Jelenleg csak a SpaceX és a ULA rendelkezik megfelelő, nagy teherbírású rakétákkal.
Még július közepén adta ki javaslatát az Amerikai Űrhaderő (USSF) a nemzetbiztonsági küldetések végrehajtásának következő fázisához , a National Security Space Launch Phase 3-hez, ami egy fontos változtatást tartalmaz. A korábbi gyakorlattal ellentétben kettő helyett már három cég között osztanák el a 2025-2029-es időszakra tervezett, több milliárd dollár összértékű indításokat, tehát a SpaceX és a ULA mellett egy új kereskedelmi megbízott is feltűnhet a horizonton. Az említett két cég 2020-ban nyert el fontos szerződéseket a második szakaszra a USSF-től, ami az akkori nagy teherbírású rakéta felhozatal szempontból nem volt meglepő, a helyzet viszont azóta nem sokat változott. Ehhez képest egy újabb, még nem bizonyító szereplő bevétele ezen jelentős küldetések lebonyolítására igencsak meglepő lépés. A döntéshozók az „űripari visszajelzésekre és az indítási lehetőségek, valamint a megbízhatóság fokozására való növekvő igényekre” hivatkozva magyarázzák a változtatást. Emellett szintén nem elhanyagolható szempont Kína előretörése a rakétagyártó és indítás lebonyolító cégek terén.
Természetesen a Blue Origin neve rögtön felmerült, mint lehetséges harmadik partner, miközben a cég továbbra sem tudott semmilyen érdemleges eredményt felmutatni orbitális indítások terén. Bár a New Glenn nehézrakéta bemutatkozására talán a fentebb említett időszakban végre sor kerülhet, még nem jelent garanciát arra, hogy megbízhatóan is tud teljesíteni, és időben megszerzi-e az Űrhaderő szigorú jogosítványait a nemzetbiztonsági küldetések végrehajtásához. Hogy rajtuk kívül még ki jöhetne egyáltalán szóba harmadikként, eleve jó kérdés, talán a Rocket Lab a fejlesztés alatt álló Neutronnal, vagy esetleg a Relativity Space a Terran R hordozóval, de ezek a rakéták a New Glennel legkorábban 2-3 év múlva érhetnek olyan fejlesztési stádiumba, hogy egyáltalán elkezdhetnek számolni velük.
Tory Bruno, a ULA elnök-vezérigazgatója viszont a napokban úgy nyilatkozott a tervezett változtatásról, hogy „sok kérdést felvet azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételek mellett mit szeretne az Űrhaderő elérni”, illetve, „a versenyképesség fenntartásának szempontjából nem biztos, hogy az a megfelelő út, ha mindenki nyer”.
