Az EnVision Vénusz-szondára és a Gateway űrállomásra készülő elektronikai eszközökről is szó esett az InnoElectro kiállításon megrendezett konferencián, amelyen többek között Dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, és Dr. Sárhegyi István, a REMRED tulajdonosának előadását is meghallgathatták az érdeklődők. Az elektronikai ipar legfontosabb hazai eseményén Kővágó Angéla velük, és két másik űrtechnológiai termékeket forgalmazó cég képviselőjével készített interjút.
A Magyarországi Elektronikai Társaság március végén megrendezett kiállítással egybekötött konferenciáján, az elektronikai ipar szereplői többek között négy, világűrrel kapcsolatos előadást is hallhattak. A rendezvényen megjelent mintegy száz elektronikai vállalkozás között, nem egy, űriparban is érdekelt cég akadt. Az InnoElektro nagydíjat a PCB Desing Kft. TESTMESH fogyasztás karakterizáló eszköze nyerte el, amely a szilícium chipek gyártása során használható félvezető-tesztelő készülék, de hogy ennek mi köze lehet az űrkutatáshoz, arról már Lazányi János ügyvezető igazgatót kérdeztük.
– Az űrkutatásban rendkívül fontos, hogy megbízhatóan és hatékonyan működjenek a legkülönfélébb eszközök. Ezek vizsgálatára alkalmas-e ez a berendezés?
– Igen. Ez az eszköz a félvezető memóriacellák tesztelésére, és hosszú távú életfunkcióik mérésére alkalmas, mielőtt egy nagy megbízhatóságú rendszerbe beültetnénk őket. Különösen az utóbbi időben nagy figyelmet fordítunk erre a területre, hiszen a hiperspektrális kamerák megjelenésével az űrkutatásban, a tárolandó adatmennyiség is megnövekedett. Az NplusT nevű olasz céggel közösen kifejlesztettünk egy tömbösített memóriarendszert. Ők a félvezető technológiával, mi pedig a nagy megbízhatóságú alaprendszerekkel járultunk hozzá ehhez, és reméljük, hogy ez a fejlesztésünk akár a Nemzetközi Űrállomáson, akár a későbbi űrmissziók során használható lesz.
– Van még olyan területe az űrkutatásnak ahol ezt a technológiát alkalmazni lehetne?
– Arra, hogy megbízható tárhelyünk legyen, az űrkutatás számos területén szükség van. Tulajdonképpen minden műholdon, minden űreszközben megjelenik a nagy sebességű kommunikáció. Mivel gyakran előfordulhat, hogy a kommunikációs kapcsolat megszakad, ezért mindenhol szükség van viszonylag nagyobb tárhelyre, így erre a technológiára is, hogy cellaszinten tudjuk a chipeket optimalizálni.
– Említett egy ESA pályázatot is, amelyben hamarosan részt vesznek, esetleg van -e olyan információ, amit már szabad elárulni ezzel kapcsolatban?
– Sajnos ez még nem nyilvános, csak annyit mondhatok, hogy egy olyan dobozos terméket szeretnénk készíteni, amely adattárolásra alkalmas űrkörnyezetben azáltal, hogy bármely kommunikációs buszra rákapcsolható. Ezzel nagyjából 2 év alatt szeretnénk TRL (technology readiness level) 5-6 szintre eljutni, ami azt jelenti, hogy áramkörileg stimmel, de még nem tartalmaz űrkomponenseket, és további egy-két év kell majd, hogy a repülésre kész prototípusig eljussunk.
– Az űripar most egy igen prosperáló terület, van olyan fejlesztés, amivel szívesen foglalkozna a jövőben?
– Igen, eredetileg mi Ethernet switch-ek fejlesztésével foglalkoztunk, és a szinkronos Ethernet, kommunikáció kezd az űriparba is betörni. Célunk az, hogy ezt a tapasztalatot továbbvigyük, így nemcsak az adattárolás, hanem a kommunikáció területén is jelentős előrelépést tudnánk elérni. (Az adatátviteli kapcsoló vagy switch, röviden hálózati forgalomirányító, az Ethernet címek alapján képes eldönteni, hogy az adatcsomagot a hálózat mely portjára továbbítsa, így nagyon hatékony lesz a kommunikáció, és elkerülhető az adatcsomagok ütközése. A szerk.)
Az elektronikai szakkiállítást kísérő konferencia egyik legjobban várt vendége Dr. Ferencz Orsolya, űrkutatásért felelős miniszteri biztos volt. Természetesen mindenki a HUNOR programra, és legfőképp az űrhajós-jelöltekre volt kíváncsi, de az ő feszes programjuk egyelőre nem teszi lehetővé a nyilvános szereplést. Miniszteri biztos asszony leginkább Magyarország űriparban betöltött szerepéről, a felsőoktatás és a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének jelentőségéről beszélt, de röviden kitért a magyar űrhajós program szervezési feladataira is. Ezek közül a tudományos háttér megvalósításával kapcsolatban tehettünk fel kérdéseket.
– Most mindenkit az űrhajós személye foglalkoztat, de ahogy kiválasztásra kerül, az lesz a fontos, hogy mit fog csinálni. Tavaly májusban megjelentek olyan sajtóhírek, hogy 24 projektet már kiválasztottak. Ez a szám változott-e és mi ennek a kiválasztásnak a folyamata?
– Igen folyamatosan változik a műszaki tartalom annak megfelelően, hogy felmerül-e olyan körülmény, amely egyik vagy másik projektnek kisebb vagy nagyobb megvalósulási esélyt ad. Ráadásul még nyitva van a pályázati lehetőség, további újabb ötleteket várunk. Nem is szeretnénk ezt lezárni, mert vagy a HUNOR program keretében, vagy az Európai Űrügynökség valamely programja keretében, de mindenképpen szeretnénk lehetőséget biztosítani a magyar fejlesztéseknek, hogy eljussanak a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére vagy Föld körüli pályára. A műszaki tartalom kiválasztása folyamatosan, az űrhajósjelöltek kiképzésével együtt, párhuzamosan zajlik, és amikor az indítási időpont közeledik, akkor kell majd összetalálkozniuk.
– Gondolom, ahogy az űrhajósok személyéről, úgy a műszaki tartalomról is egyeztetni kell az ESA-val és a NASA-val. Milyen paraméterek mentén integrálják a nemzetközi tartalmakba a nemzeti tudományos kísérleteket?
– Már az űrhajósok kiválasztása során is voltak a hamburgi és a kölni központban olyan tesztek, amiket végre kellett hajtani a jelölteknek, és nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az ESA teszteket a magyar jelöltek 52 százaléka teljesítette jól, ami azt bizonyítja, hogy igazán kiváló kvalitásokkal rendelkeztek mindazok, akik jelentkeztek erre a programra. A műszaki tartalmaknak pedig abszolút mértékben a nemzetközi standardoknak kell megfelelniük. A végső engedélyt az ESA és a NASA adja ki, tehát csak olyan eszköz kerülhet a Nemzetközi űrállomás fedélzetére, amire ők rábólintanak. Az együttműködésünk része az is, hogy „űrhajós időt” adunk át, tehát a magyar kutatóűrhajós 12-13 magyar kísérlet mellett, a fennmaradó időben jó néhány, az ESA által meghatározott kísérletet is el kell, hogy végezzen. Azonban nagyon fontos, hogy a jelentkezés a műszaki tartalom tekintetében még nem zárult le. Mindenki, akinek van már valamilyen kidolgozási fázisban lévő ötlete, az küldje el az Energiatudományi Kutatóközpontba. A felhívás részletei a Külügyminisztérium Űrpolitikáért és Űrtevékenységért felelős Főosztályának honlapján olvashatók.
– Milyen feladatok állnak a közeljövőben Önök előtt?
– Nemzetközi partnereinkkel heti szinten tartunk online meetingeket, de természetesen most az űrhajósjelöltek kiképzése és ennek szervezése a legfontosabb feladat. Szeptemberig a nemrégiben bemutatott négy jelölt európai központokban tanul, majd az ősz folyamán közülük ketten utazhatnak el, további kiképzésre Amerikába.
Mivel a magyar űrhajós kísérleteinek kidolgozása még javában zajlik a különböző cégeknél, egyetemeken és kutatóintézetekben, ezért a kiállításon próbáltunk olyan ipari szereplőt találni, aki jelenleg is fontos missziókban vesz részt termékeivel. A BHE Bonn Hungary Eletronics Ltd. számos nemzetközi díjjal büszkélkedhet a kommunikáció elektronikai fejlesztése terén. Ők végezték el néhány évvel ezelőtt, a Műegyetem fejlesztésében elkészült SMOG-1 műhold rázótesztjeit. Legújabb projektjeik között van egy S-sávú erősítő modul, amelyet a Nemzetközi Űrállomásra szállítottak, egy frekvencia konverter, amely az indiai Mars-misszióban teljesít szolgálatot, de hogy hétköznapibb példák is legyenek, technológiai központjukban az El-Tech Centerben készültek a norvég alagutakban, illetve az Abu-Dhabi Yas Marina Forma-1 versenypályán üzemelő vészhelyzeti kommunikációs rendszerek. Az InnoElectro konferencia űrszekciójában, Géczy Gábor projektvezető tartott előadást a cég képviseletében, s később kérdéseinkre válaszolva megpróbálta egyszerűen elmagyarázni, néhány az űrmissziókban jelenleg is működő berendezésük lényegét.
– A Bonn Hungary mikrohullámú és rádiófrekvenciás kommunikációval foglalkozik. Van pl. egy mélyűri kommunikációs transzponder fejlesztésünk, amelynek egy nagyon komoly rádiós frontend része van, de lényegében ez egy adóvevő berendezés. A műhold fedélzetén a Földről érkező nagyon gyenge mikrohullámú jeleket felerősíti, utána átalakítjuk, hogy könnyen feldolgozható legyen egy digitális egység számára, majd a jeleket valamilyen adatfeldolgozó egységhez továbbítjuk. A másik oldalon, amikor a műholdról szeretnénk a jelet a Földre továbbítani, ott ennek a láncnak az inverze van felépítve, tehát a digitális adatfolyamból a végén egy rádiófrekvenciás jelet generálunk, amit aztán detektálni lehet a Földön. Így megoldható pl. hogy a holdjáró autókat, vagy leszállóegységeket egy a Hold körül keringő relé-műholdon keresztül érjük el. Ennek az az egyik előnye, hogy csak egyetlen mikrohullámú kapcsolatot kell kiépíteni, mert a relé-műholdon keresztül több alrendszert is vezérelhetünk. Hasonló műszerek már működnek a gyakorlatban, de tudjuk, hogy az űriparban szeretik a kipróbált-, tehát kicsit már elavult technológiát használni. A mi fejlesztésünk újdonsága nem az elv, hanem a műszaki tartalom, pl.: a modern, igen jó hatásfokkal és paraméterekkel működő áramkörök. Jelenleg az űrszektorban a Hold a legelső célkitűzés, úgyhogy ez a transzponder, amit most fejlesztünk, olyan paraméterekkel rendelkezik, ami Hold körüli pályán optimális.
– Elektronikai szempontból milyen problémák jelentkezhetnek a világűrben?
– A SMOG-1 rázópados tesztelésekor pl.: végzünk rezonanciakeresést, hiszen indításkor a rakétán ez a szempont a legfontosabb. De vizsgáltuk a napelemek hő tűrését, így kiderült, hogy a Föld napos oldalán való áthaladás végén a cellák hőmérséklete elérte a kb. 70 fokot, míg a Föld árnyékában -10 foknál is hidegebbre hűltek. Gondoljuk el, hogy ha ez tíz éven át, 90 percenként megtörténik, akkor 58 000 ilyen ciklusnak is ki lehet téve a műhold, ez nagyon nagy terhelést jelent az alkatrészekre illetve a forrasztásokra nézve. Van egy speciális jelenség is, (tin whiskers) amikor vákuumban a tiszta ón alkatrészlábakon tüskék, szálak képződnek. Ezek az emberi hajszálnál is vékonyabbak, de nagy gondot tudnak okozni, mert a fémszerkezet instabilitásához vezetnek. Ezt speciális fémötvözetek alkalmazásával lehet kivédeni.
– Az ESA hamarosan a Vénuszhoz is egy új küldetést indít, amelyben szintén részt vesz a cég. Itt mi lesz a feladat?
– Korábban számos misszió feltérképezte a Vénusz felszínét, azonban ahhoz képest már nagyon sokat fejlődött a technológia. Az EnVision küldetés célja a gravitációs tér, felszíni domborzat, légköri összetétel, vulkanikus aktivitás stb. vizsgálata. Mi egy master reference oscillator (RMO) nevű berendezést fejlesztünk a misszió támogatására. Ez nagyon stabil frekvenciaforrást ad azoknak a berendezéseknek, amelyeknek erre szükségük van a tudományos kísérletek elvégzéséhez. Ilyen pl. a Vénusz gravitációs terének minden eddiginél pontosabb feltérképezése, vagy Vénusz légkörének a vizsgálata.
