A Solar Orbiter és a BepiColombo eltérő céllal (előbbinek a Nap, utóbbinak pedig a Merkúr kutatása a feladata), és eltérő időpontban (2020 február, illetve 2018 októbere) indultak útjukra, most azonban mégis szinte egyszerre, mindössze 33 órás különbséggel repülnek el a Vénusz mellett, hogy felhasználják a bolygó gravitációs erejét egy hintamanőver végrehajtásához. Ez példátlan lehetőséget kínál arra is, hogy különböző műszerek segítségével egyszerre tanulmányozzák a Vénusz környezetét egy időben, mégis különböző szemszögből, mindezt olyan helyszínekről, amelyek eddig nem voltak jellemzőek a bolygókat kutató űrszondákra.
A két űrszonda elhaladó pályája a Vénusz mellett. Forrás: ESA
Elsőként az ESA és a NASA közös projektjeként létrejött Solar Orbiter fogja megközelíteni a Vénuszt (küldetése során második alkalommal) augusztus 9-én, magyar idő szerint 6:42-kor. Az eszköz 7995 km magasságban fog elhaladni a bolygó mellett, melynek célja, hogy az űrszonda közelebb repüljön a Naphoz és megváltoztassák pályájának dőlésszögét (kiemelve az ekliptikus pályából) annak érdekében, hogy a legjobb rálátást nyerjék a Nap pólusaira.
Fantáziarajz a Solar Orbiter Vénusz melletti elhaladásáról. Forrás: ESA
A szonda 2020. februárjában indult útjára a ULA Atlas-V rakétáján, célja minden eddiginél közelebbi felvételek készítése a Napról és az első közelképek a Nap sarki régióiról, valamint a napszél összetételének mérése. A Solar Orbiter pályájának legközelebbi pontján 42 millió km-re lesz majd csillagunktól és várhatóan 2021 novemberében tudja elkezdeni elsődleges küldetését. Működése során 22-szer fogja megkerülni a Napot és a mostanin kívül még 6 alkalommal fogja a Vénusz gravitációját használni hintamanőver végrehajtásához.
A Solar Orbiter útja a Nap körül. Forrás: ESA
Az ESA és a JAXA partnerségének keretében megépített BepiColombo augusztus 10-én, magyar idő szerint 15:48-kor fog elrepülni a Vénusz mellett (szintén második, ám utolsó alkalommal), 550 km-es magasságban. Az űrszonda a Föld, a Vénusz és magának a Merkúrnak a gravitációját használja annak érdekében, hogy pályára tudjon állni Naprendszerünk legbelső bolygója körül és ellensúlyozni tudja a Nap hatalmas tömegvonzását.
Fantáziarajz a BepiColombo Vénusz melletti elhaladásáról. Forrás: ESA
A 2018 októberében, egy Ariane-5 fedélzetén útnak indult eszköz várhatóan 2025 decemberében áll pályára a Merkúr körül, és kezdi meg a bolygó kutatását. A szonda valójában két külön eszközből áll: az ESA által épített Mercury Planetary Orbiter (MPO), a Merkúr felszínéhez közel repülve vizsgálja annak összetételét, a JAXA Mercury Magnetospheric Orbiter (MMO) elnevezésű űrszondája pedig majd a bolygó mágneses terét, illetve ritka légkörét vizsgálja.
A BepiColombo útja a Merkúrhoz. Forrás: ESA
Habár a szondák tudományos műszereivel számos adatot fognak gyűjteni az elrepülés során, sajnos egyik eszköz sem fog tudni nagy felbontású képeket készíteni a Vénuszról a tudományos kameráik segítségével. A Solar Orbiternek a Nap felé kell néznie, míg a BepiColombo elsődleges kameráját az a szállítómodul takarja el pajzsként, ami azért felel, hogy a két eszközt eljuttassa a Merkúrhoz. A BepiColombo három megfigyelő kamerájából kettő azonban az elhaladás idején és az azt követő napokban képes lesz képeket készíteni a bolygóról. Ezek a kamerák fekete-fehér pillanatfelvételeket fognak megörökíteni, 1024×1024 pixeles felbontásban, és a már említett szállítómodulon úgy vannak elhelyezve, hogy az eszköz napelemeit és antennáit is megfigyelhessék velük. Az elhaladás legközelebbi pontján a Vénusz ki fogja tölteni a teljes látóteret, de ahogy az űrszonda megváltoztatja tájolását és távolodni kezd, a bolygó teljes egészében látható lesz a szonda szerkezeti elemei mögött. Az első képek augusztus 10-én fognak megérkezni, többségük azonban augusztus 11-én lesznek várhatóak.
Fentieken kívül lehetőség nyílik arra, hogy a Solar Orbiter SoloHI képalkotója segítségével a kutatók megfigyeljék a Vénusz éjszakai oldalát a megközelítést megelőző héten, azaz várhatóan a napokban. A SoloHI rendszerint a napszélről – a Napból folyamatosan felszabaduló töltött részecskék áramáról – készít felvételt azáltal, hogy rögzíti az elektronok által szétszórt fényt.
A megközelítés során összegyűjtött adatok hasznos információkkal szolgálnak majd az ESA jövőbeni, EnVision névre keresztelt Vénusz küldetéséhez, amelyet az év elején választottak ki, és a 2030-as évek elején indul Naprendszerünk második bolygójához.