Oroszország 🇷🇺 | GLONASSZ-K1 küldetés profil

Vasárnap este egy orosz GLONASSZ navigációs műholdat fognak pályára állítani egy Szojuz rakétával a Pleszecki Űrközpontból. Összegyújtöttük az indításról és a hasznos teherről a legfontosabb és érdekesebb információkat.

Indítás ideje, helye: 2020. október 25. magyar idő szerint 21:08 – , Pleszecki Űrközpont – 43/3 (13L) indítóállás, Oroszország 🇷🇺
Megbízó: Orosz Űrhaderő
Rakomány: egy darab GLONASSZ-K1 navigációs hold
Rakomány össztömege: ~960 kg
Hordozórakéta: Szojuz 2.1b/Fregatt végfokozattal ellátva
Pálya: 19 100 km x 19 100 km közepes Föld körüli pálya 64,8°inklinációval
Élő közvetítés: ?
Indítás kimenetele: Sikeres volt az indítás, a műhold is megfelelően pályára állt.

A Szojuz-2.1b hordozórakéta

A Szojuz-2 rakéta a szovjet/orosz Szojuz indítójárművek legújabb és legmondernebb változata. Alapjáraton a háromfokozatú járművel alacsony Föld körüli pályára szoktak hasznos terhet állítani. A régebbi Szojuz verziókhoz képest az első fokozat (gyorsítórakéták) illetve a második és harmadik fokozaton található rakétahajtóművek új, hatékonyabb üzemanyag befecskendező rendszereket kaptak (fuel injector). A digitális repülésirányítási és telemetriai rendszereknek köszönhetően már rögzített startállásról is el lehet indítani az újabb Szojuzokat, míg a régebbi verzióknál magát az indítóállást kellett forgatni a megfelelő irányba, hogy a kijelölt pályára tudjon állni. A Szojuz-2 verziójú rakétákat gyakran speciális felső fokozatokkal indítják, így magasabb pályára is tudnak műholdakat állítani, például geoszinkron vagy a Molnyija-pályákra. A felső fokozatnak külön repülési, navigációs, telemetriai… rendszerei vannak, így nincs szoros szoftveres összeköttetésben a Szojuz rakétával. A Szojuzokon (beleértve: Szojuz-U, Szojuz-FG és 2.1b) általában a Fregatt végfokozatot szokták használni, melyet a Lavocskin-tervezőiroda gyárt. A 2-es variáns a Szojuz-U és Szojuz-FG rakétákat váltotta le, mára már véglegesen. A 2-es verziók közül is a 2.1b a legmodernebb: a harmadik fokozaton található RD-0110 kerolox hajtóművet lecserélték az RD-0124-re (szintén kerolox), ami drasztikusan megnövelte a harmadik fokozat hatékonyságát, melyet a hajtómű fajlagos impulzusának növekedésének köszönhetünk (326 másodpercről to 359 másopercre – a hajtómű hatékonyságát még a kiáramló gázok sebességével is leírhatjuk: 3,2 km/s-ről 3,5 km/s-re nőtt) így növelve a hasznos teher tömegét 7 tonnáról 8,2 tonnára.

Szojuz-2.1b indítójűrmű 34 darab OneWeb műhold startja előtt, Bajkonur
Forrás: N
asaSpaceFlight

A Fregatt végfokozat és a GlONASSZ-K1 navigációs műhold

Ezen az indításon is a Fregatt végfokozatot fogják használni a precíz pályára állításhoz. Nagyon rugalmas a felhasználása: használták már nagy teher pályára állítására, precíziós pályamódosításra, illetve bolygóközi űrszondák szökési sebességre gyorsítására is: például a Mars Express vagy Venus Express űrszondáknál. Jelenleg a negyedik fokozatként szokták használni a Szojuz rakétákon, ahogy azt előbb említettem. A Lavocskin-tervezőiroda felhasználta az űrszondák építésénél gyűjtött tapasztalatát (Luna, Marsz, Lunokhod, Venyera) a Fregatt tervezésénél, és a végfokozatban sok hasonlóságot megtalálhatunk. A fokozatot hat darab gömb alakú tartály alkotja egy kör alakú lemezre illesztve, melyekből négyben üzemanyagot tárolnak, a másik kettőben pedig az irányítási és navigációs hardvert, vagyis a fokozat “agyát”. A hajtómű a gömbtartályok közé lett elhelyezve. Üzemanyagként hipergolikus asszimetrikus-dimetilhidrazint és dinitrogén-tetraoxidot használ (UDMH/NTO). Mivel ez a hajtóanyagkeverék nem forr el egy bizonyos idő után, a hajtóművet is úgy tervezték hogy hétszer (!) be tudják gyújtani, így akár komplex küldetéseket is ki tud szolgálni. A fokozat háromtengelyes, de akár forgásstabilizált állapotban is tud működni. Kiemelt tulajdonságok:
Önálló – a hasznos teher/terhek pályára állítását az első másodperctől egészen a szétválásig teljesen önállóan végzi
“Smart”, vagyis okos – a fokozat AI szoftverét úgy programozták, hogy minden vészhelyzetet el tudjon önmaga hárítani a küldetés sikeressége érdekében
Pontos – GPS és GLONASSZ hálózatok segítségével majdnem hajszálpontos pályára állítást tud elvégezni
Éllettartam – 48 órát képes az űrben működni, így hosszabb küldetéseket is képes elvégezni

Fregatt fokozatot ábrázoló renderkép
Egy Fregatt előkészítése Francia Guyanában
Forrás: CNES

A GLONASSZ-K (eredetileg Uragan-K) űreszköz a GLONASSZ navigációs műholdflotta harmadik generációja. Ezek már megnövekedett, 10-12 éves élettartammal rendelkeznek, csökkentett, mindössze 935 kilogrammos tömeggel, de a kapacitásuk megnőtt egy plusz L-sávú navigációs transzponderrel. A GLONASSZ (Globalnyaja Navigacionyaja Szputnikovaja – Szisztema, vagy magyarul Globális műholdas navigációs rendszer) egy orosz, az amerikai GPS-hez hasonló polgári/katonai navigációs műholdkonstelláció. A rendszer 21 műholddal szolgál 3 orbitális síkban, három darab pótműholddal, jelenleg is pályán. 100 méteres (szándékosan csökkentett) pontosságot szolgáltat polgári felhasználásra és 10-20 méteres pontosságot katonai célkora. Az Uragan-K műholdak három tengelyen stabilizáltak, és nadir felé mutató pozícióban működnek. Két kihajtható napelemtábla látja el az elektromos berendezéseket az űreszközön.

Glonassz-K életnagyságú makettje
Glonassz-K műhold (renderkép)

Sikeresen elindult a Starlink-14

Túl vagyunk a 14. operatív Starlink indításon is, melyben újabb 60 darab Starlink műholdat indítottak el a floridai Cape Canaveralből egy Falcon-9 rakétával. Az indítás teljes sikerrel zárult, az első fokozat is sikeresen visszatért (egy kis szívinfarktussal megtoldva, mert eléggé abnormális képett adott a leszálláskor). Az áramvonalazó orrkúpokat most a tengerből fogják kihalászni, ugyanis a legutóbbi Starlink misszión mindkét elkapóhajó (GO Ms. Tree és GO Ms. Chief) hálója meghibásodott. T+1 óra 2 perc körül sikeresen elvált a hatvan műhold a második fokozatról, így sikeressé téve a küldetést. Részletes profilunkat a misszióról itt olvashatjátok.

A hatvan műhold kieresztése

A nap képei 242# – az Ariane-6 építése

Kaptunk pár csodás képet az Ariane-6 második fokozatának összeszereléséről az ArianeGroup jóvoltából. Nemrég írtunk egy cikket a projekt állapotáról, az elmúlt hetekben több fontos mérföldkövet elértek a mérnökök az új európai rakéta építését illetően.

Jól látszik ezen a képen a második fokozat cseppfolyós oxigén (LOX) tartálya.
Forrás: ArianeGroup

Jégfúrót a Holdra

A houstoni Intuitive Machines céget választotta ki a NASA az űrügynökség PRIME-1 fúróberendezésének eljuttatására a Hold felszínére.

A megállapodás keretében 47 millió dollárt fizet az amerikai űrhivatal az Intuitive Machines-nek a Polar Resources Ice Mining Experiment (Sarki erőforrásokat kereső jégfúrási kísérlet PRIME-1) eljuttatásáért a Hold déli pólusára. Világviszonylatban ez lesz az első talajban található vízjég kinyerését célzó Hold-küldetés a NASA szakembereinek elmondása szerint. A holdi jég az egyik fontos erőforrás, amit a NASA az Artemis-programon belül szeretne felhasználni a hosszútávú holdi tartózkodás céljából. “Az információ amit a PRIME-1 és egyéb holdi műszerek segítségével fogunk megkapni az Artemis-program űrhajósait fogja szolgálni, és segíteni fog nekünk megtalálni azt módszert, mellyel hosszútvávú, fenntartható emberes holdi jelenlétet tudunk kiépíteni a felszínen” jelentette ki Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos küldetésekért felelős részlegének társigazgatója, egy október 16.-i nyilatkozatában.

