Az Ariane-5 búcsújával egy időre nagy teherbírású rakéta nélkül marad Európa

Kapcsolódó

Elhagyta a Nemzetközi Űrállomást a Progressz MSz-25

A teherűrhajó december óta tartózkodott az Nemzetközi Űrállomáson. Csaknem fél...

A nap képe #1482 – A Hold és a Canadarm2

A Hold társaságában láthatjuk a Nemzetközi Űrállomás Canadarm2 robotkarját,...

Kiválasztották az európai Vigil űrszonda építőjét

Az Európai Űrügynökség május 22-én tartotta Brüsszelben azt az...

A nap képe #1481 – Tenacity kicsomagolás

A Dream Chaser Tenacity „kicsomagolása”, miután megérkezett a Kennedy...

Az ESA bizonytalan ideig nem lesz képes önerőből komolyabb hasznos terhet az űrbe juttatni, és külső segítségre szorul.

Az Ariane-5 csütörtöki utolsó indítása egy új és kellemetlen helyzetet teremtett az Európai Űrügynökség számára: nem tudnak önerőből, európai rakétával nagytömegű hasznos terhet az űrbe juttatni. Ennek több oka is van, ezeket vesszük sorra.

Az Ariane-6 késlekedése

Miközben az Ariane-5 egy kiváló konstrukció volt és 27 éven keresztül megbízható „igáslóként” szolgált, számos különböző küldetést teljesítve, időszerűvé vált az újabb generációváltás. Az ESA az Arianespace-szal még 2014-ben kezdte meg az Ariane-6 fejlesztését, azonban a szükségesnél kevesebb pénzügyi támogatás, a nehézkes és lomha fejlesztési folyamat többször is komoly időbeli csúszásokat szenvedett el, aminek következtében a mai napig nem tudott bemutatkozni az újgenerációs rakéta. Rádaádul jelenleg úgy néz ki, hogy erre idén már nem is kerülhet sor, legkorábban 2024-ben debütálhat az új hordozó. Ami egy kis jó hírt jelent az ESA vezetősége számára, hogy az első repülésre szánt rakétát legalább már sikerült összerakni, és a következő hónapokban megkezdődhetnek vele az integrált földi tesztek.

Az első teljesen összeszerelt Ariane-6 indítása még várat magára. Fotó: ESA

A Vega-C földre kényszerülése

A közepes teherbírású hordozó legutóbbi decemberi kudarca után hosszas kivizsgálás következett, mivel a Vega rakétacsalád számára a legutóbbi nyolc indításból ez már a harmadik balesete volt. A Vega-C a kisebb verziójú Vega rakéta továbbfejlesztett változata, aminél 50%-kal több hasznos terhet képes alacsonyabb áron az űrbe juttatni. A tavaly évvégi műszaki hiba vizsgálata 2023 első felében végül lezárult és az ESA az év későbbi szakaszában tervezte is a visszatérést a rakétával, ám egy június 28-i statikus hajtóműteszt során fellépő hiba keresztül húzta ezen számításokat.

Az Avio nevű olasz cég, mely a Vega fő beszállítója, a második fokozat Zefiro-40 hajtóművével hajtott végre egy rögzített tesztet, melynek célja a továbbfejlesztett, szénszálas kompozitból készült torkolattal ellátott rakétamotor próbája volt. A decemberi kudarcot a hajtómű fúvókájában keletkező eldeformálódásra, és ezáltal fellépő nyomáscsökkenésre vezették vissza, ezért átalakították ezt a részegységet. Úgy tűnik, egyelőre nem megfelelően…a teszt 40. másodpercében ugyanis megint anomáliát fedeztek fel a mérnökök, a 97 másodpercesre tervezett teszt idő előtt befejeződött egy újabb nyomáscsökkenés miatt.
A Zefiro-40-et a kisebb Vega rakéta második fokozatán nem alkalmazzák, így elvileg ez a kisebb teherkapacitású típus repülhetne is még idén (amivel nem nagyon van sajnos kisegítve az ESA), de a Vega-C visszatérése még jónéhány hónapig várat magára, és akár szintén 2024-re tolódhat. 

A Vega-C második fokozata a Zefiro-40 hajtómű június végi tesztje előtt. Fotó: ESA

A Szojuz rakéta továbbra sem opció

Az orosz-ukrán háború miatt bevezetett szankciók egyik következményeként a Szojuz rakéták sem állnak az űrhivatal rendelkezésére. Már több küldetés, többek között az ExoMars is ezen korlátozás áldozatául esett (a Szojuzok mellett Proton-M rakéták sem indulhatnak európai megbízással), és több műhold indítása is komoly késést szenvedett ezáltal. Mivel a háború egyelőre beláthatató időn belül nem ér véget, a korlátozások is fennmaradnak, ami tovább rontja az ESA helyzetét.

Milyen megoldás maradt?

Talán nem nehéz kitalálni, hogy az űrügynökség és más európai magáncégek lényegében csak amerikai partnerekre, azon belül is főleg a SpaceX-re kell hogy támaszkodjanak. Erre jó példa az Euclid űrtávcső múlt heti indítása, melyet egy Falcon-9 hajtott végre, de említhetnénk a OneWeb műholdak felbocsátását is, melyet több alkalommal szintén a SpaceX igáslova állított pályára. Az Euclid-küldetés mellett még tavaly októberben egy másik fontos misszió, a Hera aszteroidakutató űrszondát is egy Falcon-9 fogja indítani az Ariane-6 helyett 2024 októberében, de itt nem ér véget a sor, hiszen az ESA Tanácsának június 29-i ülésén bejelentették, hogy az előbb a Szojuzról Vega-C-re történő áthelyezés után az Earth Clouds, Aerosols and Radiation (EarthCARE) küldetés is Falcon-9-cel fog indulni valamikor a jövő év második negyedévében. Emellett négy darab Galileo műhold felbocsátásáról is már megkezdődtek az egyeztetések a SpaceX-szel. Ahogy Josef Aschbacher, az ESA igazgatója elmondta, a hawthorne-i magáncég „rendkívül proaktív, gyors és professzionális segítségnek bizonyult már eddig is”, de minden bizonnyal ez csak öröm az ürömben az igazgató és az egész vezetőség számára.  

Az Euclid küldetés Falcon-9 rakétájának orrkúpja. Fotó: Jeff Foust

Érdemes még hozzátenni, hogy bármikor is mutatkozik be az Ariane-6, már rögtön hátrányból fog indulni, hiszen az elmúlt évek trendje egyértelműen az újrahasználható rakétakoncepció felé mutat, és egyre többen fejlesztik ebben a szellemben saját hordozórakétájukat. Az Ariane-6 pedig a 2014-es tervek alapján továbbra is egyszer használatos rakétaként fog bemutatkozni, miközben a Themis nevű újrahaszálható rakéta fejlesztése szintén több éves csúszásban van, így az ESA a következő években tovább veszíthet versenyképességéből és csak elképzelés marad a gazdaságos üzemeltetés.

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye