A terveknek megfelelően ma magyar idő szerint 11:44-kor az ESA (Európai Űrügynökség)-JAXA (Japán Űrügynökség) közös űrszondája, a BepiColombo végrehajtotta második gravitációs hintamanőverét a Merkúr mellett 200 km-es magasságban elhaladva. Az elhaladás során az űrszonda megfigyelő kamerái segítségével (MCU) képeket is készített Naprendszerünk legbelső bolygójáról, melyből az elsőt már meg is tekinthetjük.
Az alábbi felvételt magyar idő szerint 11:49:22-kor készítette a Mercury Transfer Module 2-es megfigyelő kamerája, amikor az űrszonda mintegy 920 km-re volt a Merkúr felszínétől. A legközelebbi, mintegy 200 km-es megközelítésre nem sokkal korábba került sor. Ezen a felvételen az északi irány nagyjából a jobb felső rész felé mutat.
A BepiColombo második elhaladása során készített első kép a Merkúrról. – Kép forrása: ESA
A Mercury Planetary Orbiter egyes részei is kivehetők a képen, nevezetesen a bal alsó saroktól a felvétel középső része felé tartó magnetométer karja, valamint a közepes nyereségű antenna egy kis része a jobb alsó sarokban. A magnetométer nagyjából követi a terminátor vonalat, a bolygó nappali és éjszakai oldala közötti határvonalat.
A BepiColombo második elhaladása során készített első kép a Merkúrról, feliratokkal. – Kép forrása: ESA
Számos geológiai érdekesség is kivehető a képen, jellemzően nagy méretű becsapódási kráterek, köztük egy 200 km széles, többgyűrűs medence, (amelyet részben a magnetométer eltakar).
A kép aljától a magnetométer felé egy kiemelkedő, egyenes, napsütötte sziklaszirt húzódik. Ez körülbelül 2 km magas, és 200 km hosszú , melyből 170 km látható ezen a képen. A szirt a Merkúr globális geológiai törésvonalának része. A vonalat a Nemzetközi Csillagászati Unió bolygórendszer-nómenklatúrával foglalkozó munkacsoportja e hónap elején nevezte el, és a „Challenger Rupes” nevet kapta.
A Challenger Rupes-tól jobbra egy 140 km széles névtelen kráter található, amelynek peremén belül, körülbelül egy óránál (az „e” betűnél) fényes folt figyelhető meg, amely egy kis méretű, fiatal becsapódási kráter viszonylag friss anyagkilökődése. A kráter alját láva borítja, amely a környező sima síkságig (Catuilla Planum) nyúlnak. A kráterfeneket két markáns törésvonal is metszi, amelyek nagyjából párhuzamosak a Challenger Rupes-szal. A törések valószínűleg a Beagle Rupes nevű törésrendszerhez kapcsolódnak (mely sajnos nem látszik a képen, mert sötétben van, és a magnetométer karja is elrejti), és minden bizonnyal izgalmas történetet mesél a Merkúr tektonikai múltjáról.
Egy másik figyelemreméltó kráter a 130 km széles Eminescu-kráter (a kép jobb felső sarkában), amelynek fényes központi csúcsa megragadja a napfényt. A BepiColombo ezt a különösen érdekes krátert is tanulmányozni fogja, mivel a Merkúrra jellemző geológiai jellegzetességeket, az „üregeket” rejti.
A kép jobb oldalán lévő 24 km széles Xiao Zhao (Hcsiao Csao) kráterből sugárzó fényes csíkok szintén kiemelkednek a sötétebb háttérből. Ezek a „sugarak” a krátert kialakító becsapódás során kilökődött anyagból keletkeztek, és néhány százmillió év alatt elhalványulnak majd. Ez azt mutatja, hogy a Xiao Zhao a Merkúr egyik legújabb becsapódási krátere.
Ez a rövid bepillantás ízelítő a Merkúr gazdag geológiából, amelyet a BepiColombo részletesebben fog tanulmányozni 2026-tól.
A BepiColombo által készített képek a következő napokban folyamatosan válnak majd elérhetővé.