A NOVA-C egy renderképen
Forrás: Intuitive Machines

Az Intuitive Machines 2022-ben tervezi a Holdra szállítani a PRIME-1 műszercsomagot a saját fejlesztésű NOVA-C leszállóegységgel a NASA Commercial Lunar Payload Services (CLPS) program keretében. Az I.M. egyike azoknak a kereskedelmi partnereknek, melyek a CLPS keretében robotikus küldetéseket fognak lebonyolítani a Holdon. “Nagy megtiszteltetés és még annál is nagyobb kihívás az újbóli emberes holdutak előkészítő küldetéseit véghez vinni” mondta Steve Altemus, az Intuitive Machines vezérigazgatója egy másik nyilatkozatban. A PRIME-1 az egy méter hosszú fúrójával fog fokozatosan lefúrni a holdi regolitba vízjeget kutatva. A műszercsomag egy tömegspektrométerrel is fel van szerelve, ami majd a PRIME-1 mintáiból az űrben tapasztalt szublimáció miatt elveszett mennyiséget fogja nyomon követni.

A NOVA-C életnagységú makettje
Forrás: NASA CLPS

A NASA reményei szerint a PRIME-1 és hasonló projektek rengetek információval fognak szolgálni a holdi erőforrásokról és azok kinyerésének lehetőségeiről. A PRIME-1 műszercsomag jégfúrójának egyik verziója lesz elhelyezve a NASA által épített VIPER robotikus holdjárón, ami a tervek szerint a 2023-ban indul, egy évvel a tervezett első emberes küldetés előtt. Szintén a Hold déli pólusára indul a VIPER, és ugyanúgy a talajból kinyerhető vízjeget fogja kutatni. Nem a PRIME-1-et szállító küldetés lesz az első az Intuitive Machines-nek, ugyanis még az idei év elején bejelentették, hogy 2021-ben indul az első NOVA-C leszállóegység, és az egyik holdi síkságon tervez majd sima leszállást végrehajtani. Ez az Oceanus Procellarus, vagy a “Viharok tengere/óceánja” – ez a legnagyobb olvadt bazaltból létrjött holdi “tenger”. Azon belül pedig a Vallis Schröteri nevezetű völgyben fog landolni, ami a Holdon szintén egy “leg”, mert ez a legnagyobb völgy. 5 darab NASA és további kereskedelmi eszközt fog a felszínre szállítani egy 79,5 millió dolláros szerződés keretében.

Vallis Schröteri, az Apollo-15 űrhajósai által készített mozaikfelvételen
Forrás: NASA
A NOVA-C leszállása
Forrás: Intuitive Machines

SpaceX 🇺🇸 | Starlink-14 küldetés profil

Ma este egy újabb Starlink indítás várható. Összeszedtük az összes fontosabb információt a küldetéssel kapcsolatban, és összefoglaltuk nektek. Vágjunk bele a részletekbe. Ha minden jól alakul, az Űrutazás-Űrhajók csatornán magyar kommentárral nézhetitek a küldetést,

← SpaceX 🇺🇸 – Starlink-13 |

Indítás ideje, helye: 2020. október 22. magyar idő szerint 17:31 – , Cape Canaveral Légitámaszpont – Space Launch Complex-40, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó: SpaceX – saját projekt
Rakomány: 60 darab Starlink v1.0 műhold
Rakomány össztömege: ~18 500 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 210 x 366 km, 53.0° inklinációval
Első fokozat: B1060.3 – ez lesz az 3. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Just Read the Instructions drónhajó
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján és az Űrutazás Űrhajók csatornán
Indítás kimenetele: sikeres indítás és első fokozat visszatérés (beszálmoló)

Geoff Barett eszméletlenül jól elkészített küldetés profilja videóformátumban

Az első fokozat és a műholdak
Az első fokozat ezen a küldetésen a B1060.3 jelzésű booster lesz, a .3 a harmadik küldetést jelöli; első küldetésén a GPS III SV03 katonai-polgári navigációs hold, a második misszióján pedig a Starlink-11 60 darab műholdja volt a hasznos teher.
A rakomány ismét 60 darab Starlink internetes műhold, ezek közül az összes rendelkezik VisorSat nappelenző modullal, ami az amatőr észlelések alapján bevált és nagy mértékben képes csökkenteni a műholdak fényességét. Ha minden rendben zajlik, így fog kinézni a Starlink-konstelláció az indítás után:

IndításMűholdak indítvaLégkörbe beléptekJelenleg is pályán
№ 0 (Tintin-A, Tintin-B)220
№ 1 (v0.9)604614
№ 2-14 (v1.0)8336827
Összesen89554841
Forrás: Jonathan McDowell

Műholdfotósok figyelem! (update: a régebbi indítási dátumra volt érvényes)
Az előrejelzések szerint a második fokozat 20-25 perccel az indítás után Magyarország felett is el fog haladni! Mindenkit bíztatunk hogy menjen ki, és ha az időjárás is úgy engedi próbálja lencsevégre kapni az elrepülő második fokozatot. Akinek meg sikerült elkapnia, kérjük töltse fel munkáját az Űrutazás-Űrhajók Facebook csoportba, ahol mindenki szívesen fogadja az elképesztőbbnél elképesztőbb fotókat 🙂

A Flightclub.io előrejelzése alapján 18:38-39-kor lesz Magyarország felett a második fokozat (még nem kieresztett műholdakkal)

SpaceX 🇺🇸 | Starlink-13 küldetés profil

Vasárnap délután egy újabb Starlink indításnak lehetünk a tanúi – szokás szerint elkészítettük a profilt a misszióhoz, ahol megtalálhatjátok a legfontosabb infókat a küldetéssel kapcsolatban. Az Űrutazás-Űrhajók csatornán mi is tervezzük közvetíteni az eseményt, ami mindössze pár órával lesz a szokásos Max-Q webcastunk előtt, tartsatok velünk!

← Expedition 64 🇷🇺/🇺🇸 – Szojuz MSz-17 | SpaceX 🇺🇸 – Starlink-14 →

Indítás ideje, helye: 2020. október 18. magyar idő szerint 14:25 – , Kennedy Űrközpont – Launch Complex 39A, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó: SpaceX – saját projekt
Rakomány: 60 darab Starlink v1.0 műhold
Rakomány össztömege: ~18 500 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 210 x 366 km, 53.0° inklinációval
Első fokozat: B1051.6 – ez lesz az 6. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Of Course I Still Love You drónhajó
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján.
Indítás kimenetele: sikeres start (beszámoló)

Forrás: Geoff Barrett

A Falcon-9 rakéta
Ezen a küldetésen a B1051 jelzésű első fokozatot fogják használni. A SpaceX első fokozatai közül egy veteránról beszélhetünk, ugyanis ez lesz a hatodik missziója ennek a boosternek (második booster ami hatodszorra indul). Első küldetése a DM-1 (Demonstration Mission-1) jelzésű személyzet nélküli Crew Dragon tesztút volt a Nemzetközi Űrállomásra 2019 májusában. Második repülésén a SpaceX eddigi legdrágább rakományát, a kanadai RADARSAT konstellációt állította pályára. Az utolsó három indításakor pedig Starlink csomagokat állított pályáta, név szerint: Starlink-3, Starlink-6 és Starlink-9. Az első fokozat az Atlanti-óceánon állomásozó Of Course I Still Love You drónhajóra fog leszállni, mintegy 633 kilométerre a floridai partoktól.

A fokozat első küldetése előtt – DM-1
Forrás: NASA

A műholdak és az azokat védő áramvonalazó kúpok
Az áramvonalazó kúpokat megpróbálják most is elkapni, a Ms. Tree és Ms. Chief hajókkal. Részletesen a SpaceX vízi flottájáról ebben a cikkben írtunk. A rakomány 60 darab Starlink internetműhold, ezek közül az összes rendelkezik VisorSat nappelenző modullal, ami amatőr észlelések alapján bevált és nagy mértékben képes csökkenteni a műholdak fényességét. Ha minden rendben zajlik, így fog kinézni a Starlink-konstelláció az indítás után:

IndításMűholdak indítvaLégkörbe beléptekJelenleg is pályán
№ 0 (Tintin-A, Tintin-B)220
№ 1 (v0.9)604515
№ 2-13 (v1.0)7734767
Összesen83551782
Érdekesség képpen pár Starlink sebességteszt béta-felhasználhóktól
Forrás: Reddit

ESA hírek: Ariane-6, James Webb és BepiColombo

A napokban több ESA-projekt is mérföldkövet ért el, illetve a következő időszakban is fontos események lesznek a különböző európai űrprogramokban.