A magyar űripari cégek sorában a REMRED Technológia Kft., amely 2016 óta magánvállalat, megkerülhetetlen, hiszen egykori anyaszervezete, az Energiatudományi Kutatóközpont révén mintegy 50 éves múlttal büszkélkedhet. A Martonvásáron, 2026-ban felépülő új, REMTECH névre keresztelt központjukban a legmagasabb űripari követelményeknek is megfelelő rezgés-, sokk-, termovákuum-, anyagtechnológiai-, EMC-, és akusztikus tesztekhez szükséges eszközök kapnak helyet. Dr. Sárhegyi István a Spacejunkie kérdéseire válaszolva, a cég hosszú távú elképzelései mellett, a HUNOR programban betöltött szerepükről is beszélt.
– Milyen tudásbázisra építhet a REMRED amikor azt tervezi, hogy hamarosan hazánk vezető űripari cége legyen?
– Az Energiatudományi Kutatóközpont azzal a céllal hozta létre 2016-ban a REMRED-et, hogy a mérnöki tudást egy spin-off cégbe kiszervezze. Gyakorlatilag az Energiatudományi Kutatóközpont 1970-es évekre visszanyúló mérnöki öröksége került át a REMRED-be. Tehát viszonylag ismertek ezek a régi termékek is, hiszen amikor 1980-ban Farkas Bertalan a világűrben járt, akkor a Pille dozimétert vitte fel magával, amit napjainkban mi gyártunk, mi szerelünk össze. 2021 elején megvettem a céget, így lett teljesen privát űripari vállalat a REMRED, de továbbra is vannak és lesznek is közös projektjeink az Energiatudományi Kutatóközponttal. Az ESA-n keresztül részt veszünk az Artemis-programban, és a Lunar Gateway-re is szállítunk egy tudományos payload-ot, ez lesz az IDA (Internal Dosimeter Array), amely az űrhajósok biztonságára ügyel majd, a sugárzási szintek vizsgálatával. Ennek érzékelőjét a TRITEL-t mi fogjuk gyártani és kvalifikálni, és a szoftverfejlesztésben is részt veszünk. Ezen kívül az Európai Űrügynökség ERO-Mars (Earth Return Orbiter) missziójában is szerepet vállaltunk. Ez lesz az első olyan szonda, amely visszajön a Marsról, és ezen szintén egy dozimetriai eszközt helyezünk el, de mindezek mellett piaci alapon is igyekszünk kihasználni az új űrkorszak lehetőségeit. Az elmúlt időszakban jelentős fejlesztés indult el a cégnél, így mostanra 40 mérnök dolgozik nálunk, és reményeink szerint év végére már 60 fő fölé tudunk nőni.
– Ezek szerint új munkaerőt is keresnek?
– Jelenleg kb. 15 nyitott állásunk van. Nemcsak mérnököket várunk, hanem menedzsereket, pénzügyi-, és beszerzési szakembereket, hiszen fontos, hogy a REMTECH centrum megnyitásakor, az új létesítményt kiszolgálni képes, magas szinten képzett, de legfőképpen elegendő létszámú mérnökünk legyen.
– A Martonvásáron épülő beruházás hogyan áll most, és tulajdonképpen miért van erre szükség?
– Ott egy olyan összeszerelő-, és tesztcsarnok készül, ami a régió legnagyobb és legmodernebb űripari létesítménye lesz. Még Nyugat-Európában is csak a nagy rendszer-integrátoroknak van ilyen típusú-, és ekkora űripari csarnoka. 3500-4000 négyzetméter lesz, nagy része ISO 8-as tiszta tér, de van ISO 5-ös minősítésű tiszta tér is. Alapvetően arra lesz kitalálva, hogy az elejétől a végéig, az összes szolgáltatást végig tiszta térben, európai űripari szabványoknak megfelelően végig tudjuk vinni. Nemcsak összeszerelni leszünk képesek a műholdat, hanem le is tesztelhetjük, lesz rázópad, termovákuum, audiotesztelési lehetőség, – tehát a tesztek teljes spektrumát el tudjuk végezni. Ezután becsomagoljuk az elkészült terméket, és mehet a rakétára. Természetesen ez nem csak műhold lehet, 400 kg-ig bármilyen űripari eszközt tudunk vizsgálni. Az egész épület moduláris lesz, szekciónként lezárható, ha nem használjuk, akkor ez az energiatakarékosság szempontjából is előnyös, – tehát energiahatékony, de teljes mértékben a legmagasabb űripari elvárásoknak megfelelő beruházás. Teszteket jelenleg is tudunk végezni az Energiatudományi Kutatóközpont területén, illetve tiszta terünk is van, de jóval kisebb méretben, mint ahogy az majd Martonvásáron megvalósul. Jogerős építési engedélyünk már van, az épület tervei tavasz végéig várhatóan elkészülnek, és utána attól függően, hogy a finanszírozási oldalát mikor tudjuk lezárni, legrosszabb esetben is jövő év elején, elindulhat az építkezés. Két éves kivitelezéssel számolunk, tehát a mostani számítások szerint 2026 első negyed évében kezdhet üzemelni a létesítmény.
