Mozgalmas hete volt a Perseverance marsjárónak, hiszen azok után, hogy szeptember 6-án eredményesen lezárult a második mintavételi folyamat, rá két napra, szeptember 8-án újabb kőzetdarabot gyűjtött össze. A tudósok az első mintát „Montdenier”-nek, a másodikat „Montagnac”-nak nevezték el és már meg is történtek az első elemzések, amelyek segíthetnek bepillantást nyerni a Jezero régiójának történetébe.
Az első két eltárolt mintát a „Rochette” névre hallgató sziklából nyerte ki a Perseverance. Forrás: NASA/JPL
A „Rochette” elnevezésű szikla, a mintavétel alanya egy bazaltos összetételű kőzet, és lávafolyások eredményeként jöhetett létre. A kőzetben található kristályos ásványok lehetővé teszik a radiometrikus kormeghatározást, ennek segítségével pontosan meghatározható a vulkanikus eredetű kőzet keletkezésének kora. Általa behatárolhatóvá válik a térségben történt főbb események időszaka, mint a Jezero-kráter kialakulása, a víz megjelenése és eltűnése, valamint a bolygó éghajlatának változása.
A tudósok azt már tudják, hogy a Jezero-krátert valaha folyékony víz borította, az azonban továbbra is bizonytalan, hogy a tó mikor keletkezett és mennyi ideig volt jelen. Nem zárják ki annak lehetőségét, hogy ez az állapot geológiai léptékben rövid ideig tarthatott, tehát a vízfolyások hiába töltötték fel a becsapódásos krátert, az kb. 50 év alatt ki is száradhatott. A most begyűjtött kőzetminták és az első szikla elemzése (amiből nem sikerült végül mintát venni és elraktározni) arra utal, hogy a talajvíz hosszú időn át jelen volt. Ezt a kőzetekben talált sókristályokból valószínűsítik, melyek keletkezésére két elmélete is van a tudósoknak: vagy akkor alakuktak ki, amikor a tó már kiszáradt és a talajvíz átszivárogva a kőzeten megváltoztatta annak eredeti ásványait, vagy amit valószínűbbnek tartanak, hogy a krátert kitöltő folyékony víz elpárolgása hagyta hátra a sókristályokat.
Van esély rá, hogy az első két begyűjtött kőzetmagban található ásványi anyagok az ősi marsi víz apró buborékait zárhatták magukba. Ha ez így van, akkor egyfajta mikroszkopikus időkapszulákként szolgálhatnak (a sóásványok a Földön is képesek megőrizni az ősi élet nyomait), és további információkat nyújthatnak a Mars ősi éghajlatáról és lakhatóságáról.
Bár a tudósok még mindig nem tudják megmondani, hogy a víz, ami megváltoztatta ezeket a kőzeteket, több tízezer vagy több millió évig volt jelen, azt biztosra veszik, hogy elég hosszú ideig ott volt ahhoz, hogy a terület a múltban alkalmas legyen a mikroszkopikus élet kialakulására.
Illusztráció az ősi, vízzel borított Jezero-kráterről. Forrás: NASA
Ahhoz, hogy a kutatók pontosan fel tudják vázolni a Jezero-kráter történetét és meg tudják határozni a főbb események pontos idejét, további elemzések lesznek szükségesek. Emiatt a most és a későbbiekben begyűjteni kívánt minták nagy értéket képviselnek a jövőben, a Földön végzett laboratóriumi elemzésekhez.
A Perseverance következő potenciális mintavételi helyszíne, a Dél-Séítah mindössze 200 méterre van a marsjáró jelenlegi helyétől. A területen az Ingenuity már több alkalommal is végzett felderítő repüléseket. A rover legutóbbi mintái a fiatalabb kőzetrétegek közé sorolható, ezzel szemben a Dél-Séítah területén fellelhető sziklák valószínűleg idősebbek, ez által jobb rálátást biztosíthatnak a tudományos csapat számára ahhoz, hogy megértsék azokat az eseményeket, amelyek a kráter „padlóját”, beleértve a tó fenekét is alakították.
Október elején az összes Mars-misszió néhány hétig szünetelni fog, a Perseverance valószínűleg csak ezt követően fogja elvégezni a mintavételt a Dél-Séítah régióban.