Az Európai Űrügynökség (ESA) egy új elemmel bővíti az Ariane-6 rakétát: az Astris többször beindítható végfokozat kifejlesztésére 90 millió eurót fog szánni az űrhivatal. A fejlesztéssel a francia ArianeGroup vállalatot bízták meg, és várhatóan 2024-ben kerül sor a végfokozat első tesztrepülésére.
Az ESA nem titkolt célja, hogy a már sok éve késésben lévő Ariane-6 rakétát valamilyen módon versenyképessé tegye, ezért is döntöttek egy olyan fokozat kifejlesztése mellett, mely megnöveli a rakéta kapacitását különböző orbitális pályákra. Az európai szakemberek elképzelése szerint az Astris segítségével jóval egyszerűbben le tudják majd bonyolítani a műholdas missziókat: a fokozat beépített távközlési és meghajtási rendszerrel fog rendelkezni, és közvetlenül képes lesz kommunikálni a rakománnyal. Ez lehetővé teszi, hogy akár sokkal komplexebb űrbéli küldetéseket is végrehajtson az Arianespace flottájában szolgáló rakéta, és akár különböző orbitális pályákra is eljuttasson különálló műholdakat, egy küldetés alatt.
A kommunikáció és helymeghatározás mellett pályamódosítási feladatokat is el tud majd látni a végfokozat. Az 5 kN tolóerejű Berta (Biergoler Raumttransportaengine) névre hallgató, tárolható hajtóanyagot (feltehetően dinitrogén-tetroxid és hidrazin keverékét) égető, többször újraindítható hajtóművel bonyolult manővereket is végre tudnak majd hajtani, vagy akár egyenesen geostacionárius pályára állítani műholdakat, így azoknak nem kell hónapokig folyamatosan pályaemeléseket végrehajtani a saját hajtóanyagukat felhasználva.
Fantáziarajz az Ariane-6 áramvonalazó borításának belsejéről. A fekete színű adapteren látható az Astris, rajta pedig egy műholdas rakomány. Kép forrása: ESA
Az Astris segítségével Európának is megnyílna a „Naprendszer kapuja”, és saját rakétával akár a Holdhoz, Marshoz, és aszteroidákhoz is képes lesz űrszondákat küldeni külföldi indítójármű bevonása nélkül. A végfokozat felépítése is moduláris lesz, növelhető vagy csökkenthető a már bevált technológián épülő üzemanyagtartályok száma a küldetés igényeinek megfelelően. A jövőbeli űrmissziókon, különösen a távközlési és tudományos célúaknál az Astris segítségével csökkenthetik a küldetések költségeit és azok kockázatát. Az ESA Hera missziója, mely a Didymos aszteroida-rendszert fogja meglátogatni, lesz az első olyan tudományos küldetés, ahol az Astrist is alkalmazni fogják.
„Az ESA Astris végfokozata egy jelentős fejlesztés, amely biztosítja, hogy az Ariane-6 hordozórakéta a jelen és jövő űrszállítási igényeinek lehető legszélesebb körét ki tudja majd szolgálni. Fontos eleme a rugalmas űrszállítási szolgáltatások, például az űrlogisztika (pl. különböző teherszállító missziók), a Föld körüli pályán lévő szervizelés és a speciális tudományos küldetések lehetővé tételének” – nyilatkozta Daniel Neuenschwander, az ESA űrszállítási részlegének igazgatója.
Nehéz geostacionárius műholdak pályára állítására is használható lesz a rendszer: akár egyszerre két ilyen távközlési műhold is befér az Ariane-6 burkolata alá, és az egyikhez pedig egy Astris fokozatot is lehetne csatlakoztatni. Miután a rakéta második fokozata befejezte a munkáját, és geostacionárius átviteli pályára (GTO) állította a műholdakat, az Astris és annak rakománya leválna, és a végfokozat pár órával később egyenesen geostacionárius pályára tudná állítani a műholdat. A másik, Astris nélküli űreszköz akár hetekig, vagy hónapokig szolgálaton kívül lesz, és saját hajtóművével fogja emelni pályamagasságát.
Az Astris fokozat működés közben (fantáziarajz). Kép forrása: ESA
Az Astris fokozat egy műholddal a fedélzetén, közvetlenül a rakétáról való leválás után (fantáziarajz). Kép forrása: ESA