Ariane-6

A P120C szilárd hajtóanyagú segédrakétának sikeresen lezajlott az utolsó tesztje Kourouban október 7-én a Guyana Űrközpontban. A sikeres tesztnek köszönhetően hamarosan megkaphatja a repülési minősítést a rakétamotor, így egy lépéssel közelebb vagyunk az Ariane-6 repüléséhez. A P120C a P80 rakétamotort hivatott leváltani – a gyártása egyszerűbb, illetve a technológiai fejlődésnek köszönhetően hatékonyabb is. A tervezésnél figyelembe vették hogy nem csak a Vega-C rakéta első fokozata fogja ezt a motort használni, hanem az Ariane-6 segédrakétáiként is felhasználják majd – így univerzálisabb lett a gyártása, mellyel sokkal több pénzt tud a jövőben az ESA spórolni. Amikor ténylegesen repülésre kerül sor, a P120C lesz a világ legnagyobb és legerősebb egy szegmensből álló szilárd hajtóanyagú rakétamotorja (a Space Launch Systemen használt segédrakéták öt szegmensből állnak).

A QM2 (Qualification Motor 2) motor tesztje lefedte a teljes működési időt (130 másodperc) és 4500 kN maximális tolóerőt ért el. A P120C burkolatát Olaszországban, a hajtómű fúvókáját Franciaországban és a gyújtórendszert pedig Norvégiában gyártják. A szilárd hajtóanyagot helyben, Francia Guyanában készítik és töltik a rakétamotorba. Ez volt a harmadik és utolsó tesztgyújtása a P120C-nek, de az első, melyet az Ariane-6 konfigurációban teszteltek – sikerrel. A tesztállást ezért mechanikai szempontokból és a repülési szoftver miatt át kellett alakítani. Korai előrejelzések alapján nem volt semmi rendellenesség a teszt során, de egy teljes elemzés után fogják csak kijelenteni a tényleges minősítést a repülésre.

Ariane-6: a rakéta alján jól látható a négy darab P120C segédrakéta
Forrás: ESA

James Webb űrtávcső

Múlt hét elején a James Webb űrteleszkóp sikeresen átment az összes indítási környezeti teszten, így letesztelve az indítás rideg és megterhelő viszonyainak hatását az űreszközre. A James Webb-et egy Ariane-5 rakétával tervezik indítani.”Az űreteleszkóp sikeres indítási környezeti tesztje egy hatalmas előrelépést képvisel a hosszú út során ami a tényleges starthoz vezet” – nyilatkozta Bill Ochs, J. Webb projektmenedzser a NASA Goddard űrközpontjából. “A környezeti tesztek demonstrálják a James Webb képességeit, ami ahhoz kell, hogy épségben átvészelje a rakétán való utat az űrbe, ami a legmegterhelőbb és legveszélyesebb része a küldetésnek. Az akusztikus és vibrációs teszteket végrehajtó nemzetközi csapat kiemelkedően jó és elhivatott szakemberekből áll, ami szerencsére az egész űrteleszkópot tervező és építő csapatra jellemző”. Az indítás hanghatásainak a tesztelésére a teleszkópot egy akusztikai kamrába vitték, ahol 140 decibeles erővel vizsgálták meg ellenálló képességét. Az akusztikus teszt eredményének kiértékelése után az űrtávcsövet egy másik terembe vitték át, ahol az vibrációs terhelését szimulálták.

A JWST felépítése
Forrás: NASA
A Northrop Grumman videója a JWST felbocsátásáról és üzembe helyezéséről

Az űrteleszkóp most egy komplett ellenőrzésen fog átesni, a fő elemeit fogják vizsgálni: a tükröket és a napellenzőt, ezután pedig a NASA, ESA és a CSA (Kanadai Űrügynökség) szakemberei egy végső tesztsorozattal engedélyeztetik az űreszköz Guyana Űrközpontba való átszállítását. Ha minden a terv szerint halad, akkor a jelenleg is érvényes dátum szerint 2021. október 21-én startol el a James Webb Űrtávcső. A nemzetközi összefogás keretében 258 cég gyártotta le az alkatrészeit, az Egyesült Államokból, Kanadából és az ESA tagországaiból.

A Hubble Űrtávcső és a JWST tükreinek méretének összehasonlítása

BepiColombo

Eközben több millió kilométerre a Földtől az ESA és JAXA Merkúr-szondája, a BepiColombo készülődik az első Vénusz melletti elhaladására, melyre október 15-én kerül sor. A 2018 októberében indított szondának összesen kilenc gravitációs hintamanőverre van szüksége ahhoz, hogy elegendően csökkenteni tudja a sebességét a 2025-ös Merkúr körüli pályára álláshoz. Az első ilyen hintamővert idén áprilisban hajtotta végre, a Földet közelítette meg és annak gravitációjával csökkent a szonda sebessége. Az október 15-i hintamanőver lesz az első a tervezett kettő közül a Vénusszal, míg további hat Merkúr-megközelítés szükséges a végső pályára álláshoz. Magyar idő szerint csütörtökön 06:58-kor lesz a legközelebb a Vénuszhoz az űreszköz, mintegy 10 270 kilométerre. Az elhaladás közben a szonda tudományos méréseket fog végezni az atmoszféra és környezeti adatok gyűtésének érdekében. Ezeket a méréseket a japán Akacuki Vénusz-szonda és a Föld körüli pályán lévő Hiszaki Spektroszkópikusz Obszervatórium méréseivel koordinálják. A második megközelítés 2021. augusztus 11-én várható – ekkor csak 1 007 kilométerre lesz a bolygótól a szonda.

A BepiColombo földközeli elhaladásáról készült felvételek
A BepiColombo felépítése
Forrás: Airbus

A Csang’e-program – 1. rész

A Kínai Űrügynökég (CNSA) jelenleg is gőzerővel haladó Csang’e-programját fogjuk bemutatni mai cikkünkben.

A Csang’e-program hivatalosan angolul Chinese Lunar Exploration Program – CLEP (Kínai Holdkutatási Program), illetve szokták még Chang’e-programként is emlegetni. Magyarul Csang’o-programként is találkoztahtunk vele. A Hold kínai istennőjéről, Csang’e-ről lett elnevezve a projekt. Ouyang Ziyuan kínai geológus és kozmológus az elsők közt hangoztatta, hogy a Holdon nemcsak az ismert, talajban található fémeket lesz érdemes kinyerni (pl. titánium), hanem az ún. hélium-3 nevezetű stabil izotópot is – ez egy tökéletes fűtőanyag a jövőbeli esetleges fúziós reaktoroknak a Hold felszínén. Ziyuan jelenleg a CLEP-program vezető tudósa. Már 1991-ben is voltak ötletek egy esetleg holdprogramra, de hivatalosan csak 2004-ben indult el a projekt. A kutatóprogram négy fázisból áll.

A CLEP és a CNSA logója – a CLEP logón jól látszik két lábnyom, ami az emberes küldetések előkészítését hivatott szimbolizálni.
  • I. fázis: orbitális küldetések keringőegységekkel
    Az orbitális missziók célja a Hold feltérképezése volt – így előkészítették a terepet a jövőbeli leszállóegységeknek, illetve a majdani robotikus kutatóállomásnak. Ezt a fázist a Csang’e-1 és Csang’e-2 szondákkal sikeresen elvégezték, így zöld utat kapott a második fázis.
  • II. fázis: leszállóegységek és roverek
    A CLEP program jelenleg ebben a fázisban van – a Csang’e-3 és Csang’e-4 landerek sikeres leszállásával és a két darab Jütu (Yutu, avagy Jáde Nyúl) rover sikeres működésével jelenleg is felszíni kutatásokat végeznek a Holdon.
  • III. fázis: minta-visszahozatali (sample return) küldetések
    Az első két fázis bebizonyította, hogy Kína képes űrszondát pályára állítani a Hold köré, és akár sima leszállást is végre tud hajtani. A következő, harmadik fázis célja bizonyos mennyiségű minták épségben való visszahozása a Földre. A Csang’e-5 lesz az első ilyen küldetés a Luna-24 1976-os minta-visszahozatala óta.
  • IV. fázis: holdi robotikus kutatóállomások
    Sikeres visszahozatalok után állandó robotikus kutatóállomásokat terveznek a Holdra indítani, ahonnan roverek és egyéb kutatószondák segítségével végeznének tudományos kutatást, illetve előkészítenék a terepet kínai emberes holdmisszióknak.
KüldetésIndítás dátumaIndítójárműKüldetés részleteiÁllapot
I. fázis
Csang’e-12007.
okt. 24.
Long March-3AKeringő űrszonda a Hold körül,
első kínai holdmisszió.
Sikeres
küldetés
Csang’e-22010.
okt. 01.
Long March-3CKeringőegység, holdi kutatása
után a 4179 Toutais aszteroidát vizsgálta.
Sikeres
küldetés
II. fázis
Csang’e-32013.
dec. 03.
Long March-3BLeszállóegység és rover, az első
kínai sima leszállás a Holdra.
A Jütu-1 is sikert aratott.
Sikeres
küldetés
Csüecsiao2018.
máj. 20
Long March-4CL2 Lagrange-ponthoz helyezett
holdi adattovábbító-műhold, ami
a Csang’e-4 jeleit továbbította a
Földre a Hold túlsó oldaláról.
Jelenleg
zajlik
Csang’e-42018.
dec. 07.
Long March-3BLeszállóegység és Jütu-2 rover –
sima leszállás a Hold túloldalán
először a történelem során.
Jelenleg
zajlik
III. fázis
Csang’e-5
T1
2014.
okt. 23.
Long March-3CA minta-visszahozatali küldetés
előkészítése – a visszatérő kabin
éles tesztjét hajtották végre a Hold megkerülésésével és a Földre
való visszatéréssel.
Sikeres
küldetés
Csang’e-52020. negyedik negyedévLong March-35Keringőegység, leszállóegység és
rover – első minta visszahozatali
küldetés az 1976-ban végrehajtott
Luna-24 óta.
Tervezett
IV. fázis
Csang’e-62023-24Long March-5Keringőegység, leszállóegység és
rover – második minta-visszahozó
küldetés.
Tervezett
Csang’e-72024Long March-5Keringőegység, leszállóegység és
rover – nyersanyagok kutatása
a talajban.
Tervezett
Csang’e-82027Long March-5Ismeretlen küldetésparaméterek,
valószínűleg a holdi építkezés
tesztelése, mellyel az emberes
repüléseket készítenék elő.
Tervezett

A szondákkal a kínai Telemetry, Tracking and Command – TTC rendszer tartja a kapcsolatot, ami négy helyen elhelyezett hatalmas rádióantennákból tevődik össze: 50-méteres antennák Pekingben, illetve 40-méteres antennák Kunmingban, Sanghajban és Ürümcsiben (Urumqi). Így egy 3000-kilométeres VLBI (Very-long-baseline interferometry – nagyon hosszú bázisvonalú interferometria, rádiócsillagászati technológia) rádióteleszkópot alkotva kommunikálnak a szondákkal.

Az eddigi összes Csang’e-programbeli küldetést a Hszicsang Műholdindító Központból (Xichang Satellite Launch Center) indították Long March (Hosszú Menetelés) rakéták használatával. A központ a közép-kínai Szecsuan tartomány déli részén található, 60 kilométerre Hszicsang városától. 1984 óta üzemel az űrközpont – katonai, tudományos és nemzetközi kereskedelmi indításoknak is helyet ad. Innen indították a híres kínai-európai Double Star magnetoszférakutató holdakat – ami az európai-kínai űrkapcsolatok fontos szimbóluma a mai napig. 1996-ban történt egy jelentős baleset, amikor egy Long March-3B hordozórakéta másodpercekkel az indítás után letért a kijelölt pályáról és egy közeli faluba becsapódott az Intelsat 708 műholddal a fedélzetén.

A Csang’e-5 küldetéstől a megnövekedett tömeg miatt már Long March-5 típusú hordozóval fogják a Hold felé elindítani a szondákat a Vencsang Űrközpontból. Ez Kína legújabb űrkikötője – 2014-ben nyitotta meg kapuit. Hajnan szigetére, egy szuborbitális teszttelep helyére építették. Elhelyezkedése két okból is nagyon kedvező – csak 19°-ra van az Egyenlítőtől, így jobban ki tudja használni a Föld tengelyforgási sebességét. Második előny, hogy a többi kínai indítóközponttal ellentétben ezt a Dél-kínai-tenger partjára építették, így az elhasznált rakétafokozatok az Csendes-óceánba zuhannak, nem pedig sűrűn lakott területre. De vajon miért építették a kínaiak az összes űrközpontjukat az ország mélyére? Az 1960-as szovjet-kínai kapcsolatok elhidegülése után már a Szovjetunió is egy potenciális ellenség volt az USA mellett, ezért védelmi célokból építették ezeket a központokat ennyire távol a sebezhető partoktól, illetve az északi határoktól.

Csang’e-1

A Csang’e-1 keringő szonda volt az első kínai küldetés égi kísérőnkhöz. A küldetés műszaki céljai közé tartozott az első holdi tartózkodásra alkalmas keringőegység kifejlesztése, megépítése és pályára állítása, a holdi repülésre kifejlesztett technológia letesztelése, egy holdi kutatómunka elvégzésére alkalmas műszaki egység kifejlesztése és végül a következő holdmissziókhoz pedig tapasztalatgyűjtés. Az elsődleges tudományos célok közé pedig a következők tartoztak: háromdimenziós sztereóképek készítése a Hold felszínéről, bizonyos kémiai elemek mennyiségének és eloszlásának a vizsgálata a felszínen, holdi talajvastagság megmérése és a hélium-3 izotóp előfordulás helyeinek a felkutatása.

A Csang’e-1 startja és művészi ábrázolása a Hold körül.

Az orbitert a DFH-3 Comsat műholdplatformra építették, 2350 kg-ot nyomott indításkor – ennek körülbelül fele üzemanyag és 130 kilogrammnyi tudományos eszköz. Méretei: 2.0 x 1.7 x 2.2 méter, két kihajtható napelemtábla töltötte a szonda akkumulátorait. Nyolc fő tudományos eszközt helyeztek el a szondán:

  • Sztereó kamerarendszer a holdi felszín feltérképezéséhez az elektromágneses spektrum látható tartományában
  • Interferometrikus spektrométer multispektrális képalkotáshoz
  • Lézer alapú távérzékelő-eszköz a Hold topográfiai térképének elkészítéséhez
  • Gamma és röntgen hullámhosszokon működő spektrométer a Holdon található radioaktív elemek felkutatására
  • Mikrohullámú radiométer a holdi talaj (regolit) vastagságának megméréshez
  • Nagy energiájú részecske- és napszéldetektorok a holdközeli tér űridőjárási viszonyainak a méréséhez
Egy Csang’e-1 által készített topográfiai térkép

Az űrszonda 2007. október 24-én indult egy CZ-3B rakétával Hszicsangból. A hordozórakéta végfokozata egy 205 x 21 000 kilométeres elnyújtott pályára állította az űreszközt. Október 31-én egy 13 perces hajtóműindítással a szonda transzlunáris átviteli pályára állt (TLI), 10,9 km/s sebességre való gyorsítás után. November 5-én 22 percnyi lassítás után egy 200 x 8600 km-es ellipszispályára állt a Hold köré. Egy második, négyperces fékezőmanőverrel 213 x 1700 km-es pályát ért el, ezután ismét, egy tízperces manőver 1.59 km/s sebességre lassította a szondát így elérve a 127 perces keringési idővel rendelkező, 200 kilométer magas közel-körpályát a Hold körül. A szonda az egy éves tervezett működési idejét négy hónappal túlteljesítette. A küldetés végén egy végső lassító manőver segítéségel belevezették a Csang’e-1-et a Hold felszínébe, Mare Fecunditatis közelében csapódott be a szonda 2009. március 9-én. Működése során több mint 175 GB-nyi adatot szolgáltatott a tudósoknak, és a történelemben először készített pontos negyfelbontású 3D-s topográfiai képet az egész Holdról, illetve először végezteg passzív mikrohullámú távérzékelési méréseket égi kísérkőnk felszínén.

A Hold topográfiai térképe
Csang’e-1 felkészítés közben közben

Következő részünkben a Csang’e-program következő küldetéseivel és azok érdekességeivel fogunk foglalkozni.

Szputnyik-1: 63 évvel ezelőtt

Hatvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon kezdődött az űrkorszak. A Szovjetunió sikeresen pályára állította az első ember alkotta mesterséges holdat, a Szputnyik-1-et 1957. október 4-én. A hordozórakéta szintén ezt a nevet viselte, melyet az R-7 ballisztikus rakétából fejlesztettek ki, mindkettőnek főkonstruktőre Szergej Koroljov volt. Magyar idő szerint csak 21:28-kor ünnepelhetünk, ugyanis ekkor startolt el a rakéta Bajkonurból. A 83 kilogrammos, 58 centiméter átmérőjű fémgömb egészen 1958. január 4-ig keringett alacsony Föld körüli pályán, ezen a napon a légköri fékezésnek köszönhetően elérte az atmoszféra sűrűbb réteigeit, és elégett. Holnap egy hosszabb írásunkkal szeretnénk bemutatni a küldetést, addig is emlékezzünk meg erről a hatalmas eseményről, ami mindenkorra megváltoztatta az emberiség történelmét.

A Szputnyik-1 startja 63 évvel ezelőtt
Az első mesterséges hold felkészítése