– A HUNOR programban milyen szerepe lesz a REMRED-nek?
– A magyar űrhajós kísérleteinek kiválasztása még folyamatban van, de mi magunk is szállítunk le eszközöket, amelyek megvalósításához nincs szükség a REMTECH-re. Tehát a HUNORBAN ipari szereplőként veszünk részt, de ehhez a meglévő lehetőségeinket használjuk ki.
– Esetleg valamit el lehet már mondani arról, hogy milyen típusú műszereket vagy kísérleteket fejlesztettek a HUNOR-ba?
– Egyrészt egy hordozható aktív doziméter kifejlesztésén dolgozunk, ami annyiban mindenképpen túlmutat a Pillén, hogy az egy passzív doziméter, és nem hordozható. Amit most készítünk, – reményeink szerint – akár űrruhára szerelhető eszközként fog funkcionálni. Az ötödik generációs Pille fejlesztése is folyamatban van, de itt az Energiatudományi Kutatóközpont know-how-ját használjuk fel, tehát mi a mérnöki részét tesszük bele, valamint a SOTE-val közösen egy egészségügyi eszköz kifejlesztése is megtörténik, ahol szintén a mérnöki rész lesz a mi asztalunk.
– Az előadásban is szó esett arról, hogy bizonyos dolgokat partneri együttműködésben kívánnak ezután is megvalósítani. Ezzel kapcsolatban milyen tervek vannak?
– Amikor például egy műhold összeszereléséről van szó, akkor a kommunikációs alrendszert vagy a meghajtást nem mi fogjuk megcsinálni, de az elektronikai alrendszert mindenképpen, a vázat, és a subsystemek többségét is házon belül szeretnénk. Több szintű beszállítói és partneri hálózattal tervezünk. Most a kiállításon is volt 2-3 cég, akivel érdemes lehet a jövőben együttműködni, illetve olyan is van, akit már ismerünk a jelenlegi tevékenységeink kapcsán. Mi magyar ökoszisztémában gondolkodunk, amit csak lehet, szeretnénk magyar beszállítókkal elvégeztetni, hogy minél inkább a magyar ipart és hozzáadott értéket tudjuk fejleszteni. Szeretnénk ebben az iparágban vezető szerepet vinni, de fontos célunk, hogy együtt növekedjünk a partnereinkkel.
– Tíz vagy húsz év múlva milyen eredménnyel lenne elégedett a REMRED vezetése?
– Személy szerint nekem nagy vágyam, hogy húsz év múlva a gyerekek ne NASA pólóban mászkáljanak, hanem REMRED póló legyen rajtuk, mert akkor az azt jelenti, hogy valamit jól csináltunk. De ezen túlmenően Európai szinten, tehát nem csak regionális, hanem kontinens viszonylatban is „small system integrátorrá” szeretnénk válni, a new space világba beilleszkedő dinamizmussal és agilitással, – tehát mondjuk az Airbus-hoz hasonló rendszer-integrátori szerepet szeretnénk majd betölteni 2030-ig. A rendszer-integrátori szerepen belül is, a műholdas szegmens, az emberes űrrepülés, és a mikrogravitációs kísérletek, ami számunkra fontos. Most úgy gondoljuk, hogy ezeken a területeken jelentős előrelépéseket tudunk majd tenni.
– Ha az európai űrtechnológiai cégvezetők éves konferenciája 2035-ben már a Lunar Gateway-en lenne, akkor bevállalna egy űrutazást?
– Mindenképpen, mert kíváncsi lennék, hogy hogyan működik még az IDA!
