Az Artemis-1 küldetés képekben

Kapcsolódó

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

A nap képe #1480 – C3PO az IM-2 fedélzetén

Az Intuitive Machines IM-2 küldetésével C3PO is "elindul" a...

Az ESA két céget jelölt ki a kereskedelmi teherszállítási programjához

Az Európai Űrügynökség május 22-én jelentette be, hogy egyenként...

A Rocket Lab hajtotta végre az idei év 100. rakétaindítását

Az Electron ismét a NASA megbízásából indult, és két...

A nap képe #1479 – Euclid űrtávcső felvételek

Az Euclid űrtávcső első, tudományos eredményeket szolgáltató felvételei. Az...

Ahogy arról már beszámoltunk, vasárnap este az Orion űrhajó sikeres landolásával véget ért az Artemis-1 misszió, de az észbontó képeket még a mai napig nehezünkre esik felfogni. Volt szinte minden: űrszelfik, közeli Hold-fotók, de még Föld-takarás is, amit sikerült lencsevégre kapnia az Orionnak. A kedvenc képeinkből gyűjtöttünk nektek össze párat (jó, lehet nem csak párat), az Artemis-1 űrrepülés legszebb pillanatiról.

A Space Launch System rakéta indítása

A világ legnagyobb teherbírású rakétája, a Space Launch System (SLS) az Orion űrhajóval a híres Launch Complex-39B indítóálláson, a floridai Kennedy Űrközpontban. A kép november 7-én készült, 9 nappal az Artemis-1 startja előtt. Kép forrása: Joel Kowsky/NASA

Az Artemis-1 küldetés lobogójának felhúzása a híres (képen nem látható) visszaszámláló óra mellett a Kennedy Űrközpontban. Bal oldalon Charlie Blackwell Thompson-t, az Artemis-1 misszió repülésirányítóját, jobb oldalon pedig Mike Bolger-t láthatjuk, aki a NASA Exploration Ground Systems programvezetője. Kép forrása: NASA/Isaac Watson

Az Artemis-1 küldetés indulása 2022. november 16-án. Kép forrása: Joel Kowsky/NASA

Az Artemis-1 küldetés indulása közvetlenül a Vehicle Assembly Building (VAB) hangár mellől nézve 2022. november 16-án. Kép forrása: Keegan Barber/NASA

Hosszú záridős felvétel az SLS rakéta útjáról a világűrbe, jobb oldalon láthatjuk a küldetés úticélját, a Holdat. Kép forrása: Keegan Barber/NASA

Az Artemis-1 indulása egy másik szemszögből nézve. Kép forrása: Bill Ingalls/NASA

A két oldalsó szilárd hajtóanyagú segédrakéta az egész floridai partszakaszt bevilágította, és az éjből nappalt csinált. Kép forrása: Joel Kowsky/NASA

Az Orion útja a Holdig és vissza

Ez volt az első képek egyike, amit az Orion már a világűr ürességében készített. Ezt a látványt az egyik napelemtáblára szerelt GoPro Hero 4 kamera örökítette, mikor az űrhajó még egy alacsony Föld körüli parkolópályán keringett, együtt az ICPS második fokozattal. Nem sokkal ezt követte a trans-lunar injection burn, vagyis a holdi átviteli manőver, aminek során nagyjából 11 km/s sebességre gyorsította a rakétafokozat az Oriont, hogy elrepüljön a Hold mellett.

Egy másik gyönyörű felvétel háttérben a Földdel. Ekkor az űrhajó még csak egy 185 kilométeres magasságú pályán keringett, jelentősebben alacsonyabban, mint a Nemzetközi Űrállomás. Az Orion egy teljes keringést tett meg a Föld körül ezen a magasságon.

Hasonló felvétel a még összekapcsolt űrhajóról és rakétafokozatról. Az ICPS fokozat dolga végeztével levált az Orion űrhajó szervizmoduljáról, és biztonságos távolságban tíz CubeSat-szabványú mikroműholdat oldott le magáról. A műholdakat egy belső tárolóban helyezték el, azonban a sorozatos csúszásoknak és halasztásoknak köszönhetően számos űreszköz meghibásodott állapotban, vagy egyszerűen lemerült akkumulátorokkal került a világűrbe.

Az ICPS egy végső gyorsítómanőverrel elhagyta a Föld-Hold rendszert, és deaktivált állapotban egy heliocentrikus, azaz Nap körüli pályán kering.

Az Orion optikai navigációs kamerarendszere lencsevégre kapta otthonunkat, a Földet. Ennek a fekete-fehér felvételeket készítő kamerarendszernek fontos feladata volt a küldetés során, hiszen a Földről és a Holdról a repülés különböző fázisaiban alkotott képek segítségével képes volt az űrhajó megállapítani a két égitesthez viszonyított pontos helyzetét.

Talán az egész misszió legikonikusabb képe ez volt, hiszen az első élő adásból származik a csodás felvétel. Bal oldalon az űrhajó európai gyártású szervizmodulját láthajuk, jobb oldalon pedig a törékeny kék üveggolyót, a Földet. A napelemekre szerelt távirányítású kamerák (engineering cameras) fő szerepe az űrhajó vizuális megfigyelése volt.

Ismét egy hihetetlenül érdekes fotó következik, ezúttal technikai szempontból, hiszen az Orion egyik első űr-szelfijét láthatjuk. A több méter hosszú napelemek végére rögzített kamerák előnye, hogy a megfelelő dőlésszögben akár az egész űrhajót le tudják fotózni. A jövőben akár integető űrhajósokat is észrevehetünk majd az Orion ablakaiban.

Ismét akcióba lendült az optikai navigációs kamerarendszert, ezúttal azonban az úticélt vette szemügyre. A repülés hatodik napján lőtt felvételen már szépen kivehetővé válnak a holdi felszín sajátosságai, a kráterek és völgyek alakjai.

Természetesen az utasokról sem szabad megfeledkezni! Bal oldalon Moonikin Campos parancsnok van beszíjazva az egyik ülésbe, de a magyar dózismérőkkel felszerelt Helga és Zohar névre keresztelt bábuk is ott vannak, csak éppen nem láthatóak. A háttérben Snoopy élvezi a súlytalanság nyújtotta szabadságot. Érdemes megemlíteni az előtérben lévő Callisto fedélzeti számítógépet, ami a jövőben nagy segítségére lehet majd az Artemis űrhajósoknak.

Az első Hold melletti elrepülésre készülve hihetetlen látványban volt részünk.

Ritkán látni ilyen részletességgel a Hold túloldalát (és nem sötét oldalát, ahogy a képen is látszik, hogy eléggé világos van). Egy kis érdekesség, hogy eddig csak egyetlen egy űreszköznek sikerült épségben leszállnia a túloldalra: 2019-ben a Csang’e-4 kínai leszállóegység talajt ért a Von Kármán-kráterben, és egy kis rovert is magával vitt.

Utólag visszaküldött nagy felbontású kép a közeli elhaladásról. Az Orion 128 kilométer magasan száguldott az égitest felszíne felett a legközelebbi elhaladás pillanataiban.

Ismét egy felvétel a navigációs kamerák szemszögében, amelyek a különböző holdfázisokat is figyelembe vették a pontos helymeghatározáshoz. A felvétel már az első elrepülés után, a 7. napon készült.

Ezen a képen különösen jól látható az Orion személyzeti kabinját borító szigetelőréteg kékes színű elszíneződése. A kép középpontjában az ESA logójával is ellátott European Service Module szervizmodult láthatjuk.

Ismét egy visszatekintés a Holdra, ezúttal pedig a szervizmodul alsó részére van jó rálátásunk, ahol fő- és segédhajtóművek fúvókáit világítják meg a napsugarak.

Visszatekintés a Földre a küldetés 9. napján. A felvétel középpontjában az Orion napelemtáblája látható (fordított helyzetben). A sárgás-barnás folt a Földön az egészen pontosan a meglepően jól kivehető Szahara-sivatag, Afrika északi részén.

Az Orion, a Hold és a Föld. Ezt a képet az űrhajó a 432 210 kilométeres rekordtávolságban készítette – ezzel az Artemis-1 Orion űrhajója lett a legtávolabbra eljutott személyzet szállítására alkalmas űrhajó, ami hazatért a Földre. A rekordot a repülés 13. napján állította be.

Visszatekintés a Holdra, ezúttal a távoli retrográd holdi pályáról (Distant Retrograde Orbit – DRO).

Ismét egy gyönyörű felvétel a két égitesttel, ezúttal az Orion napelemtáblájának aktív felével. Összesen négy napelemszárny található a szervizmodulon, melyek egyenként 3-3-3 szegmensből állnak. Összteljesítményük meghaladja a 11 kWh-t, ami 50 számítógép, vagy akár 1000 okostelefon töltésére is elegendő lenne.

Az Orion optikai kamerarendszere rögzítette ezt a képet, már visszaúton a Hold felé, hogy elvégezhesse a return powered flyby gyorsítómanővert. Ezzel a hajtóműmanőverrel került az űrhajó arra a pályára, amivel haza tudott térni a Földre.

Az utolsó Hold melletti elrepülés közeledik. Lélegzetelállítóan részletes felvételeket láthatunk az égitest felszínéről, amihez egyre közelebb és közelebb került a keringési pályája mentén.

Húsz nappal a start után az Orion kamerái megpillantják felkelő Földet, a végső úticél a hazafelé tartó repülésen.

Az Artemis-1 Orion űrhajója végleg búcsút int a Holdnak. A képen az égi kísérőnk túloldalát láthatjuk, ami jóval sűrűbben van kráterekkel tarkítva, mint a Föld felé néző oldal.

Pár közeli kép az utolsó elhaladásról.

Szelfi a Hold mellett. A képen szépen kivehető az Oriont rögzítő gyűrű, valamint a kis alakokon még a kabin belsejébe is beláthatunk.

Részletes közeli felvételek a Hold felszínéről

A hazaút

Végleg elhagyta a Hold vonzáskörzetét az Orion űrhajó, és az Artemis-1 küldetés egyre közelebb kerül a végéhez.

Pár nappal a visszatérés előtt a NASA szakemberei meghozták a döntést, miszerint az Artemis-1 misszió a Baja California-félszigete melletti leszállási területen fog landolni a Csendes-óceánban. A landolás előtt három órával egy utolsó hajtóműves manőverrel az Orion pontosan beállította a röppályáját, hogy a kijelölt célpont irányéban érjen be a Föld légkörébe.

A Föld egyre nagyobb és nagyobb területet foglal el a kamerák látómezejében, ami arra utal, hogy az Orion közeledik hazafelé. Az űrhajó a bolygónkhoz érve közel 40 000 km/h sebességgel lépett be az atmoszférába – erre a sebességre a Föld vonzásának köszönhetően tett szert.

Az ún. skip reentry manőver közepén egy pár pillanatra helyreállt a kapcsolat az űrhajóval, ami ekkorra már a szervizmodult hátrahagyva, egy hullócsillaghoz hasonlóan hasított át a Föld atmoszféráján, közben egy plazmacsóvát húzva maga után. Részletek erről a manőverről (is) az összefoglaló cikkünkben.

A 11 ejtőernyőből álló szekvencia legfontosabb része: a három, közel 35 méter átmérőjű főernyő nyitásának pillanata. A többtonnás űrkabint három ejtőernyő nagyjából 30 km/h sebességre lassítja, majd így landol az óceánban is. Az ernyőnyitási folyamat:

  • az első három ernyő az Orion elülső részén található fedél eltávolítására szolgált
  • a következő lépésben két fékezőernyő nyílt ki, amelyek közel szuperszonikus sebességről körülbelül 460 km/h sebességre lassították a kabint
  • ezt három vezetőernyő kibontása folytatta, amelyek magukkal húzva egyben a három főernyőt is aktiválták

Idilli kép a végső ereszkedésről. Érdemes megfigyelni, hogy vizuálisan is megfigyelhető, hogy az Orion hőpajzsa még nagyon forró volt ekkor is.

A USS Portland csapatszállító egységei érkeznek az Orion kimentésére a Csendes-óceánól. Megfigyelhetjük, hogy négy légzsák is felfújásra került a leszállás után, amelyek az űrhajó stabilitását biztosították a háborgó vizeken.

A hajó fedélzetén már javában zajlottak a készülődések az űrhajó „kifogására”.

Gyönyörű felvétel az elsődleges állapotfelmérés során. Eleinte csak távolból figyelték meg a szakemberek az űrhajót, és a külseje és a befolyó adatok alapján ítélték meg, hogy biztonságos-e a mentési folyamat.

Ami az űrben csillogott, az most leginkább elszenesedett formában található meg az űrhajó falán – természetesen a hővédő borításról van szó, és ez a tervezett módon a leginkább terhelésnek kitett helyeken teljesen leégett a kapszuláról.

A mentőcsapatok dolgoznak az Orion mentésén.

A Holdat is megjárt Orion a USS Portland fedélzetén. Egyszerűen hihetetlen látvány, hogy ami napokkal korábban még több százezer kilométerrel odébb, a világűr zord körülményei között a Hold mellett repült el, most már épségben a Földön van. Kép forrása:

Az Orion természetesen azóta már megérkezett San Diego kikötőjébe, és egy karácsonyi szünetet beiktatva a NASA mérnökeire januárban szeretnék átszállítani a már történelmi kabint a floridai Kennedy Űrközpontba, hogy kinyerhessék az összes fedélzeten tárolt telemetriai adatot, felvételt, képet, videót.

Mindenképpen tudatosítanunk kell, hogy lesznek még érdekes képek és videók közzétéve, hiszen rengeteg anyagot egyszerűen nem tudott hazasugározni az Orion az űrbéli távközlési rendszerek korlátozott elérhetősége miatt.

Képek forrása (űrbéli felvételek és a leszállás): NASA Johnson | Flickr

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye