Az Artemis-1 misszió sikerrel vette az első megpróbáltatást, ami azt jelenti, hogy az Orion űrhajó végre elindulhatott a Hold irányába, így az emberiség is közelebb került egy lépéssel ahhoz, hogy visszatérhessen égi kísérőnk felszínére. Mint azt tudjuk erre legutoljára az Apollo-program keretében került sor, ám azóta évtizedek teltek el, de ez látvány szempontjából mindenképpen előnyünkre válik. Hogy mire is gondolunk? Mind az SLS hordozórakéta, mind az Orion kapszula temérdek kamerát kapott, melyek képesek magas minőségben rögzíteni az általuk látottakat. Cikkünkben ezúttal ezekre térünk ki, így megismerhetitek a misszió során bevetett kamerákat, pontos helyüket, valamint céljukat.
Forrás: NASA
Kezdésnek nézzük, hány ilyen eszközt helyezett el a NASA. A rakétán illetve az űrhajón összesítve 24 kamera van, ebből nyolc az SLS-en és 16 az Orionon. Fő feladatuk, hogy a küldetés alapvető eseményeit dokumentálják, ideértve az indítást, az emelkedés fázisát, a napelemes rendszer telepítését, a rakéta külső felületének ellenőrzését, a kapszula landolását majd begyűjtését, de tevékenységükhöz sorolhatjuk a Földről és a Holdról készített felvételeket is.
Az Orion és az ICPS szeparációja. Forrás: NASA
Mint említettük, maga a hordozórakéta nyolc kamerával lett felszerelve, négy darab a hajtóműszekció körül helyezkedett el, kettő a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták leválását figyelte, kettő pedig a hordozórakéta központi fokozatának szeparációját rögzítette.
Az Orion esetében beszélhetünk egy, a személyzeti modul adapterére szerelt külső kameráról, ami az emelkedési fázist volt hivatott dokumentálni, valamint egy másikról, mely a szervizmodul paneljeinek leválasztását és a napelemszárnyak kinyitását követte nyomon.
A napelemtáblák sikeresen kinyíltak. Forrás: NASA
A személyzeti modul adapterén elhelyezett kamera felvétele. Forrás: NASA
És most érkeztünk el azokhoz az eszközökhöz, melyek jelen pillanatban is hasznos információkkal szolgálnak, ugyanis az eddig leírtak cikkünk születésekor már lezajlottak. Ha már szóba kerültek a napelempanelek, az azokra erősített négy darab kamera segít a mérnököknek felmérni az Orion külső részének állapotát, és akár szelfi készítésére is alkalmasak az űrhajóról a Földdel vagy a Holddal a háttérben.
„Az Orion mind a négy napelemszárnyának a csúcsára egy-egy kereskedelmi forgalomban kapható, az űrben való használatra nagymértékben átalakított kamera van felszerelve, amely az űrhajó külsejének látványát nyújtja.” – mondta David Melendrez, a NASA, egyben az Orion-program munkatársa.
A napelemszárnyak képesek az űrhajó többi részéhez viszonyítva állítani helyzetüket, amivel optimalizálni tudják az Orion energiaellátásáért felelős napfény összegyűjtését. Ez továbbá azt is lehetővé teszi, hogy a kamerákat az űrhajó különböző részeire irányítsák ellenőrzés céljából, és dokumentálják annak környezetét, beleértve a Földet és a Holdat is.
Forrás: NASA
A személyzeti modul adapterén található egy speciális kamera is, melyet optikai navigációra és az Orion mélyűrbeli helyzetének pontos meghatározására használnak, de ezt fogják használni a holdfelszínnel kapcsolatos felvételek gyűjtésére is. Egy másik, szintén a személyzeti modul adapterhez rögzített kamera az Orion hőpajzsáról készít majd felvételeket, miután a személyzeti modul leválik a szervizmodulról, mielőtt az újra belépne a Föld légkörébe.
Az űrhajó belsejében további három vezeték nélküli kamera kapott helyet, melyek megmutatják számunkra mindazt, amit az űrhajósok a jövőbeli Artemis-küldetések során fognak látni. Az egyik kamera az elülső pilótaablakból néz kifelé, a másik pedig a parancsnoki ülés válla fölött található. Egy harmadik a kabinban lett elhelyezve, mely a felső zsilipajtó ablakán keresztül figyeli a küldetésmegszakító rendszer leválasztását, valamint felügyeli a landolás során az ejtőernyő kinyílását, melyet egyébként további két darab külső nagy sebességű kamera is nyomon fog követni.
Forrás: NASA
Az Orion kamerái által gyűjtött képek és videók többféle formátumban lesznek elérhetőek; normál felbontás, nagy felbontás, illetve 4K. Mindegyiket egy adott felhasználási célra szabják, és a küldetés során rendelkezésre álló sávszélességtől függően küldik vissza bolygónkra, vagy a fedélzeten rögzítik, hogy a misszió végeztével elemezzék azokat. Az űrhajó sávszélességi korlátai miatt, melyek természetesen a legfontosabb adatok földre történő továbbítását helyezik előtérbe, a livestream minősége alacsonyabb lesz, mint a fedélzeti felvételeké. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy a legjobb minőségű felvételek némelyike csak jóval a rögzítés, és a Földre történő továbbítás után lesz elérhető.
Ha pedig a Spacejunkie élő adását szeretnétek visszanézni az indításról, azt itt érhetitek el: