Tavaly áprilisi indulásunk óta szinte lehetetlen összefoglalni mennyi minden történt velünk és a bloggal, ezért a jubileumi 1000. bejegyzés kapcsán arra gondoltunk, hogy mindannyian írunk pár személyes mondatot. Figyelem! Érzelgős és űrmentes bejegyzés következik! 🙂
Mielőtt még egyesével írnánk pár szót, szeretnénk Nektek olvasóknak egy hatalmas köszönetet mondani! Két kérésünk azonban lenne most hozzátok: írjátok meg kommentben itt vagy Facebook-on, hogyan találtatok ránk, és mit szerettek a legjobban a blogban (akár azt is, hogy mit szeretnétek még látni, olvasni!). A másik, hogy kérünk titeket, ajánljátok a blogot ismerőseiteknek, családnak, bárkinek, akit érdekel az űrhajózás/űrkutatás, hogy minél több emberhez eljuthassunk.
Zoli
A blog indulása előtt nem gondoltam, hogy így megváltozik majd az életem, és hogy ennyire szerves részét képezi majd az írás a mindennapjaimnak. Volt egy “romantikus” gondolat, hogy hetente ennyi meg annyi dologról írunk majd, és ez milyen könnyű lesz, úgyis mindig követjük a friss híreket. Hát ez nem jött be. Írni teljesen más, mint beszélgetni róla, azóta ezt keményen megtanultuk. De ez egyáltalán nem baj, ez a tanulási folyamat része, melyre nagy szükségünk volt. Nagyon nehéz olvasóból átváltani “tartalomgyártóvá”, de nagyon megérte. Amikor egy íráson dolgozol, sokszor napokig, vagy hetekig munka mellett, nagyon fárasztó tud lenni, de minden tekintetben megéri. Hogy miért is? Mert egy szuper, új közösség jött létre a blog által, új barátokat szereztünk, és közben folyamatosan tanultunk. Az indulás előtt azt mondtam, hogy ha akár 1 emberrel is sikerült megkedveltetnünk az űrhajózást, már megéri a dolog, az összes többi ráadás. Úgy gondolom, hogy ez maximálisan sikerült. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a Youtube-on közvetítünk indításokat élőben, vagy kétheti webcastunk lesz.
Azonban ezután sem állunk le, és szeretnénk továbblépni a következő szintre, megtartva a blog eredeti értékeit – hamarosan jövünk a részletekkel, addig is nagyon-nagyon köszönjük, hogy olvastok és követtek minket, nagyon sokat jelent nekünk a támogatásotok!
Dávid
Amikor felmerült az ötlet, hogy kezdjünk el egy űrutazásról, űrhajóról/rakétákról, és mindenről, ami a világűrrel kapcsolatos blogot vezetni, nem is gondoltam, hogy milyen összetett és komoly munka is ez, ha tényleg odaadással és alázattal csináljuk. Márpedig szerintem csak így érdemes csinálni, mert a sorok között kiderül az ellenkezője úgyis. Az egyik vágyam, hogy teljes állásban ezt csinálhassam, amire -valljuk be- elég kicsi az esély, mert sajnos sokkal kevesebb időm jut írásra, mint azt az elején gondoltam. Hiszen amíg valaki nem kerül bele a blogírás világába, el se tudja képzelni, mennyi munkával és felkészüléssel jár egy igényes és tartalmas cikk megírása, illetve a tartalomszolgáltatás folyamatos fenntartása. Rengeteg információt kell összegyűjteni, legtöbbször angolul, tehát még fordítani is kell. Ennek ellenére munka és iskola mellett csináljuk, napi szinten teszünk fel legalább egy képet, hogy a kedves olvasók mindig találkozzanak valami újjal az oldalon. Mégis mindig örömet okoz egyrészt a blog szerkesztése, másrészt az az egyre nagyobb figyelem, ami minket övez.
Nem győzöm mindig hangsúlyozni, hogy tanulva tanítani az egyik legjobb dolog. Én is rengeteg mindent tanulhattam akár saját cikkek írásakor, akár a többiek munkáiból, és ezért nagyon hálás vagyok. Úgy gondolom, szinte a legjobbkor kezdtük el ezt az egészet tavaly áprilisban, hiszen azóta már rengeteg történelmi pillanatról számolhattunk be, és mennyi ilyen alkalom vár még ránk! Mióta pedig szóban is jelen vagyunk a közösségi médiumok egyes felületén, még inkább örülök, hogy a részese lehetek egy ilyen remek közösségnek, ami a téma köré épül és folyamatosan bővül. A magam részéről jobban szeretek szóbeli interakciókban részt venni, spontánabb és közvetlenebb forma, így az élő adások mindig kompenzálni tudnak abban, hogy írásban esetleg nem jut annyi időm az egészre, mint szeretném. Remélem, még nagyon sok évig lesz alkalmam részt venni a blog fejlesztésében és a tartalmak gyártásában! És köszönöm én is a rengeteg támogatást szóban és írásban is!
Peti
Gyerekorom óta érdekelt a világűr. De az igazi nagy érdeklődést Marton Béla: A Ceresz foglyai című science-fiction könyve hozta meg. Rengeteg mindent köszönhetek ennek a könyvnek. Többek között azt is, hogy ennek a remek csapatnak lehetek a tagja. Zoli és Dávid már egy ideje dolgoztak a blogon, amikor egy cikkük hatására én is képbe kerültem. Olyan srácok közé kerültem, akikkel hamar megtaláltam a közös hangot, annak ellenére, hogy személyesen (IRL) még nem találkoztunk azóta sem De ami késik nem múlik! Az első blognak írt cikkem 2019 novemberében jelent meg. Beleszédülök, ha végiggondolom mennyi mindent csináltunk együtt azóta. És hogy mennyi mindent tanultam ebben az egy évben? Felsorolni sem tudom. Annyi biztos, hogy egyáltalán nem volt könnyű ez a foglalatoskodás. Igazából még most sem az. Ugyanis a cikkekre és a később képbe kerülő online közvetítésekre felkészülni sokszor több időt vett/vesz igénybe mint maga az írással folyamata. De ennek ellenére minden percét szeretem, igazi kikapcsolódás. Intellektuális menekülés a hétköznapok szürkeségéből. Az pedig, hogy ezt barátaimmá lett blogger társaimmal tehetem, csak még felemelőbb.
Bence
Pár éve kezdett érdekelni a világűr – amatőrcsillagászattal kezdtem, kisebb csillagászati távcsővel esténként a szabad ég alatt töltöttem az időmet. Csodálatos élmény volt megpillantani először a Szaturnusz gyűrűit, a Jupiter holdjait, vagy akár a Holdon látható “tengereket”, hegységeket és síkságokat…. aztán jött egy pillanat, egy gondolat – vajon hogy jutottunk el oda? Minek a segítségével? Ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, már nem csak a bolygókat és Holdat “ismertem fel” az égbolton – a Nemzetközi Űrállomás első észlelése is egy csodálatos élmény volt… Aztán jött egy esemény – a Falcon Heavy első indítása volt számomra az a vízválasztó pont, amikor elhatároztam, hogy egy nap én is űrhajózással szeretnék foglalkozni. Ekkor még nem ismertem a blogot, csaknem egész két évre rá, 2019 vége – 2020 eleje körül találtam rá… láttam a srácok cikkein, hogy hasonlóan viszonyulunk a dolgokhoz. Nem vagyunk szakértők, sem mérnökök, csupán érdeklődésből és rajongásból ássuk bele magunkat a témába és népszerűsítjük azt. Megláttam, hogy vendég bloggert keresnek, szóval elküldtem az egyik MANT pályázatra megírt esszémet a jelentkezésemmel… Február végére már a csapat legújabb tagja voltam. Az első cikk megírása hatalmas izgatottsággal töltött el, és rettentően szeretem – a mai napig. Egy nagyon jó csapatot alkotunk, egyszerű kollégákból barátokká váltunk. Mindenkinek megvan a kedvenc témája amibe lehet jobban beleásta magát, így tényleg nagyszerűen kiegészítjük egymást.
Tanulmányok és kollégium mellett kicsit nehézkes az írás az időszűke miatt, de mindent megteszek azért, hogy a lehető legtöbb információ, érdekesség eljusson az olvasókhoz (és persze a küldetés profilok is időben :D). A blogolás kezdetén nem is gondoltam volna arra, hogy egy ilyen erős kötelék alakul ki a csapatban, illetve hogy egy nap már Nagy Szabival együtt Youtube-csatornánkon fogjuk-próbáljuk közvetíteni az indításokat és eseményeket!
Srácok, köszönetet szeretnék mondani a lehetőségért, hogy a csapat tagja lehetek, kedves olvasóinknak pedig köszönöm-köszönjük, hogy ennyien vagytok, tényleg nagyszerű és felemelő érzés! Remélem még sokáig csinálhatjuk ezt, mert a célunk az, hogy népszerűsítsük ezt a fantasztikus témakört – a jövő rengeteg izgalmas eseményt tartogat, és nem szabad lemaradnunk róla! Végül Tim Marshall szavaival zárnám:
“Amikor végül megindulunk a csillagok felé, a kihívások olyan hatalmasak lesznek, hogy talán már nem oroszokként, amerikaiakként vagy kínaiakként, hanem az egész emberiség képviselőiként fogunk útra kelni. Addig azonban – noha a Föld gravitációját már legyőztük – még foglyai vagyunk saját gondolkodásmódunknak, a másik iránti gyanakvásunknak és az erőforrásokért való versengés szellemének. Még nagyon sokat kell fejlődnünk és alakulnunk.”