadMag nevű, szilícium detektoros technológián alapuló kozmikus sugárzási és űridőjárás monitorozó műszer fejlesztéséért az EK felelős.
Ez a hazai fejlesztés alkothat a világon elsőként átfogó és teljes képet a Földet körülvevő sugárzási környezetről. A magyar kutatók által tervezett CROSS rendszer segítségével a hazai és nemzetközi űrtevékenységet végző szereplők az eddiginél jóval pontosabban és hatékonyabban biztosíthatják az űrbe feljuttatott eszközök és személyek biztonságát, a tudományos élet szereplői számára pedig lehetővé válhat a Föld körüli sugárzási környezet működésének alaposabb vizsgálata és mélyrehatóbb megismerése.
Szöveg forrása: C3S
A RADCUBE műhold Föld körüli pályán (művészi ábrázolás). A műhold belsejében látható aranyszínű doboz a RadMag nevű műszer. Kép forrása: C3S
A nanoműhold behelyezése a kidobószerkezetbe. Kép forrása: C3S
LEDSAT, BRO-4 és µHETsat
A LEDSAT egy olasz fejlesztésű oktatási célú CubeSat, amelyet hallgatók fejlesztettek ki professzorok vezetésével a római La Sapienza Egyetemen. A küldetés célja, hogy bemutassa, hogyan lehet optikailag követni egy kisműholdat Föld körüli pályán, miközben annak felületét nem éri napfény. A hagyományos optikai követésű műholdak csak akkor követhetők, ha a műhold a napfényben van, a földön elhelyezett távcső földrajzi helyén pedig már a Nap a horizont alatt tartózkodik. Azonban ha a műhold LED diódákkkal világítaná meg magát (innen a LEDSAT elnevezés), akkor az űreszközt mindig lehetne követni, amikor a földi távcső sötétben van, függetlenül attól, hogy a műhold a napfényben van-e vagy sem. Ez elméletileg nagyobb pontosságot és nagyobb precizitást eredményezne a műhold helyzetének és sebességének követése során.
A µHETsat-projekt az ESA, az Olasz Űrügynökség (ASI) és a SITAOL S.p.A. együttműködésében jött létre. A műhold a SITAEL S-75 műholdplatformra épült, ami a HT100 Hall-effektuson alapuló elektromos hajtóművel van felszerelve. A µHETsat műhold a várakozások szerint demonstrálja, hogy mind a platform, mind hajtómű a terveknek megfelelően működik.
A Breizh Reconnaissance Orbiter (BRO) műhold-konstelláció egy rádióspektrum-monitorozó és elektromágneses felderítő műholdakból álló rendszer. A BRO-4 a tervezett hét műholdból álló hálózat negyedik darabja; az előző három űreszközt korábban a Rocket Lab egyik Electron rakétájával állították pályára. A BRO-4 a tengerészeti és hajózási tevékenységeket fogja felmérni, és az illegális halászat és más környezetszennyező cselekmények megállításában fog segíteni. A BRO konstellációt az UnseenLabs fejleszti és üzemelteti.
Balról: LEDSAT, BRO-4 és µHETsat
A Spacejunkie.hu csapata sok sikert kíván a küldetés lebonyolításában, valamint külön szurkolunk a C3S csapatának a RADCUBE műhold sikeres működtetéséhez!